Törvényszéki csarnok, 1870 (12. évfolyam, 1-101. szám)

1870 / 12. szám - Az erdélyi urbériség és székely örökség jogalapjáni keresetek kérdésében. Nyilt kérdés és kérelem az igazság ügyminiszterhez

Pest, 1870. péntek február li. 12, szám. Tizenkettedik évfolyam. TÖRVÉNYSZÉKI CSARNOK, Debreczeni és eperjesi ügyvédegylet közlönye. Tartalom: Kún-szt.-Mártoni igazsá Az erdélyi urbériség és székely örökség jogalapjani keresetek kérdésében. Nyílt kérdés s kérelem az igazság ügyminiszterhez. Erdélyi törvénykezésünk s jogi életünkről ritkán jön a nyilvánosság elé egyes mozzanat — s az is megfejtésében a különösségnek különböző alakzatát tünteti elő. Egy ily kérdés— és hosszas vita tárgya volt a „Székelyföldi urbériségügye" mely a midőn megoldását nyerte, egy felette rövid- és részben az 1854- évi ,/unius 21-én kelt c?. kir. nyilt parancs nagyobb részének fenntartásával végzö'dött, — miről 1868 ik évi mart. ll-iki pótrendelet tesz bizonyságot. És ezen pótrendelet §§-sait, — valamint belsó szellemét tekintve, az alsó ugy, mint a felsőbb bíróságok részéről oly téves felfogású és semmiként sem indokolható irány kezd előtérbe jutni, — mely nemcsak az állam tetemes kárát idézendi elő, — hanem az osztóigazság mellett a miniszteri pótrendelet szellemével is határozott ellentétben áll. Nem közönyös tehát ez ügyet szőnyegre hozni, minél az állam érdekein kivül az Segészékelyföld érdekeltsége is forog fenn, mely érdekek veszélyeztetését a midőn még most el háriitani lehetne, ellenben azt későbbeszközölni alig vagy csak állam, és egyesek megkárosításával lehetne. Köztudomásilag az 4854. évi június 21-iki os. kir. nyilt paraucs folytán úrbéri tszékek az 1868. mart. 11. miniszt. pótrendelet előtt is vol tak felállítva s azok előtt folytak az urbériség mint a majorság jogi természetének alapján megindított keresetek, következőleg az 1868. évi január 27én kelt cs. kir. úrbéri utasítás 155. § ban 1861. évi január 30 ra szabott zárhatárid<% meddig t. i. a birtok természete fölötti keresetek beadandók voltak, a Székely földre is kiterjedett, — hasonlóan a később udvari rendeletek által azon alapon indítandó keresetekre meghoszszabbitott 1862. deczember 3l-ig terjedő záros határidő is. És ez által az úrbéri kérdések további vitathatása elzártan állt — illetőleg az úrbéri minőség alapjáni keresetekre út többé nem volt nyitva, s nem is lehetett, — mi közben a székely földöni úrbéri kérdések s urbériségeknek létezése jővén vita és elhatározás alá, — a bel ós igazságügyminiszterium a pénzügyminisztériummal, egyetértve 1868 ik év mart. 11. az emiitett pótrendeletet bocsátá ki, — melynek 4. §. a székelyföldi úrbéri igszolg. Semmitöszéki határozatok. illetőleg „« székely örökségi jogalapjára fektetett tulaj, donjogi keresetek zárhatáridejűi 1870. évi január 1-ét tűzte ki; — tehát nem úrbéri természet czim és alapján, — hanem a székely örakség tezmészetének jogalapjáni keresetekre. Mindamellett erdélyi bíróságaink nem veszik figyelembe ezen §. határozott értelmét, hanem az úrbéri természet jogalapjára fektetett kereseteket is elfogadnak és tárgyalnak mire nézve pedig a záros határidő midőn 1862. évi deczember 31 vei lejárt, — s többé ez alapon a hivatolt 4. §. világos rendelete utáu nem támasztható, — az 1870. évi jan. 1-én emelt ily nemű keresetek által az átalános jogzavaron kivül az állam pénzalapja is megtámadva, megrövidítve lehet. Mert ha 1868. mart. 11-ki miniszt. pótrendelet szelleme jógászilag megfontolás alá vétetik, kitűnik, hogy annak 1-só §. azt körvonalozza, hogy Székelyföldön mi tekintendő urbériségnek, a 3-ik § pedig azt, hogy mi vélelmezendő úrbérinek, — a 2. 3. §, utótétele pedig ezen említett 1 3. §-ban felállított általános szabályok alóli kiviteleket képezik, s azt feltételezik, hogy lehetnek állományok s birtokdarabok, melyek az í819-20-íkí összeirásban bennfoglaltatnak, de azóta (lásd a 2-ik §-t úrbéri természetüket elvesztették, — vagy 1848-ban szolgáló, adózó ember kezén találtattak, hanem bebizonyithatólag majorság természetűek, — és mind két esetben az állitónak teszi kötelességévé a bizonyítást, és mindjárt a következő már idézett. 4. §. azt mondja, hogy a székely örökség jogalapjára fektetett tulajdoni keresetek beadására határidőül 1870- január 1. tűzetik ki; világos tehát, hogy ezen határidő csak a székely örökség jogalapján, — nem pedig az úrbéri természet alapján indítandó úrbéri perekre van kitűzve, — s ez által világos az is, hogy úrbéri természet alapján többé kereset nem is indítható! Ezen tényleges jogi bizonyítás s a miniszteri rendelet értelme mint belső szelleme kifejtett valóságát még világosabban igazolja az 1868. évi aug. 12-kén min. rendelet 14-ik §-a, mely azt mondja: ,,mindazok, kik a Székelyföldön vesztett vagy önváltott urbériségekért a jelen rendelet alapján országos kárpótlást akarnak igénybe venni, kötelesek az iránti folyamodásaikat a kárpótlás alá bejelenteni,— azon esetben pedig, ha a földesúr a szolgálmány alatti birtokot majorság természetű birtoknak vitatná, tartozik a kérdés előzetes megoldása végett a pert a mart. 11.kelt rendeletünk 4 §-ának értelmében az ott foglalt jogkedvezmények súlya alatt 1870 évi január 1 ig beadni. — Ebbölujból tisztán következik, hogy azon 1868 mart. 11 pótrende-