Törvényszéki csarnok, 1870 (12. évfolyam, 1-101. szám)

1870 / 21. szám - Buda-pesti ügyvéd-egylet. Az igazs. miniszterhez intézett előterjesztés [2. r.]

84 „m e r t a községi bíróságnak egyeztető s esetleg itóló hatásköre a perrend 475. 476. 477. 478. §§-ai szerint a községi lakosoknak 30 ft. értéket meg nem baladó személyes kereseteire levén szorítva, az oláh-láposi községi bíróságnál 1869. jul. 13. 200 ft. iránt kötött egyesség alapján a végrehajtást elrendelni s foganatosittani nem lehetett. (1870. február 5. — 701. sz. a.) A törvény szabályaidat nincs öszhanyzásban kellékeire nézve oly keresetlevél, mely az elmarasztalandó felet határozottan ki nem jelöli. Ily keresetlevélre alapított eyész bírói eljárás hivatalból meysemmisitendö. Spitznagel Lőrincz Pestmegye soltijárás szolgabirósága elótt a kalocsai érseki uradalom és Sz. István község, utóbbi mint szavatos ellen 76 frt. 83 kr. iránt pert indított — 1868. mart. 5-kén beadott keresetében előadván, mikép nevezett község templom teteje s tornya leégvén, az uradalmi építkezések vezetésével felruházott bizottság t. i. B. számtartó, V. esperes, R. plébános és V. György akkori községi biró rendeletére az ácsmunkákat elvégezte, — de azért a munkabért meg nem kapta jennélfogva kéri, hogy az érseki uradalom mint alperes, Vuits György által sz. István községe mint szavatos, s az építkezési bizottság fentnevezett tagjai mint tanúk megidéztessenek, és a tárgyalásból kiderítendő adós munkabére megfizetésére szorittassék. Alperes részéről a soramás perut ellen kifogás emeltetvén, a szbiróság 1868. május 18-íkán kelt végzéssel a sommá? perutat leszállította s ezen végzést másod bíróságilag a megyetörvényszék 1869. mart. 4-dikén helybenhagyta. — Ezen végzés felperesnek 1869. okt. 11-én kihirdettetvén, ellene felebbezéssel és semm. panaszszal élt. A Semmitőszék határozata ez: „Tekintve, hogy a keresetlevél kérvényi részében a marasztalandó fél határozott megnevezése nélkül egész átalánosságban a tárgyalás alkalmával kiderítendő adós kéretik maraszlaltatni; „E szerint a keresetlevél a törvény szabályai és törvényes gyakorlat által kivánt minden kellékkel ellátva nem lévén, az erre alapított egész bírói eljárás hivatalból megsemmisíttetik, és felperes a perrend 64 §. értelmében szabályszerűleg szerkesztendő uj keresetlevél beadására utasittatik." (1870. jan. 26. — 445. sz. a.) Buda-pesti ügyvéd-egylet. Az igazs. miniszterhez intézett előterjesztés. (Vége). A magánjogi törvények hiányosságán és a törvénykezési rendtartás alkalmazásának kezdetbeli nehézségein, jól szervezett bírósági rendszer még képes volna némileg segíteni, mind ez ideig azonban kénytelenek voltunk ezt is nélkülözni. Első bíróságaink, s különösen egyes bíráink számos oly teendőkkel vannak elhalmozva, melyek nem tartoznak a birói teendőkhöz. A számos hitelesítések és egyéb nem peres eljárások oly sok idejüket veszik igénybe, hogyha az előttük folyó peres ügyekbea a feleket a hoszszas várakozástól fölmenteni akarják, kénytelenek a gyors eljárást gyakran az alaposság rovására gyakorolni, mi hasonlag a felebbhivatkozások elszaporodását vonja maga után. Ily körülmények közt, midőn az elősorolt viszonyok mindazokra nézve, kik a törvények közvetett vagy közvetlen alkalmazásánál részesek és a peres ügyek eldöntésére hivatásuknál fogva befolyást gyakorolnak, igen könnyen bizalmatlanság támad, midőn e megingatott jogérzületnél fogva a felek számos esetben vonakodnak magukat más határozatnak alárendelni, mint a mely már a kényszerítés lehetőségét foglalja magában, az ügyvédi testület is kénytelen tapasztalni azon hátrányos befolyást, melyet ily szomorú viszonyok erkölcsi hitelére gyakorolnak. Az ügyvédség erkölcsi hitelének és tekintélyének csorbítatlan fentartása pedig egyike a leglényegesebb tényezőknek az igazságszolgáltatás helves és akadálytalan folyamára nézve, mert ha'ez megingattatik, ezáltal azon veszélyes hajlam erősödik meg a perlekedő felekben, melynélfogva pervesztésüket nem a törvény rendeletének és a biró helyes ítéletének, hanem az ügyvéd kötelességellenes eljárásának tulajdonítván, mindaddig meg nem nyugosznak, míg ügyükben minden lehető fórumon határozat nem hozatott. A mutatkozott sajnos tüneményt nagy részben tehát annak tulajdonítjuk, hogy az ügyvédség erkölcsi hitele, még oly részről is megtámadást tapasztal, hol az igazságszolgáltatás érdekében védelemre számithatna. Ezen szempontokból kiindulva, a baj orvoslására szükségesnek, sőt az állam kötelességében állónak tartjuk a felsőbb bíróság tagjainak mielőbbi, és az elintézendő ügyeknek megfelelő szaporítását, de a gyökeres orvoslást sem ebben, sem a felebbvitelre szabandó ujabb büntetésekben nem találjuk, hanem a megrögzött bajon csak az elősorolt okok elhárítása által vélünk segíthetni. A baj egyik legfőbb orvosszere volna tehát, egy rendszeres polgári törvénykönyv. Minthogy azonban ily tőrvénykönyv, hogy csakugyan üdvös hatása legyen, hosszas előkészítést és megfontolást igényel, minthogy mint felébb is bátrak voltunk kifejezni, jól szervezett bíróságok által e hiányt nagy mértékben pótolhatónak hiszszük; ezeknél fogva csak azokra szorítkozunk, melyeket rövidebb idő alatt eszközölhetőknek vélünk. Ily intézkedéseknek tartjuk, ha az első — különösen egyes bíróságok azon teeudóiktől, melyek nem tartoznak a bírói hivatáshoz, mielőbb felmentetnének, és ha az ügyvédi testületnek a kebelébeni fegyelem gyakorolhatás által, kezébe adatnék azon eszköz, melylyel az igazságszolgáltatás érdekében szükséges erkölcsi tekintélyét, mind egyes méltatlan tagjai, mind mások irányában hatályosan megvédheti, s ezeknél fogva a gyökeres orvoslást abban tatáljuk, ha az első bíróságok mielőbb szerveztetnek, és ugy a közjegyzői intézmény, valamint az ügyvédi rendtartás ezzel egyidejűleg szabályoztatik és lép hatályba. Kötelességünknek tartottuk ezeket Nagyméltóságod elé terjeszteni, és azon örvendetes tudatban, hogy oly számos esetben volt alkalmunk tapasztalni Nagyméltóságodnak egyletünk iránti jóindulatát — tisztelettel és bizalommal kérjük jelen felterjesztésünk kegyelmes figyelembe vételét. ,A buda-pesti ügyvéd-egylet.' Felelés szerkesztő és kiadó-tulajdonos SZOKOLAY ISTVÁN. Pesten, 1869. Nyomatott Kocsi S á n d o r saját nyomdájában Hal-fiaci és al-dunasor sarkán 9. si. a.