Törvényszéki csarnok, 1870 (12. évfolyam, 1-101. szám)

1870 / 91. szám - Eperjesi ügyvédegylet észrevételei a közjegyzői javaslatra. Beküldve az igazságügy-ministeriumhoz [2. r.]

362 előforduló „harmadszori ismétlés" helyébe — ha az által, a mint mi gondoljuk, csak a negyedik vétés értetni csakugyan nem szándékoltatott — teendő lenne „harmadszori vétés." A 11-dik §-beli harmadik sorban foglalt „példányra" szó elébe teendő lenne a hiányzó „minta" vagy annak megfelelő más szó. A 14-dik §., mint a közjegyzői megszorításoknak folytatása, talán 6 dik §-nak lenne sorolandó? A 16-dik §. biztosítékai közé „a takarékpénztári s egyéb kormányilag elismert pénzintézeti betéti könyvecskék" is lennének felveendők. A 17-dik §. második bekezdésebeli „ajánlott" szó helyébe „elfogadott," vagy „adott," vagy „letett" szó lenne teendő. A 23-dik §. 6-dik pontjában foglalt „becslések"-ről, azok minőségéről, eseteiről, az egész törvényjavaslatban sehol sincs többé szó. A 34-dik §. első pontjában előforduló „két tanú" szavak közé az „előtte ismeretes" szavak lennének teendők. A 35-dik §. c) pontja elején az „az illető okmány nyelvén" szavak hiányzanak. A 41-dik §. 3. és 5 dik pontjaiból a felek és netaláni meghatalmazottjaik „polgári állásának" kelléke hibázik. A 42 dik §-t, tekintettel arra, hogy mi a változtatásokat és hozzátételeket, eltérőleg a 49-dik §. rendeletétől, csak az okmány végére kívánjuk íratni s ottan elismertetni, egészen kihagyandónak tartjuk, annyival inkább, mivel hazánkban az okmányok bal széle, mintegy két hüvelknyire, a nélkül is üresen szokott hagyatni. A 43-dik §. ötödik bekezdéséhez, a „betűkkel" szó után, a „de zárjel közt számokkal is" szavak lennének hozzáadandók. A 44-dik §. második bekezdésében foglalt „jelenlé tűkben" szó helyébe az „a tanuk jelenlétében" szavak lennének teendők. (Vége követk.) Legfőbb itélőszéki döntvény. (A Szirmay hitbizományi ügyben.) A hitbizományi hatóságok határozatai ellen is csak az uj per rend által engedett jogorvoslatokkal lehet élni. (1869. apr. 7-i min. rend. 21. §.) Tehát ily ügyekben két egybehangzó birói végzés ellen további felebbezésnek nincs helye. Különben az hivatalból visszautasítandó. Hilbizománynak nem tekinthető, daczára a családi hoszszas gyakorlatnak s végrendeleti intézkedésnek, ha ahhoz királyi jóváhagyás nem járult. Gróf Szirmay István Tamás 1857. évben elhalván, hátrahagyott javaira nézve a hagyatéki tárgyalás Borsodmegye tszéke előtt vétetett folyamatba. Ebben gr. Szirmay Sándor s érdektársai bizonyos jószágokat, melyek Borsod, Sáros, Zemplén-megyékben fekszenek, mint hitbizományi jószágot követelték, tehát hitbizományi hatóság felügyelete alá vétetni kérelmezték. Ennek folytán ez ügy mint hitbizományi illetőségéhez, a kerületi táblához áttétetett. A kitűzött tárgyalásban a hitbizományi állítólagos örökösök hivatkoztak bizonyos még 1696. évben kiadott kir. diplomára, mely állítólag a Szirmay-féle javakban a hitbizomány felállítását helybenhagyta; és egyik Szirmay 1711. évben kelt végrendeletére, mely hitbizományi rendelt felállitatni. Egyszersmind állították, hogy azon javak már másfél század óta hitbizományként tekintetnek, s mint ilyenek kezeltetnek is; mit számos családi osztály-levelek és transactionalisok is bizonyítanak ; — és e családi gyakorlat a telekkönyvezésnél is érvényesítetett a nélkül, hogy a leáuyág s távolabbi rokonok ellene mondottak volna. A tiszáninneni — eperjesi — kerületi tábla a tárgyalás befejezte után 1869. év február 3-kán 46. sz. a. következő végzést hozott. „Miután az 1723. 50. t. cz. 1. §. rendelkezése korábbi esetekre nem alkalmazható s miután az 1696. nov. 18-ról kelt kir. diplomában a 4 Szirmay testvér közölt „javaik elidegenithetlensége iránt" létre jött egyezmény jóváhagyásán, s az elészáinlált javakban netalán lappangó kir. jog adományozásán, végre Szirmay Istvánnak — miként végrendeletében maga nevezi „szabad végrendelkezési joga" fentartásán kivül egyébb nem — s igy az 1711-ben szerzett javakból alakítandó hitbizományhoz törvény szerint megkívántató királyi jóváhagyás sem foglaltatik; — miután továbbá a hitbizomány alakítása iránti intézkedést tárgyazó végrendelet az 1687. 9. t. cz. szerint előlegesen kihirdetve, maga a hitbizományi intézkedés pedig az 1723. 50. t. cz. 2. §-nak nemcsak a felállítandó, de nyilván a már fennállott hitbizomá nyokra is kiterjesztett rendelkezéséhez képest, sem bejegyezve, sem beigtatva nem lett volna; — miután eszerint az idézett törvények lényeges rendelményei teljesitlenül maradtak, — a hitbizományok tárgyábani szerzett régibb jogok pedig az 1862. okt. 9-ki kir. leirat bevezető szavai értelmében a régibb hazai törvények szerint megítélendők, a néhai gr. Szirmay István által rendelt hitbizomáoy, törvényesen jóváhagyott, megerősített, s ennélfogva hitbizományi hatóság felügyelete alá tartozó hitbizománynak nem tekinthető. „Ennélfogva gr. Szirmay Sándor sérdektársai a női ág s a többi várományosok ellentétes nyilatkozatuk folytán kérelmükkel a jelenben érvényben levő törvények rendelkezéseire utasitatván — a néhai gr. Szirmay István Tamás hagyatékára vonatkozó irományok Borsod megye tszékéhez mint hagyatéki birősághoz visszaküldetnek" stb. stb. A kir. itélő tábla 1869. sept. 24-kén 309. sz. alatt következőleg határozott: „Az eljáró tiszán-inneni kerületi tábla végzése felhozott indokainál fogva s azonkívül azért is helybenhagyatik, mert 1857. év sept. 3 kán elhalálozott gr. Szirmay István Tamás után maradt javaknak az 1696. évben kelt kir. diplomában és gr. Szirmay Istvánnak 1711-ben kelt végrendeletében felemiitett javakkali azonossága nincs kimutatva; továbbá a mellékelt telekk. kivonatok szerint, a kérdéses javak mind az örökhagyó gr. Szirmay István Tamás, mind elődje által adóságokkal terheltetvén, nincs igazolva az, hogy vagy csak magok is ezen javakat hitbizományi természetű javakként tekintették és kezelték volna." (Vége következik.)