Törvényszéki csarnok, 1870 (12. évfolyam, 1-101. szám)

1870 / 16. szám - Feleletül Barna Ferencz úr válaszára [1. r.]

62 pedig 22 bíró között osztotta fel, tévedésen alapuló;vala­mint helytelen minden ezen alapból levont következte­tése is. B. F. ur az általa 12,000 re tett tárgyat 26 biró kö­zött egyformán osztja fel s azon eredményre jut, hogy egy-egy biróra 300 ügy darabnál alig jut több. De miért osz­tandó fel a 12,000 re tett ügydarab a 36 biró között, mikor az ügyviteli szabályok 216. §-a szerint csak az il­lető szakosztályok előadói bízathatnak meg azok előadá­sával, — azt csak Barna F. ur maga tudja. Ha azonban a szakosztályonként bejövő ügy darabok az illető szak előadói között oszthatók fel, az esetben a maga Barna Ferencz ur által 8200 ra tett polgári bevé­tel csak is a 17 polgári előadó között osztható szét. Az ily­kép teljesitett felosztás szerint pedig egy-egy polgári előadóra 487 s nem mint B. F. ur állítja 300 db. jut. Ezen 480 ügydarab egy évi kiosztást képvisel, mely­nek — hogy hátralékok ne származzanak — azon évben el is kell intéztetnie. Minthogy pedig a lefolyt félévben az átvett 4637 polgári hátralék mellett még 4677 ujpol­gári ügydarab érkezett be, s így a lefolyt fél év alatt már is 9314-re rúgott az elintézendő ügydarabok száma, ennél fogva 17 előadónál egyre-egyre 500 nál nagyobb kiosztás jutott. Ennek elintézését fél év alatt pedig maga B. F. ur sem kivánja. De ha ertérőleg ettől, az átvett hátralékok feldolgo­zására más akármilyen czélra vezető mód használtatott volna is, s ha a legfőbb ítélőszék polgári osztályának elő adói csak az újonnan beérkezett és 4677 re menő ügyek elintézésére köteleztettek volna, ez esetben is átlag egyre egyre 274 jutott volna, mely összegnek fél év alatti fe­lülvizsgálata mint alább bővebben kimutatni fogom tel­jes lehetetlenség. Azt állítja B. F. ur továbbá, hogy a legfőbb ítélő­szék polgári osztályainak működése szemben a semmitő­szék működésével megdö' 1 entő, visszariasztó. B. F. ur ezen állítása szinte oly téves, mint az első alap, melyre pedig minden súlyt fektetett. Ily vádakat kárB.F. urnák egyszer i következtetésekre, s indokolatlan feltevésekre fektetni; és valóban midőn az Oszvaldt ur által egész általánosságban közzétett számokból kiindulva vádlóként lép fel egy egész testület ellen, melynek tag­jai mélyen áthatva a reá ruházott birói kötelesség magas érzetétől, a reá bízottak teljessitésében egész buzgalommal járnak el, — akkor bizonyára helyesebben — tett volna ha ezen általánosságban közzé tett adatok rész­leteiről magának pontosabb tudomást szerez, mielőit oly vádakat emel, melyeknek valóságáról ön maga sem lehet meggyőződve. De hadd szóljanak e részben a számok melyek mint megdönthetlen érvek egyedül hivatvák kimutatni azon állításomat, hogy B. F. feltevései alaptalanok. A legfőbb ítélőszék 1869. június 1-én átvett 4637 polgári ügyet, ujonan beérkezett 4677. ügy; összesen te­hát 9314-re rúgott, nz elintézendő polgári ügyek száma. Ezen 9314-re menő bevételből a lefolyt fél év alatt 2982 darab lett elintézve, — és pedig: I. Aperekben helyben hagyó Ítélettel 513 megmásító ítélettel 111 ügy döntetett