Törvényszéki csarnok, 1870 (12. évfolyam, 1-101. szám)

1870 / 20. szám - Ujabb eszmék az államügyészség szervezéséhez [3. r.]

78 szükséges, hogy a vádemelés joga szerfelett ne monopolizáltassék., Ezen szempontból kiindulva közkereset utján csak azon bűntények lennének üldöiendők, melyek az államot, a közrend és közcsendet, a polgári társadalmat, az emberi méltóságot, vagy oly egyéni jogokat és javakat sértenek, melyek biztosítása az állam különös érdekében fekszik. Semmitöszéki határozatok. Megsemmisíttetik a legfőbb ítélőszék azon határozata, mely az illetőségi szabályok helytelen alkalmazásával, csödbi' rósághoz utasította azon igé1 ykeresetet, mely nem a csődtömeg ellen intéztetett, hanem csőd alá jutott személynek még a csőd kiütése előtt végrehajlásilag lefoglalt házbérjövedelmeire egy harmadik részéről támasztatott. Csődbíróság előtt csak azon keresetek rvényesitendök, vagy ahhoz álteendök, melyek a csőd alatti vagyon ellen tá masztanak követelést (184-0: 22. tcz. 46.47. §§•)•> hová harmaS dik sz. mélyek közt csődtömeg'birtokában nem levő vagyon iránt i fenforgó ügyek — igények — nem tartoznak. Sieiner Hermán sz. k. Pest város törvényszéke elótt i Gutthard Júlia ellen igénypert indított, melyben a tszék i 1866. sept. 4-kén 37191}. sz. a. kelt ítéletével az alperes részére 5600 ft, erejéig lefoglalt házbérjövedelmet a zár alól felmentette s alperest 25 ft. perköltségben elmaraszI talta, alperes felebbezéssel élvén a kir. tábla 1868. febr. > 12-kén 27,710. sz. a. a perköltségek 15 ftrai leszállitásá) val az első bir. Ítéletet helybenhagyta. — További felül i vizsgálati kérelem folytán a legfőbb ítélőszék hatá i rozta: „Mindkét alsó bírósági itélet feloldatik, s a periraI toknak a csődbírósághoz leendő áttétele elrendeltetik; i. „mert alperes részére teljesített foglalás érvénye, a felperes által a jelen keresettel kérdés alá vétetett, és mii előtt ezen kérdés felett, és illetőleg aziránt, hogy a végi rehajtás mennyiben tekinthető bfff-jezettnek, jogérvényes i bírói határozat hozatott volna, nehui Lukács József összes vagyonára, a hivatalból felterjesztett telekkönyvi kivot jiat szerint, a csőd kinyittatott, és az a jelen kereset tárgyát képező vagyonra telekkönyvileg is feljegyesztetett; — miután pedig az ideigl. törv. szab. IV. R. 9. §. szerint , a keresetet képező bérjövedelmekre nézve a csödtömegí nek is igénye foroghat fenn, de az 1840: XXII. t. ci. 2. § sa szerint minden oly ügyek, melyek végitélettel még , el nem döntettek, vagy végrehajtással be nem fejeztettek, a csődbírósághoz átteendők lennének, — annálfogva a jelen igényperben, már a csőd kinyilta után hozott mindkét, alsó bírósági Ítéletet feloldani stb. kellett. (1869. jul. 22. — 391. sz. a.) Ez ellen felperes semmiségi panaszt adott be; mert 1-ör sem fel- sem alperes nem levén csődben, a csődbíróságnak a Lukács József elleni csőd megnyílta előtt folyamatba tett igényhez semmi köze; különösen miután 2-or, l a Gutthard Júlia végrehajtása ellen felfolyamodás egy \ oldalról sem nyújtatván be, az a csőd kiütése előtt jogerejü lett, s a felperes által indított igényper, nem a végrehajtás törvényes, vagy törvénytelen voltát, hanem azon körülményt tárgyalta, hogy a végrehajtás nem Lukács, hanem a felperes tulajdonára lett foganatosítva s igy az 1840: 22. tcz. 2. §-nak