Törvényszéki csarnok, 1870 (12. évfolyam, 1-101. szám)

1870 / 92. szám - Eperjesi ügyvédegylet észrevételei a közjegyzői javaslatra. Beküldve az igazságügy-ministeriumhoz [3. r.]

Pest, 1870. pénteken november 25. 92, szám. Tizenkettedik évfolyam. TÖRVÉNYSZÉKI (XARVOK, Debreczeni, eperjesi és temesvári ügyvédegylet közlönye. ^—^ Tartalom: Észrevételek a közjegyzői javaslatra. — Legf. itélőszéki döntvény. — Semmitöszeki döntvények. — Ministeri javaslatok. Eperjesi ügyvédegylet észrevételei a közjegyzői | javaslatra. (Beküldve az igazságügy-mmisteriumhoz.) (Vége.) A 45-dik §. első bekezdése szerint aláírandó „minden lap" helyett talán csak „minden iv," és nem csak „a jegy ző," hanem, „az érdekeltek" s „a netalán jelenvolt tanuk" által is lenne aláírandó. A 46-dik §-beli „több egyes lapból" szavak helyébe, mivel minden levélnek két lapja lévén, „egyes lap" nem is létezhetik, „több egyes levélből" szavak lennének esetleg is teendők; mi azonban, a jegyzői okmányoknál, nagyobb óvatosság okáért, az egyes levelek használatát egyáltalában mellőzendőnek, és igy, ha az okmány egy ivre nem fér, összefüzhetőknek csak az iveket tartjuk. A 47-dik §. eseteiben mi, ha „egy második jegyző" jelen nincsen, a helyett csak -,egy tanu"val meg nem elégedhetünk. A 49-dik §. szerinti változtatásokat, vagy hozzáadásokat mi minden esetben az okmány végére, nem pedig annak oldalára kivánnók iratni, s ottan elismertetni. Az 50-dik §. első bekezdésének „kivakarni;" szava utáni szavai helyébe a „ha abban vakarás van, akkor az egész okmány érvénytelen" — szavakat tartjuk teendőknek, s a negyedik bekezdését pedig akkép, hogy „A keresztülvont szavak az okmány végén teljesen idézve megjegyzendők," változtatandónak, és az „és ezen jegyzet" szavaktól kezdve azután végig meghagyandónak. Az 56-dik §. 1-ső pontjának „olvasni és irni tud" szavai elébe az „a végrendelet nyelvén" szavakat tartjuk teendőknek; a 4-dik pontját pedig oda módositandónak, hogy „a zárt borítékban átadott és csak a borítékon hitelesített végrendelet boritéka, minden esetre, mind a közjegyző, mind a tanuk pecsétjeivel lepecsétlendő." Az 57-dik §. „irni és olvasni" szavai elébe szerintünk, az „a végrendelet nyelvén" szavak lennének teendők. Az 59-dik §. harmadik bekezdése helyébe mi a következő pontot véljük teendőnek: „Ha a végrendelet a közjegyzőtől visszavétetik, visszavontnak tekintendő." A 60-dik §-t a közjegyző tekintélyének fentartása érdekében, oda változtatnók, hogy „A náluk letett végrendeleteket minden esetben maguk a közjegyzők hirdetik ki. A 63. és 65-dik §§ at illetőleg: sem szükségesnek, sem czélszerünek, sem illőnek nem látjuk, hogy a közjegyző eszközölje az ingatlanokra vonatkozó dologbani (tehát nem csak tulajdoni)jogok telekkönyvi bejegyzését czélzó jegyzői okmányok bemutatását vagy átküldését; és még sokkal kevésbé helyeselhetjük azt, hogy ő egyszersmind a bejegyzési végzés tervezetét is benyújtsa. Van-e ugyanis a vagyonukróli rendelkezésre képes feleknek ily gyámolitásra szükségük ? s van-e szükség arra, hogy a közjegyző az e részbeni felelősséggel terheltessék? avagy érdekében lesz-e az az illető feleknek, ha a közjegyző az átküldést csak „nyolez nap alatt" eszközli? S nem a jogérzettel ellenkező-e az, ha a bírósági beadmány szerzője szerkeszti annak elintézését? Avagy összeegyeztethető lenne e az a közjegyzőség czéljával, feladatával, ha a közjegyző a hiteles okmány szerzője, egyszersmind pedig az illető felek egyikének a telekkönyvi bejegyzés végetti képviselője, s a birói határozatnak fogalmazója lenue ? S a 66 — 68 dík §§. rendelkezései nem hasonlólag ellenkezök-e a közjegyző hivatásával ? A 69 — 74-dik §§. rendeleteiben sem nyugodhatunk meg, miután mi csak azt kívánjuk, hogy a közjegyzői okmányok alapján idézés és kihallgatás nélküli fizetési parancsnak, s illetőleg teljesítési meghagyásnak, nem pedig már magának a végrehajtásnak, — hogy továbbá az alperes kifogásainak ne csak a végrehajtás ellen, hanem már az elmarasztaló parancs ellen legyen helye. A 84-dik §. eseteiben miért ne lehetne magának a közjegyzőnek, akár hirdetmény kibocsátása által is, a bíróság minden közbejötte nélkül, intézkedni? A 89-dik §. első bekezdésének „személyes" szava helyébe a „hivatalos" szó lenne teendő. A 90-dik §. „valószínűvé tétetik" szavai helyébe czélszerübbnek tartanok az „igazoltatik" vagy „kimutattatik" szót. A járásbíróságnak teendő jelentést pedig esetleg is egészen elmellőztetni kivánuók, miután az örökösödési perek birája nem a járásbiró. A 91-dik §. szerint a közjegyző nem lenne egyéb, mint a községi elöljáróságnak helyettese. Nem birjuk továbbá belátni, miért haladná meg a 94-dik §. szerinti hirdetmény kibocsátása a közjegyző hatásának körét? A 98. és 99-dik §§. rendelkezései által pedig a közjegyző egészen alárendelt bírósági helyettessé alacsonyittatnék. S a 101. és 102-dik §§. rendelkezései által nem kevésbé. S hogyan eszközölhetné az ingatlanok önkénytes árverését, a 104-dik §-hoz képest, a közjegyző, miután az árverés foganatositásához szükséges eredeti telekjegyzőkönyvek rendelkezésére nem állanak, azok másolatai pedig még a legutolsó pillanatban is változható telekkönyvi állás miatt elégtelenek?! A 105-dik §. okvetlenül szükségessé teszi az intéz92