Törvényszéki csarnok, 1870 (12. évfolyam, 1-101. szám)

1870 / 90. szám - Udvartelki tjavaslat indokai [2. r.]

360 Udvartelki tjavaslat indokai. (Vége.) A tévfogalmak elenyésztetése és a birtokviszonyok biztos és szabatos maghatározása tekintetéből nem csak az illető felek érdekében, de nemzetgazdasági szempontból is az udvartelki birtokra vonatkozó viszonyok rendezése nemcsak fontos, hanem egyúttal a legsürgősb teendők közzé tartozik. Az előterjesztett javaslatban kiindulásul vétetett az 1853. márczius 2-iki nyiltparancs 19. §-a, melyhez képest az udvartelki birtok két neme különböztetik meg : A) egyik, a melyre nézve a birtokos már 1848. év előtt birtokban volt és a földesúr határozott időre szóló szerződést fel nem mutathat; B) a másik, a melyre nézve határozott időre szóló szerződés létezik. Az A) alatt emiitett esetben a javaslat 3. §-a a birtokos tulajdonába bocsátja át az udvartelki birtokot a megváltás kötelezettségével. Már az 1853. márczius 2-iki nyiltparancs 19. §. szerint az udvartelki birtokos feljogosittatik megváltás mellett tulajdonjoggal megtartani azon birtokot, a mely örökidőkre avagy a féríiág kihaltáig engedtetett át. A gyakorlatban mindazáltal meghiúsult e jognak érvényesítése, mert a birtokosok ezen feltétel létezését legtöbbnyire nem voltak képesek bebizonyitni, minek folytán már apáik által birt udvartelki birtokaikból kivettettek. Ezenfelül a bíróságok a határozatlan időkre szóló szerződéseket is ideiglenesekül tekintvén, az udvartelki viszonyt is ugyan az idézett nyiltparancs 20. §-ának értelmében magánjoginak nyilvánították. Ily állapot további fenntartása a törvények és jogszolgáltatás iránti bizalmat képes lenne végképen aláásni. A javaslat a méltányosság követelményeinek vél eleget tenni mindkét félre nézve : midőn az évek hosszú során át gyakorolt birtokot védi, és azon esetre, ha határozott időre szóló szerződésről van szó: a bizonyítás terhét a földesúrra ruházza. A földesurak ugyanis legtöbb esetben tisztekkel vagy ügyészekkel rendelkeztek, a kik az ily szerződéseket könnyen irásba foglalhatták. Ha ezt mégis elmulasztották és e nélkül is a birtokost birtokban hagyták: azon jogi vélelem elfogadására kölcsönöztek jogalapot, hogy azon birtokot, melyet a birtokosnak határozott időre szóló szerződés megkötése nélkül átengedtek, nemcsak ennek magának, hanem utódainak is bizonyos szolgálmányok mellett örök időkre engedték át. Ezen jogi vélelem feltevése igazoltatik az által is, hogy 1848 előtt a földesúr maga gyakorolván az urihatóságot, módjában állott a viszonyt szabályozni. Ha mindamellett nem szabályozta, ha határozott időre szóló szerződést nem kötött: hallgatag bizonyitékot szolgáltatott arra, hogy az udvartelki birtokost ő maga ismerte el örökös birtokosnak. A javaslatnak czélja az, hogy ezen jogilag és okszerüleg vélelmezett birtokállapot fenntartassék. Azonban erre nézve merülnek fel kérdések, a melyek külön rendelkezéseket tesznek szükségesekké. Ugyanis : 1) Vájjon csak a házhely hagyassék-e meg a birtokosnak, vagy a külsőség is ? A javaslat az összes bel- és külbirtokra nézve kiterjeszti rendelkezését, mert a felhozott okok mindegyik mellett szólnak. 2) Vájjon legelő-illetőség járjon-e ily birtokok után? Ezen kérdésre is a javaslat 4. §-a igennel felel azon esetre, ha az udvartelki birtokosnak legeltetési élvezete szerződésileg vagy gyakorlatilag az 1848. évig fennállott j mert az udvartelki birtokos által fizetendő megváltás alapjául az évi szolgáltatások vétetnek, a melyek egy része az élvezett legeltetésért teljesíttetett. Ha tehát az udvartelki birtokos váltságot köteles fizetni kivétel és levonása nélkül mindazon szolgálmányokért, a melyeket teljesített; viszont méltán követelheti, hogy mindazon kedvezmények élvezetében meghagyassék, a melyekért a váltságot fizeti, és hogy a megváltott kedvezmény fenn is maradjon. E jogosult igénye pedig csak ily módon biztositható: mert különben a gazdálkodáshoz szükséges marha tirtása legelő nélkül lehetetlenné válnék. 