alkalmazása annál inkább téves, mert a per Lukács József ellen nem folyt s 3-or a per tárgyát nem annak vagyona, hanem az általa felperesnek eladott s a csőd megnyílta előtt felperes nevére telekkönyvezett vagyon képezi; végre 4 er, mert, ha a csődtömegnek van igénye, úgy érvényesítse azt felperes ellen. A Semmitószék határozata igy szól: „A magyar kir. curia mint legfőbb ítélőszék által 1869. jul. 22-én 391. sz. a. hozott végzés (297. § 5. pontja alapján) megsemmisíttetik, a kir. tábla 1868. febr. 12-ki ítélete elleni alperes általi felebbezés elintézése e szerint a legf. ítélőszék köréhez fogván tartozni; „okok: Habár Lukács József csődtömegéhez jelenleg már lefoglalt háznak, a csődkiütés'1 előtt bírói végrehajtás alá vont jövedelmei iránt fenforgó elsőbbségi kérdés képezi is jelen pernek tárgyát; „tekintve még is, hogy ezen kereset a csődtömeg ellen intézve nincsen, és hogy az 1840: 22. t. cz. 46. 47. §§. értelmében, csak azok, kiknek a c?őd alatti vagyon ellen van követelésük, keresetüket a csódbiróság előtt érvényesíteni, illetőleg a más bíróságoknál folyamatban levő pereik áttétele iránt intézkedni tartoznak; „hogy eszerint harmadik szamMyek közt, oly tárgy iránt, melynek birtokában a csődtömeg nincsen, indított ezen kereset, mely által a csődtömeg jogai nem érintetnek, ezeknek érvényesítése a csődtömegnek különben is mindig jogában állván „az illetőségi szabályok helytelen alkalmizásával lett a csődbírósághoz utasítva. (1870. febr. 22. 1. sz. a.) Hivatalból csak oly igazolási kérvények visszautasíthatok (313. §.), melyek a megalapított igazolási határidő lejárta után, vagy a törvény állal meg nem engedett esetekben nyújtatnak be. Onyisze Nyisztor ujitott felperesnek Onyisze Vasilli njitó alperes elleni perében felperes részéről beadott igazolási kérvény az eljáró kövárvidéki tszék által 1869. nov. 13. hivatalból a kérvény tárgyalása nélkül visszautasíttatott azon indokból, „mert a perr. 131. §. világosan rendeli, hogy a peres felek ügyvédei kötelesek a pertárban személyesen vagy igazolt helyetteseik által a perbeszédek átadása s átvétele végett megjelenni s a perfelvételi jkönyvet aláírni; felperesi ügyvéd pedig maga beismeri, hogy perbeszédét postán küldötte be s igazolási kérelmében is a pertárnok visszautasítását nevezi törvénytelennek s megsemmisítésével kér ujabb határidót. Ez ellen felperes sem. panaszt adott be; mert a perr. 306. 307. §§. szerint a fél jogosítva van igazolási tárgyalást kérni, s a bíró köteles azt 309. §-ként elrendelni; továbbá az idézett törvényhelyek magyarázata azon körülménynek tárgyalás utjáni megvizsgálása előtt, melyszerint az ügyvéd személyes megjelenésében különben is gátolva volt — idö előtti; és a perr. 132. §. a postáni beadványozást nem zárta ki. A Semmitószék a panasznak helyt adva s a fentebbi végzést megsemmisítve, a tszéket az igazolási kérvény ujabb tárgyalására utasította ; „mert a perr 313. §.szerint csak a megalapított igazolási hatíridő lejárta után, vagy a törvény által vaea: nem engedett esetekben benyújtott igazolási kérelmek levén hivatalból visszautasithatók; miután jelen igazolási kérvény az ellenirat 1869. okt. 25-ére kitüzütt beadásának elmulasztása miatt ugyan 1869. nov. 2-kán beadatott, a hivatkozott 313 §. egyik esete sem forog fenn. — (1870. febr. 23. — 5802. sz. a.)