Törvényszéki csarnok, 1870 (12. évfolyam, 1-101. szám)

1870 / 101. szám - A választott biróságról. Törv. rendt. 512. §.

403 lasztottja, — s így ezek közt egyetlen egy sincs, kinek birói tiszte nem mindegyik peresfel közvetlenül kifejezett bizalmán alapulna. — Midőn a felek kölcsönös beleegyezéssel választják meg a bíróság összes tagjait, ez által nyilváu azon akarat elhatározásuknak adtak kifejezést, mely szerint minden esetre csak a felek kölcsönös bizalma mellett személyenként megválasztott birák határozzanak peressé vált ügyökben, — n e in pedig mások. — Ha ellenben a felek csak általában kötnek compromissumot, a nélkül, hogy biráikat előlegesen és kölcsönös beleegyezés mellett megválasztották volna, — ily esetben a felek alávetették magukat a törvény azon intézkedésének, miszerint a biróság megalakulásához mindenik fél csak két birót választhat, s igy a többi három, köztük az elnök is, nem az ő egyéni bizalmokból nyerik mandátumukat. — Az első esetben tehát a biróság összes tagjai, az utóbbi esetben csak a kisebbség áll az egyik fél választottjaiból. Nagyon természetes, hogy a biró elhalálozása esetében a választott biróság kiegészítésének, mind a lényeg, mind a forma tekintetéből épen ugy kell történnie, — mint maga az alakulás történt. — Ehez képest kell, hogy a 498. §. szerint megalakult biróság szintén csak a felek közmegegyezésével egészíttessék ki, — mert a szerződő felek eredeti czélja és kifejezett akarata minden más módot egyenesen kizár. — Már most vagy megegyeznek a peresfelek egy — az elhaltat pótló — uj biró személyében, vagy nem.— Ez utóbbi esetben a választott bírósági kötésnek szükségkép meg kell szűnni, mert az alap-szerződés intentiója ellenére senkit bizalomra kényszeríteni nem lehet. —• Ha pedig a felek kölcsönösen és világosan megegyeznek egy uj biró személyében, — ezen megegyezés lényegileg uj biró-választási szerződés természetével birand, minélfogva annak érvényéhez a törvény szabta alaki kellékek, nevezetesen a megegyezés i r ásba foglalása épen ugy megkívántatik, mint ez a biró választási kötésekre nézve általában rendeltetik. Egészen máskép áll a dolog, ha a felek a birói személyek előleges kijelölése nélkül kötötték a biró-választási szerződést. — Ez esetben tökéletesen elérhető az alap-szerződés eredeti czélja és intentiója az oly módú pótválasztás által, minőt a törv. rendt. 512. §-a rendel; mert az ilyetén kiegészítés mellett is épen ugy két közvetlen választottja lesz minden peres félnek a birói tagok közt, — mint volt eredetileg; miután magától értetődik, — hogy közbiró elhalása esetében azon fél fogja a kettős kijelölést tenni, kinek választottja volt az elhunyt, az ellenfelet az 501. § hoz képest kiegészítés esetében is a visszavetés joga illetvén meg. Hogy az 512. §-ban meghatározott kiegészítési mód a dolog természete és a törvény világos rendelete szerint csakis azon esetben foglalhat helyet, ha a biróság eredeti megalakulása 499. §. szerinti módon történt, abból is következik, hogy e kiegészítési módnak a 498. §-ára is kiterjesztése esetében — annak kivitele legyőzhetlen akadályokba ütköznék. — Közbirói tag elhunyta esetén ugyanis lehetlen volna igazságosan meghatározni a peres felek közül azt, a ki a kijelölés fontos előjogát gyakorolja a másik peres fél irányában. — Közmegegyezés esetén kivül ugyanis az egyik fél, az t i. ki csupán a visszavetés jogával kénytelenitetnék beérni, minden esetre oly helyettest nyerne elhunyt közvetlenül választott birája pótlásául, ki nem az ő bizalmának embere, mint volt az elhalálozott. — Mert a visszavetés jogának gyakorlása a bizalom kifejezésének minden esetre csak fiction alapuló módja. — Az elnök elhunyta esetében pedig épen az történnék, hogy a közbejött halálozás folytán oly férfi helyébe, — ki mindkét peres félnek és pedig az öt tag közül a legnagyobb mértékben, birta bizalmát, — a szerződő felek eredeti czélja és szándéka ellenére oly ember kerülne, ki sem az egyik sem a másik félnek nem választottja, miután azt, mint elnököt, nem ők, hanem az életben maradt birák választanák, eshetőleg pedig a közbiróság jelölné ki. Midőn tehát a törv. rendt. 512. §-a a választott biróság kiegészítésének csuk oly módját állapította meg, mely a közmegegyezés mellett alakult biróság kiegészítésénél nem alkalmazható, s az akképen létesült biróság mikénti kiegészítésére nézve semmi intézkedést nem tartalmaz, — ennélfogva semmi kétség nem forog fen a törvényhozás az iránti szándékára nézve, — miszerint a közmegegyezéssel és közvetlenül történt biró-választás érvényének megszűntére nézve régi jogállapotunk, — mely szerint a birák valamelyikének elhunyta esetében a szerződés teljesítésének 1 ehetlensége miatt, maga a biró-választási kötés is érvényét veszti, — továbbra is fontartandó, és érvényesnek tekintendő. A. Semmitőszékí döntvények. Aperr. 98.%. alkalmazásának mellőzésével, a biróság illetéktelensége miatti kifogás magánál a tárgyalásnál is előadható, ha nem rendes kereset, hanem csak egyszerű kérvény adatolt be, s a törvényszék nem per felvételre, hanem csak a folyamodó ellenfelének meghallgatására tűzött ki határnapot. A 297. §. alá vonható semmiség nem követtelik el, ha a biróság a folyamodást el fogadja s csak az ellenfél meghallgatásakor lett kifogása folytán mondja ki illetéktelenségét. Kutschinyi Rudolf ügyvéd Posonymegye tszékéhez felszá misási kéi vényt (nem keresetet) adott be aziránt, hogy V. Frigyes kinek Lo-piesti peres ügyben ügyvédje volt s részére 315 for. készpénz kiadásokat tett, ezen öszszeg megfizetésében elmarasztaltassák. Miután a tszék folyamodó kérelme folytán az illető periratokat a kir. táblától átkérte, a felek meghallgatására tárgyalási határidőt tűzött ki. Itt alperes kifogást tett a tszék illetősége ellen, mert az sem a per birája sem az ő személyes bírósága miután ő Pesten s nem Pozsonyban lakik. — S miután ezek ellenében felperes csak azt hozta fel, hogy az illetőségi kifogások a perr. 98. §. értelmében elkésve adattak be; alperes e 98. §. alkalmazására nézve azt válaszolja, hogy azon §. itt nem jöhet alkalmazásába egyrészt mert ez ügy nem rendes peruton tárgyaltatik; másrészt mert jelen ügy nem per, hanem kihallgatás, mit az is bizonyít, hogy alapját nem kereset hanem puszta kérvény képezi. A tszék f. év sept. 27. — 5220. sz. a. végzésével illetékteleoségét kimondó tta és felperest kérelmével elutasította. Ez ellen k. ügyvéd sem. panaszt adott be; mert ő nem sommás, tehát rendes keresetet támasztván 101*