Törvényszéki csarnok, 1870 (12. évfolyam, 1-101. szám)

1870 / 10. szám - Őszinte szó az igazs. miniszterhez, vonatkozva annak egy körrendeletére

39 bérbe esett s gyermeket is szült n kalocsai érséki szent- | szék előtt az eljegyzés érvényesítése végett pert | indított, melyben 1869. sept, 16 — 368. sz. alatt, az el- j jegyzés érvényesnek, törvényesen fennállónak kimondatott, kimondatván az is, hogy alperes felperesnövel házasságra lépni köteles, de csak erkölcsileg köteleztetik, kártérítési igényeivel a polgári bírósághoz utasíttatván. Felperes tehát 1869. sept. 30. a kalocsai tszékhez keresetet adott be, szülési, gyermekágyi, s a gyermek tartására, később eltemetésére fordított költségei megtérítése végett, összesen 240 forint erejéig. A tszék a perr. 93. §. értelmében keresetét mint sommás útra s nem illetőségéhez tartozót hivatalból viszszautasitotta. Felperes ez ellen semmis, panaszszal élt; mert a perr. 22. §. világosan rendeli, hogy a házassági viszonyból eredő vagyoni követelések, melyek felett előbb az egyházi biróságok Ítéltek, most a megyetszékhez tartózak, tekintet nélkül a kereseti összegre; A Semmitőszék a semm. panaszt elvetette; „mert a perr. 22. §-sa egyedül a házassági viszonyból eredő követelésekre levén alkalmazható; miután jelen esetbeu házassági viszony fen nem forog, s a kereseti követelés összege 300 frtot túl nem halad, a kalocsai törvényszék helyesen járt el, midőn a perrend 93. §-ra hivatkozva, ezen illetőségéhez nem tartozó keresetét, a perrend 51. §. alapján hivatalból visszautasította. (1870. jan. 10. — 3482. sz. a.) A semmiségi panasz elvetendő, tekintve, hogy annak indokai a bizonyítékok érvényesítésére s igy az ügy érdemére vonatkoznak, mely sérelmek a perr. 108. §. szerint felebbezéssel orvoslandók. (1870. jan. 12. — 4564. sz. a. Grama Petru ügy, —- melyben tanúk általi bizonyítás czéloztatott, s nz a tszék által mellőztetett). Két esküdtből álló bíróság törvényszerűen alakitoltnak nem tekinthető, midőn azok egyike sem lett szolgabirónak törvényszerüleg helyettesítve. Joozihy István Bácstnegye illetékes szbirósága előtt Prisiti Vladárt 160 frt. miatt beperelte — mire az idéző végzés nem a szbiró s esküdtársa, hanem két esküdt által lett kiállítva, kiknek egyike M. magát mint helyettes szolgabíró s esküdt irta alá. A szbiró ugyanis az alispán utján 4 heti szabadság időt nyervén, hivatalos teendői távollétében való végzésére az esküdtet bizta meg, illetőleg helyettesitette. Tárgyalásnál alperes kifogást tett a bíróság nem törvényszerű alakítása miatt, az esküdttek a szbiró általi helyettesítése semmis levén, a biróküldést egy szolgabíró nem gyakorolhatván. Ezen kifogás nevezett bíróság által elvettetett, mivel a perr. 1. §-sa a szbiró s esküdt együttes bíráskodását rendeli ugyan, de ki nem zárja a rendkívüli eseteket, milyen a szbiró távolléte, mi alispáni engedélylyel igazoltatik,- és a helyettesítést támogatja az eddigi gyakorlat, és az 1869. apr. 29-i igazs. min. rendeletnek per analógiám a szbiróságra is kiterjeszthető 1. cz. 1. fej. 3. §-sa; mivel a perr. 56. §ban elősorolt akadályok egyike sem forog fenn. stb. Az érdemleges tárgyalás befejezte után alperes ugyanazon bíróság által elmarasztaltatott. Alperes semmiségi panaszszal élt. A Semmitőszék annak helyt