el; — feloldó végzés hozatott — 190. (Ezen fel­oldó végzések oly az alsó bíróságok által már érdemleg letárgyalt s ítélettel befejezett perekben hozattak, midőn valamely tárgy kimeritetlensége miatt az ügynek" ujabbi tárgyalása és újabbi elitélése elrendeltetett ) II. Semmiségi panaszai kapcsolatos felfolyamodás folytán az alsó bírósági végzések helyben hagyattak 1122, megmásittattak 178, esetben; Semmi tőszékhez áttétetett ülési határozat folytán 3ty ügy-, ülési határozattal kiegészítés végett visszaküldőié tt az alsó bíróságokhoz 284, ülésen kivül elintéztetett 54 5. Összesen elintéztetett tehát 2982 ügy. Ehhez képest egy egy előadóra esik átlag a félév alatt 175. ügy. Már ezen adatok is tanusitják, hogy a legfőbb ítélő­szék működését a semmitőszék működésével oly könnye­dén összehasonlítani, mint B. F. ur tevé, nem lehet. A fen­tebbiekből ugyanis önként kitűnik, hogy a Curia két osz­tályánál előfordult és elintézett tárgyak nem ugyanazon­nosak, de nem is hasonnemüek ; — s valóban nagyon meglepő volt ezen állítást épen B. F. úrtól hallani, kiben a pesti ügyvédi kar egyik jelesb tagját ismerjük. Hiszen neki mint ügyvédnek ép oly jó, de még jobban kell tudni azt, hogy a semmitő széknél előforduló ügyek csak alaki formasértés tárgyában jöhetnek vizsgálat alá, hogy a semmitö széki előadó a helyett, hogy az ügyet mélyeb­ben tanulmányozni kénytelenittetnék, csak a semmiségi panaszban kijelelt egyes körülmények valódiságáról tartozik magának tudomást szerezni, s ezeket egyedül a törvénykezési rendtartásra s főleg a 297 §-ban elősorolt 22. pontra alkalmazni. Ellenben a legfőbb itélőszéki elő­adó, ha csak végrehajtási vagy telekkönyvi ügy képezi is tárgyát az elintézésnek,nem a semmiséget megállapító egyes törvény czikkelyekre, hanem magára a tárgy érde­mére, az eldöntésénél szabályul szolgáló különböző (osz­trák, magyar, erdélyi) törvényekre is figyelni köteles. Vagy más szóval a semmitőszéki bírónak, még ha kí­vánná is, sem szabad a tárgy érdemével foglalkozni, s ha elveti a semmiségi panaszt, másra kell biznia az ügy érdemének vizsgálatát; ellenben a legfőbb itélőszéki biró azon régi ügyekben is, melyekben a benyújtott semmi­ségi panaszt a legfőbb ítélőszék intézi el, az ügy érdemét is tanulmányozni és esetleg előadni köteles. Erre a sem­miségi panasz elvetése esetére okvetlen előkészülttnek kell lennie. Mi indithatta B. F. urat tehát arra, hogy akkor, — midőn sem. panasz önmagában alig, de majdnem mindég felfolyamodással kapcsolatosan fordult elő a lefolyt idő­ben s csak is ily modorban juthatott át a legfőbb itélószékre midőn az ily ügyek fogyatékán levén már érdemleges ügyek vétettek vizsgálat alá, jobb tudomása ellenére azt állítja miszerint a legfőbb itélőszéknél és a semmitőszék­nél ugyanazonos tárgyák adattak elő, — ezen kérdést méc B. F. ur nem fejtette meg; én legalább magammak a vá­laszt czikkeiből megmagyarázni nem tudora. (Folyt, köv.) Legfőbb itélőszéki döntvény. A telekkönyvi rendelet azon szabálya (145 §.) melynél­fogva telekk. ügyekben kél egybehangzó végzés ellen további fel folyamodásnak nincs helye — jelenleg is érvényben van.

Next

/
Thumbnails
Contents