Törvényszéki csarnok, 1870 (12. évfolyam, 1-101. szám)

1870 / 11. szám - Az igazságszolgáltatás állapota Kun-szt.-Mártonban [1. r.]

Pest, 1870. kedden február 8, 11, szám. Tizenkettedik évfolyam. TÖRVÉNYSZÉKI CSARNOK, Debreczeni és eperjesi ügyvédegylet közlönye. Tartalom: Kún-szt.-Mártoni igazságszolg. Semmitöszéki határozatok. \rA igazságszolgáltatás állapota Kun-szt.-Mártonban. Kiss Antal ügyvéd úrtól. Ezen a szabad eriticának mindig tért engedő lap hasábjain többször volt már az olvasónak alkalma találkozni közlésekkel Kun-szt-Márton város törvénykezési állapotának nyomorúságairól; (1. a f. évi 5. 6. és 42. számokat), de azok csak a törvénykezés egyes ágára vonatkozván, kötelességünket véljük teljesíteni mind a szakközönség, mind pedig a felsőbb hatóságok irányában, ha ezen város törvényszékének áüapotát főbb vonásában — a mennyire e szaklap szük tere engedi — vázolni megkísértjük. Kun szt-Márton városa mint. minden Jász-Kun város rendezett tanácsai bír, s igy 1869. június l én életbeléptetett perr. 1. ós 18. §-ai által törvényszéke, mint előbb, birtokbirósági hatáskörrel is fel van ruházva. Ily hatáskör mellett a törvényszék jun. 1-én miután elnöke \ követválasztás alkalmával akarata ellenére élkövetett- mulasztás miatt hivatalától felfüggesztetett — állott egy törvényszéki ülnökből, ki egyszersmind — az aljegyző telekkönyvvezetővé helyeltesittetvén — több hónapon át egy személyben egyes biró, törvényszéki előadó, pertárnok, igtató, kiadó és levéltárnok is volt, és elnökként a közigazgatási főjegyző működött az ülések alkalmával. Az egy személyből álló törvényszék tehát belátva az igazságszolgáltatás ily állapotbani tarthatlanságát, a közigazgatási városi hatóságot, sőt a felsőbb hatóságot is folytonosan sürgette, miszerint a törvényszék megalakítására legalább is egy elnök, egy szavazó biró és egy pertárnok megválasztása által tegyen lépeseket. De ezen józan törekvés ellen F. Tóth István számtalan actióval terhelt s felfüggesztett állapotban levő kerületi táblabíró és az eladósodott s per alatt alló s állott földművelő' tanácstagok egy részének személyében oly hatalmas oppositió támadt, inikép nemcsak a törvényszék várt szervezésének reménye szenvedett hajótörést, hanem nevezett ur a városi közgyűlésen, melynek ő vezére, az egyetleu törvényszéki előadó ülnököt 369. sz. a. pertárnokul és tanácsjegyzőül (!) is megválasztatta, mit azzal indokolt, hogy miután az a törvényszéki személyzet választását meri sürgetni, ezen nyugtalanságának büntetéséül dolgozzék és ne uraskodjék. Később a törvényszék mégis csak nyert némi szervezést, de csak papíron, a mennyiben a felfüggesztett főbíró törvényszéki elnöknek, az egy tszéki ülnök pedig egyszersmind a rendes perek előadásán kivül egyesbirónak is megválasztatott. Pertárnok is választatott ugyan, de ez állomását el nem foglalta; s miután a megválasztott elnök is a kerületek által ismét elmozdittatott, igy a törvényszéki és egyes birói személyzet ismét csak egy emberre apadt le. A törvényszék ujabbi megalkotása ismét sürgettetvén, augustus hóban oly választások tétettek, melyek a törvényszék fenállásának lehetetlenségét előre láttatták. Választatott ugyan is egy ülnök, ki hivataláról néhány nap múlva lemondott; választatott továbbá egy pertárnok, kire azonban azt mondhatjuk: „adtál uram esőt, de nincs benne köszönet;" s igy a törvényszék az egyes bírósággal együtt ismét egy személyben pontosult — illetőleg szorult össze — egész október hó 16-áig. Ekkor egy elnök választatván meg, ki egyszersmind az egyes birósági hatáskört is átvette, igy a sok hányatás után némileg megnyugodhatni véltünk. De e hiedelmet ismét csalódás követte, mert ama hatalmas ur, ki több tanácstaggal együtt több adóssági keresettel üldöztetett, s igy a bíróság .fenállását nem tűrhette, az egy tszéki ülnököt vette, üldözőbe, -s ez üldözésre fölebb is támogatást keresett, s igy csak hamar talált is módot szándéka kivitelére, izgatván a népet, hogy e tszéki tag csak azért jár él az uj törvény szeri.it, hogy a népet nyomja; nem kell nekünk az uj törvény, van nekünk ezer éves törvényünk." Ily izgatások után november 14-kén a pusztán földművelőkből álló városi közgyűléssel, — melynek ő „vezére" 585. sz. a. azon határozatot hozatta: miszerint a törvényszék az istálló épületben levő, még épületlen s bitangbarmok által megszállva tartott két akolba tétessék át. A törvényszék ezen valóban lealázó határozat ellen 515. sz. a. felterjesztésével egyenesen az igazságügy minisztériumnál keresett orvoslást, de ezt szokás szerint meg nem találta; mert az intézkedésre utasított Jász-Kun kerületek közönsége a járási kapitányt bízván meg az intézkedéssel, ez ismét a tanácsot utasította ezen ügy békés utoni elintézésére. Ezen utasítás a városi tanácshoz leérkezvén, Tóth István, ki mindenkit, a ki útjába esik, megvirgácsoltatással, hajánál lehurczoltatással harangfelreveretéssel s egyéb szokott mumusokkal ijesztget s azzal — védekezik, hogy ő superinspectiói jogot gyakorol, még elintézés előtt megtudván a járási kapitány utasítását, először csak ujjongott, hogy ily intézkedés őt meg nem ijeszti, mert vele a kerület sem bir; később pedig megjelent a városházán, be rohanta tszéki elnök ideiglenes szobájába, s ott dictátori méltósága érzetében — az elnök mint egyes biró tárgyalván — folytonosan azt hangoztatta: „még ezek a minisztériumhoz mernek folyamodni, nem hogy ha bajuk van, az emberhez — erre megülvén mellét — folyamodnának" s ezután mamelukjai már felállítva lévén, oly rémületes dühöngésbe tört ki, hogy az egyesbiró, ki ismer-