adott, sa birói illetőségre vonatkozó végzést az ítélettel s egész eljárással együtt megsemmisítette; „mert a sommás bíráskodás gyakorlatára megyékben a perr. í. §. szerint a szbiró esküdtársával levén hivatva; miután jelen ügyben két megyei esküdt bíráskodott, s azok egyike sem lőn törvényszerűen helyettesítve szolgabirónak; az eljáró bíróság törvényszerűen alakitottnak tekinthető nem volt." (1870. január 14 kén. 4151. sz. a.) Ha a perujitási kérvény nemcsak a határidő vétlen elmulasztásán s az igazolás elmaradásán (perr. 315. §. a) p.), hanem egyszersmind uj bizonyítékok felhozásán is (315. §. c.J alapszik, annak használata nem költetik félévhez, hanem kiterjed az elévülési időig (perr. 316. §.J Stum Mátyás a Pestmegye pilisi főszbirásága előtt Király László mint a pómázi bordézsma-valtsági bizottmány elnöke s társai ellen perujitási keresetet adott be; mire tárgyalás tartatván s ez befejeztetvén, az első bíróság 1869. jul. 9-én 2352. sz. a. Ítélettel a perújításnak helyt nem adott; mert meg nem jelenés miatt makacsságból levén jelenlegi felperes, az anyaperben mint alperes elmarasztalva, ez ellen perorvoslatot a perr. 315. §. a) pontjaként fél év alatt nem használt. Ezen Ítéletet a kir. tábla 1869. okt. 7-én 13,938. sz. a. helybenhagyta. Perujitó felperes sera miségi panaszt adott be az első bírósági s a kir. táblai ítélet ellen ; mert ezen perorvoslatnak nemcsak a 315. §. a) pontja esetében, hanem a b) c) d) pontokban is van helye; felperes pedig perorvoslatát a 315. §. c) pontjára is alapította; tehát nem áll, hogy fél év múlva ezen perorvoslatot nem használhatta. Annál inkább, mert a dézsmaváltsági bizottmány még a tárgyalás napján sem volt képes megmondani, hogy panaszló mivel tartozik; s igy Ítélethozatalkor sem volt a tartozási összeg kitudható, miért a makacssági ítélet után fél év alatt saját hibáján kivül meg nem újíthatta a pert. Tehát a helybenhagyó kir. táblai Ítélet indokolása egész más alapon áll, mint a melyre a felperesi perujitási kereset alapíttatott. A Semmitőszék által határoztatott: „A semmis, panasznak hely adatván, az eljáró bíróság 2352. sz s a kir. tábla okt. 7-i helybenhagyó, — Ítélete megsemmisíttetnek; mert „a perujitási kereset a perr. 315. §-nak nemcsak a) alatti pontjára levén alapitva, melynek esetében a perújítás az elmulasztott határnaptól számitott fel év alatt lett volna megindítandó, hanem az alapperben nem használt uj bizonyítékok felhozása mellett ugyanazon §. c) pontjára is, melynek esetében a perújítás el nem késett, azon itélet, mely által panasítevó keresetével a törvénynek az esetre helytelen alkalmazásával, elutasittatott, a perr. 297. §. 1. p. és 12. pontja alapján megsemmisítendő." (1870. jan. 14. - 4624. sz. a.) A merőben alaptalan semmiségi panasz használata, felebbezéssel is összekapcsoltatván, 25 ft. birsággal büntettetik. Olyannak tekintendő, ha az illetékességi kifogás az itélet kihirdetése után használtatik, és pedig oly bíróság ellen, mely előtt az által kitűzött tárgyalásra a fél megjelent s kifogás nélkül perbeszédéi is előadta. Berkovics Ármin Késmárk város tszékéhez 1868. nov. 15-ikén Likl Emil ellen keresetet adott be, melybea alperest 40 ft. hatalmaskodási díjban kérte elmarasztatni. A decz. 23-ra kitűzött tárgyalásra felperes meg nem je-