Törvényszéki csarnok, 1870 (12. évfolyam, 1-101. szám)

1870 / 18. szám - Legsürgősb igazságügyi reform kérdéséhez

70 latához szívesen járultak volna tanácsuk és észrevételeikkel az országban keletkezett számos ügyvédegyletek is. Hasonló lassúságban tespednek első rendű törvényszékeink is, melyeknél szintén kevés a személyzet jelen hosszadalmas húza vona eljárásra fektetett nyomorult perrendt irtásunk mellett; inig ellenben ha egy, a kor kívánalmainak megfelelő jó perrendtartás jöhetne létre a birák száma teljesen elegendő lenne. Ez ügyben azonban az országgyűléstől mit sem várhatunk, hol sok a prókátor; de teljességgel hiányzanak a gyakorlati és szakképzett jogászok. Mert a mely országgyűlés egy ily perrendtartást hoz napfényre, attól megkell tagadnunk az ahhoz kívántató jogászi képességet. En nem mentem a minisztert, a midőn rosz perrendtartásunk forog szóban, mintha az ő általa javaslatba hozott jobb lett volna. Mert az övét még kevésbbé lehete a jók közé számitni. Perrendtartásunk már keletkeztében rosz volt, avatlan kezek munkásságának eredménye az, melyet igazságügy miniszterünknek semmi szin alatt nem lett volna szabad az országgyűlés eléterjesztenie, mielőtt azt egy szakavatott egyénekből s mindenekfelett legfelsőbb bíróságunk kitűnőségeiből álló enquette át nem nézte s javította. De e nélkül ily rosz codificátionális művet az országgyűlés által elfogadtatni — semmi esetre sem lett volna szabad És ha az országgyűlés nem ért a codificatióhoz, és a midőn nincs is arra elégséges physicai ideje; annál inkább kell ahhoz értenie egy miniszternek ki arra vállalkozott, és annak mindenek fölött értenie kell az ahhoz való egyének megválasztásához. Hallatlan dolog, hogy egy félév előtt életbelépett perrendtartást a következő év elején már gyökerestől javítani kell, mi nálunk csakugyan megtörtént. Ezen ügyállás vagy azt jelenti, hogy időközben a gyakorlati jogtudomány óriási haladást tőn, mely föltevés tekintve ez idő rövidségét, képtelenség; vagy hogy a gyakorlati jogtudomány terén oly hátramaradásban vagyunk miszerint nem birunk a korszellemei haladni, a tudománynyal lépést tartva annak színvonalára föl emelkedni. Ily dicsőséget aratott igazságügyminiszterünk a magyar juristáknak. Nem várunk üdvös eredményt perendtartásunk javítására nézve a pesti ügy védegylettől sem, melyet e vég bői a miniszter ur szintén megkeresni kegyes volt. — Mert ügyvédegyletünk azon nagy hibában szenved, hogy nélkülözi ha nem is tagjai, de mégis az egyes osztályokban működő tagjai közt érettebb tapasztaltabb ós a kitűnőbb képzettségű birák és ügyvédeket. Már pedig a mi a jogtudomány gyakorlati oldalát illeti, milyen különösen a perrendtartás készítése, erre nem elegendő az elméleti tanulmány, hanem gyakorlati csak hosszabb éveken át megszerezhető ismeretek is nélkülózhetle nek. Kétségtelen mikép a tapasztalat világosithatja meg a jogelvek és rendszerek hasznait eredményeit. Hozzá járul még azon körülmény is, hogy számos jeles jogtudósunk van, kik sem képviselők, sem a pesti ügyvéd egylet tagjai, de a kiket ily fontos tanácskozásokból kihagyni nem lehet üdvös. Ezeket a codificátionális ügynek megnyerni okvetlen szükséges, mert sokan közülök puszta szerénységből nem lépnek ki a nyilttérre dúsjogi tanulmányaikkal. Hívjon meg az igazságügyminiszter ilyenekből vagy 15 — 20 at s adja ki azoknak a perrendtartás át dolgozását, hozza azután ezek bevégzett munkálatát nyilvánosságra, hogy kiki hozzá szólhasson, megbírálhassa, és lehetetlen , hogy ekként az üdvös eredmény létre ne jöjjön. Perrendtartásunk mielőbbi és alapos átjavitását kellene tehát nézetem szerint pengetni és sürgetni annak, kinek a gyors és jó igazságszolgáltatás ügye szivén fekszik. Kell továbbá sürgetni a szakavatott birák mielőbbi kinevezését az összes törvénykezés terén, kik képusek legyenek helyes ítéletek hozatalára, támaszkodva a jó perrendtartásra, addig is migcodexünk elké-zül. Szakavatott egyes birák s első folyamodás u törvényszékek csak jótékony hatású regulatorai leendnek a mostani ferde eljárásból és ítéletekből keletkezett felebbezéseknek is. Kell sürgetnünk továbbá az ügyvédi rendszer mielőbbi szervezését, és a nagyon is czélszerünek bebizonyult közjegyzőség behozatalát, melyek létrehozása nem igényel sem óriási munkát, sem egy emberéletet. Vannak nekünk mindezekre szakegyéneink, könnyen fellelhetők , de csakis a minisztériumon kivül; könnyen felelhetők a miniszter által is csak akarja ; kiben elismerjük — meg van a jó szándék de hiányzik a kellő emberismeret s önállóság. Ezt most már mindenki jól tudja. Alant kell kezdeni mindenesetre az építkezést ha lakhatóvá akarjuk az épületet tenni, nem pedig fent a tetőnél, mint teszik az elősorolt czikkezők Hátra van még igazságszolgáltatásunk olcsó vagy drágaságáról pár szót fölhozni, mi, miután az ide vágó budget a képviselőház asztalára most került, egy kissé korai, de mégis elősoroljuk azt, mit a budget nélkül is tehetünk. Igazságszolgáltatásunkat annyi egyén még nem szolgálta mióta Magyarország fennáll; ennyi felsőbb birája a sokkal nagyobb Francziaországnakisalig van. Es mindennek daczára ezen nagy költekezést majd egészen kifizetik maguk a perlekedő felek, tehát az országnak majd semmijébe sem kerül; honnét van tehát, hogy mégis drága? onnét, mert fölötte lassú s igy nagyon rosz. Ha valakinek évekig kell várnia, mig pénzét per utján bekapja, ennek hátrányai kiszámithatlanok, mert a 6°/0 kamat nem pótolja azon veszteséget, mi az illetőre, pénzének nem használhatásából háromlik, s nem pótolja azon nyereséget, mit pénze üzletében forgatása által szerezhetne. Sokat lehetne még mondanunk de elég egyelőre ennyi kiderítésére annak, mikép a fö s lényeges baj nem a felsőbb bíróságokban, hanem a törvénykezési rendszerben rejlik, tehát a reformot ennél kellene kezdeni. Az illetők elmélkedjenek a helyzet rosz volta s tarthatlansága fölött reményelvén miszerint az igazságügyi budget tárgyalása alkalmával elmondandják az illetők, hogy a miniszter mily sokat tehetett volna már igazságügyünk javítására, és valóban mily sokat is tett arra, hogy az a jelen nyomorult helyzetbe és állapotba jusson. A.—bb.