Törvényszéki csarnok, 1870 (12. évfolyam, 1-101. szám)

1870 / 96. szám

382 kétezer forintot — és azt hisszük, hogy már ily illetőségi terjedelemre nézve is — az egyes bíróságok irányában — minden szakértő osztani fogja fentebbi nézeteinket. A legelöhaladottabb törvényhozások, újabb időkig, az egyes bírósági illetőségre n^zve, a 100 és 150 ftot maximumnak tekintették, melyet áthágni nem volt szabad. Igen nagy erőfeszítésbe, hosszas küzdelmekbe került, hogy ezen illetőség némely államokban, legújabb időkben, 200 ftig, vagy valamivel azontúl terjesztethessék. De az, hogy ezen illetőségi hatáskör 600 ftig, vagy épen 1000 ftig felemeltessék — már nem volt kivihető. Ily terjedelmű egyes bírósági illetőséget sehol sem találhatunk. A legtöbb törvényhozás vonakodott megengedni még azt is, hogy az ingatlan birtok bármily csekély terjedelemben az egyes bíróságok illetőségéhez soroltathassák. — Tehát arról sem lehetett szó, hogy az egyes bíróságok, az oly nagy fontosságú, és épen oly nagy nehézségű, bonyodalmu s kiváló szakképzettséget igénylő telekkönyvi ügyek elintézésére s kezelésére feljogositathassanak. Ez az ujabbkori törvényhozások átalános, kivétel nélküli iránya s jelleme. Es miben rejlik az európai codificatio ezen politikájának alapja és indoka? Mi idézi elő ezen feltűnő tartózkodást, úgyszólván idegenkedést, az egyes bíróságok hatáskörét emelni, vagy éppen tulterjeszteni ? Nem egj'ébb, mint a társadalmi élet legfőbb biztositéka, az állam jog-rend legkiválóbb érdeke, t. i. a jogbiztosság magasztos érzete, melyről — jogi codificátoraink fogalommal sem látszatnak bírni. — Mindaz, hogy a szakképzettség, a tudományos ismeretek, többeknél nagyobb mérvben feltalálhatók; mindaz, hogy a függetlenség s részrehajlatlanság veszélyei többek irányában kevésbé érvényesíthetők, — tehát mind a szakképzettség, mind a megvesztegetés elleni biztosíték a mellett harczolnak, hogy a bíráskodás többekre, azaz társasbiróságokra bizattassék. A jogérdekek, végczéljaik tekintetéből nem abban öszpontosulnak, hogy az igazságszolgáltatás közeli és gyors legyen — mit törvényhozóink, elég hibásan — mindenek fölébe látszanak emelni, — hanem hogy az valóban a jogkiszolgáltatása, az az a jogbiztositása legyen ; mi pedig kétségtelenül csak egy részt az alaposság, másrészt a részrehajlatlanság által valósitható — és a mely kellékek fentebbiek szerint egyedül csak a testületi bíróságoknál biztosítottak. — E biztosítékokra nézve az egyes bíróságok legkevésbé sem versenyezhetnek, és pedig nem csak azért, mivel a tudomány, a szakképzettség korlátolt és szűkebb körét állítják elő; hanem azért is, mert a külbefolyásoknak egyesek mindig könyebben alárendelhetők, mint a testületek. — Az egyesek e tekintetben az önkény képviselői gyanánt tűnnek fel, minthogy pusztán egyéni akaratjok az, mi az ügyek felett eldöntő erőt gyakorolhat. Általuk tehát a jogrend legfőbb kelléke, a jogbiztosság hasonlithatlanul gyöngébben, kisebb mértékben valósitható. Es ez egyik legéletbevágóbb különbséget képezi a régi s mai társalmi rendszer között, a hűbéri s jog-állam között. Abban, hogy a korlátlan hatalom befolyása minél nagyobb mérvben s minél biztosabban érvényesítethessék, mindenütt a nép ügyei felett egyes bíróságok határoztak — miért e kor igazságszolgáltatása önkényszerünek, ön| kényen alapulónak méltán tekintethetett —- miután az csak is a hatalmasok befolyásainak alárendelt egyes bírák önkényétől függött. Nagy tévedés lenne azonban azt hinni, hogy ezen önkényre fektetett bírósági rendszer a lefolyt korban minden társalmi osztályra egyenlőn kiterjedt volna. A hűbéri hatalom képviselői, azok, kik a társalom minden osztályai felett uralkodó szerepet vittek, gondoskodtak arról, hogy peres ügyeik elintézésére nagyobb biztosságot nyújtó bíróságok, tehát társasbÍróságok létesitessenek. Erre szolgáltak megyékben a törvényszékek, felsőbb fórumon a curiai bíróságok, melyek a nemesség fontosb magánjogi ügyeiben első folyamodásilag is bíráskodtak. — És ebből is kitűnik igazságügy ministerünk járatlansága, ki a 25-ös bizottmányban, egyesbirósági tervét fejtegetve, a dolgot ugy állította elő, mintha a régibb korban egyedül az egyes bíróságok uralkodtak s a társas bíróságok csak a váltó-törvényszékek felállítása óta emelkedtek volna érvényre. Fentebbiek szerint az egyes bíróságok a jogbiztosság kellékeinek kevésbé felelvén meg, azok tulnyomólag az egyéni önkény érvényesítésére szolgálván ; természetes hogy az ujabb kor törvényhozásai azoknak csak szűkebb, korlátoltabb tért engednek. Azok csak kivételes hatáskörben türetnek el. midőn t. i. a biró előtt keresett jogérdekek értéke nem lenne kellő arányban azon nehézségekkel és költségekkel, melyek a törvénykezéstől első fórumon is elválhatlanok. így alakítják és szervezik egyes bíróságaikat Európa legkifejlődöttebb államai: Anglia, Németország, G-allia, Belgium, Hollandia, Olaszország — mindig a korlátoltság és szűk körűség határai között, mindenütt csak a legnélkülözhetlenebb szükségekre s a csekélyebb ügyekre szorított hatáskörben. *) Végrehajtás sz. széki itelet alapján. Itt a napokban egy feltűnő kielégítési végrehajtási végzés következtében oly végrehajtási eljárás vétetett foganatba, hogy az felfogásom szerint a hazai jogász közönség figyelmét megérdemli. Ez esetnek száraz és az igazsághoz hü előadása következő : 1869. évi február hó 18-án a pécsi püspöki szt. szék 425. számú Ítéletével K. H. bonyhádi lakos — és St. M. eszéki nő közt 1857. évben kötött házassági frigyet felbontván — az asszonyt férjétől elválasztja; egyúttal az ítéletben átalánosságban azt fejezte ki, miszerint a férj elvált nejének köteles a hozományát egészben, s a közszerzeményt fele részben kiadni. Egész mostanáig a nő hallgatott, és nem ok nélkül, mert egy részről jól tudta, hogy ő férjétől a legjobb és legértékesebb ingóságokat már elvitte; más részről pedig, mert a válóperben nem csak hogy ezen czim alatt mit sem kért, hanem erre vonatkozólag tüzetesen akkép nyilatkozott, miszerint hozománya nem volt, és hogy a közszerzeményhez joga nincs. *) Ezen államok törvényhozása köréből az egyes birói illetőségre nézve az adatokat lapunk f. évi 35-ik számában részletesen elősoroltuk — melyekből kitetszik, hogy az illetőségi maximum 100—200 for. — inig magában Angliában is, hol az egyes birák mellett külön kivételes biztosítékok léteznek — csak 50 fontig terjed.