Törvényszéki csarnok, 1870 (12. évfolyam, 1-101. szám)

1870 / 3. szám - Felsőbb itélő székeinkről [3. r.]

Pest, 1870. kedden jan. 11, 3. szám. Tizenkettedik évfolyam. TORVÉNYSZÉKI CSARNOK, Debreczeni és eperjesi ügyvédegylet közlönye. Tartalom: Felsőbb itélő székeinkről. — Semmitőszéki határozatok. — Magyar jogászgyülés. Felsőbb itélü székeinkről. Osvald kir. táblabiró úrtól. (Vége) Számosabbak az ügykezelésből, — például az úgynevezett szaktanácsokra való elkülönzés miatt is — felmerült nehézségek, melyek részletezése azonban távolról sem szándékom. A legyőzhetlen akadályt, a kimutatott adatok szerint, a munka rnenyiségének az adott erőkhöz való nagy aránytalansága képezi. Az előadók szaporítása, mint ez a „Pesti Napló"ban is említtetik, a curia két osztályánál talán elegendő lehetne, ha a tanácsok száma nem kétszereztetnék is meg. Mert ha minden tanácshoz annyi előadó biró osztatik be, hogy mig egy része, például hetenként 3 napon, a másik része ismét felváltva más 3 nap alatt referál, és igy mindenik előadónak legalább 3 munka napja marad az előkészüléshez, ha e mellett a korosabbak, kiknek az előadás már terhesebb, vagy talán testi fogyatkozások miatt nehezítve is van, de hivatásuknak még megfelelhetnek az által, hogy a tanácsülésekben naponként megjelenve bíráskodhatnak, és ily módra mindenik tanács folytonosan nap-nap mellett ülésezhet, természetesen a revisióval terhelt elnökök felváltásáról is gondoskodva lévén, ekkép az ügyek kevesebb tanács, de folytonos ülésezés mellett mégis haladhatnak, és pedig a természet rendjének egészen megfelelően, miután az agg kor több nyugalmat igényel ugyan, de a test gyengeségeit a tapasztalat bőségével s nagyobb higgadtsággal pótolja. A kir. itélő táblánál azonban a végből, hogy az eddigi arányban befolyó ügymennyiség kellő alapossággal és gyorsasággal legyen elintézhető, a tanácsok számának is, az úrbérit kivéve, megkétszerezése szükséges. Ez pedig, mint már érintém, vagy a birói személyzetnek nagyszámú szaporítása s kellő számú tanácsoknak alakithatása által, vagy pedig kevesebb személyzetszaporitás mellett azáltal érhető el; ha az összesen mintegy 815 öt tevő egyes bíróságoktól felebbezett perek, melyek ben különben is nem annyira jogi, miut ténykérdések szolgálnak a birói határozat alapjául, — a kir. itélő táblánál 3 — a legfőbb itélőszéknél pedig 5 tagú tanácsokban intéztetnének el. A kir. táblai elnök sok évi tapasztalata s a tanácselnökök meghallgatása folytán azon középszámol, mely kellő rendszeres ügymenetnél egy-egy előadó biróra vehető, a kir. itélő táblánál é v e n k é n t átlagosan 400-ra véleményezte. A legfőbb itélőszéknél ezen évi középszám az ottani viszonyokhoz képest 300-ra számitatott. Tekintve most a fentebb közlött havoukénti bevételt, s ahhoz mérten egy havi közép bevételt csak 3500-ra téve, holott ennél még mindig több volt, a kir. itélő tábla egy évi bevétele legalább 42,000 számitható. Ezen összegnek a fentebb kitett egyéni közép szám szerint 105 előadó biró felel meg, és kell, hogy ezek legalább 15 tanácsban működhessenek rendesen s vagy elegendő számú elnökök nevezendők, vagy ha erre az idősb birák forditatnak, ezek helyett az elöadóbirák száma aránylag szaporítandó, nem hagyathatván figyelmen kivül az sem, .hogy a sajtóbiróság is a kir. itélő táblabírói létszámából láttatik el, és még ezen számításon kivül esik a kimutatott több mint féléves restantia. A kir. ítélő tábla birói személyzete tehát a czélnak megfelelően mulhatlanul legalább 40 taggal szaporítandó. A szükséges segélynek olcsóbb módja az lehetne, ha a sommás ügyek a kir. itélő táblától egészen elvonatván, végleges rendezésig az ismét munkanélküli, bár most az elnökkel mindenütt csak 5 tagú, — kerületi vegyes bíróságoknak adatnának másod folyamodásban át. Szükséges volna ugyan ott is a tagok számát szaporítani, mégis azáltal a végleges rendezésig tetemes költség lenne megtakarítható, sőt végleges rendezéskor is a csekélyebb fizetéses kerületi bírósági tagok kellő elhelyezése kevesebb gondot adna. Tudva van, hogy a hatvanas évtizedbeli rendszernek egyik lényeges hibája az aránytalan munkafelosztás volt; mert mig a kerületi táblák, majdnem minden munka nélkül hagyattak, addig a terhet egyedül viselő kir. itélő táb 1 a közel egy évtizeden át sikertelenül erőlködött meggyőzni a reá túlságosan halmozott munkamennyiséget. A tanácstagok számának kevesbitése, és segédelőadók kinevezése által az ügymenet végfenakadása elhárittatott ugyan akkor is; de elegendő személyzet nem adatván, a baj gyökeresen orvosolva nem lett. Akkor, nehogy ujabb jogi fluctuatiók előidéztessenek s csak a hatalomnak nyittassék tágabb tér, talán tévesztve is lett volna messzebb eltérni azon alaptól, melyet bár nem nyújtott alkotmányos uton hozott törvény, de az alkotmányos törvényhozás tényezőinek hozzájárultával volt ideiglenes kisegítő használatra elfogadva. Miután e mellett nemcsak reménylhető, de folytonos kilátásban is volt, hogy a baj alkotmányos uton orvosolva lesz,alig érdemelhetne megrovást, hogy inkább a végső határokig fokoztatott a bíróságok tevékenysége s buzgalma, mintsem hogy maguk a bíróságok időszerűnek tarthatták volna a közönséget magánjogi érdekeire nyíltan figyelmeztetni. Most azonban, midőn alkotmányos kormánynyal éa folytonos törvényhozással bírunk, ily szempontok sem a