3) Az udvartelki birtokosok sok helyütt faizás élvezetében is lévén, vájjon ezen faizás erdő kihasitásával elégittessék-e ki? A javaslat 10. §-a elismeri e jogot szintén ugy, mint a legeltetésre nézve ; minthogy azonban a kihasítandó erdőilletmény oly csekélységet képezne, hogy azt szabályszerüleg mivelni alig lehetne; czélszerüebbnek látszott, hogy a földesúr az erdőilletmény kiadásától felmentessék, azon feltétel alatt mindazonáltal, hogy a faizás értéke a váltságösszegből levonaasék, — kivéve: ha a földtulajdonos önként ajánl erdőt. 4) A váltságösszeg megállapításánál milyen kulcs vétessék alapul ? A 12., 13. §§-ban ugyanazon kulcs javasoltatik, a mely az úrbéri birtokviszonyok rendezéséről szóló törvényjavaslatban ajánltatott. Ezen megváltási mód már az 1853. márczius 2-iki íöldtehermentesitési rendeletben is bennfoglaltatik, nem lenne tehát czélszerü, ha a törvényhozás a megváltást súlyosabb feltételek alatt rendelné el, mint az az idézett legfelsőbb rendeletben van meghatározva, mely szerint eddig már számos megváltás jött létre. A B) pont alatt emiitett esetekben a javaslat 20. § a a szerződési viszonyt fenntartja, azonban a következő feltételek mellett: a) Nehogy jövőre ily viszony felett kétség támadjon, s hogy egyúttal a viszony létezéséről és feltételeiről a telekkönyvből mindenki tudomást szerezhessen; a javaslat a szerződésnek telekkönyvi kitüntetését kötelezőleg elrendeli; miáltal az udvartelki birtokosnak is mód nyujtatik, hogy sajátja, t. i. az épület felett szabadon rendelkezhessék. b) A javaslat szerint az ily viszony jövőre csupán magánjogi természettel fog birni. Ebből következik, hogy a szerződés mindazon feltételeit, a melyek szerint hűbéri köteléknek létezése legtávolabbról is vélelmezhető lenne, vagy a melyek éppen hűbéri függetegséget tartalmaznának, a 22. §. világosan semmiseknek jelenti ki! és mind a földtulajdonosnak, mind a haszonélvezőnek szabad rendelkezési jogát tulajdonára nézve a magánjog határain belül egyaránt biztosítja. c) Jövőre az ily viszony csak határozott időre szóló szerződések alapján engedtetik meg, és ezeknek telekkönyvi bejegyzése a földtulajdonosnak kötelességévé tétetik: miáltal eleje vétetik annak, hogy a megszüntetett úrbéri kapcsolathoz hasonló hűbéri viszony szabad egyezkedés alapján mellékes uton ujjolag létesíttessék. Végül ezen javaslatra vonatkozólag még megjegyeztetik, hogy annak 2. §-a némely eseteket sorol fel, a melyekre a jelen törvény nem alkalmazható Ámbár ezen eseteket már az 1. §. kizárja ; minthogy azonban az ország több részében ily viszonyok tényleg előfordulnak, nehogy kételyek támadhassanak : ezen viszonyok fenntartását a törvényben világosan ki kellett mondani, — miután az ily viszonyok pusztán szolgálati viszonyon alapulnak, a magánjog határozatai szerint birálandók meg és semmiféle rendezést nem szükségeinek. Ugyan a 2. §. b) alatti rendelkezése szintén szükséges ; mert Erdélyben e tekintetben szintén kételyek merültek fel, a melyek ezen világos rendelkezések által megszüntetni czéloztatnak. Felelős szerkesztő és kiadó-tulájdonoí SZOKOLAY ISTVÁN. Megjelen e lap hetenkint kétszer — kedden és pénteken. — Előfizetési ár: helyben és vidékre egész évre 8 frt, fél évre 4 ít negyedévre 2 ft. ausztriai értékben. — Szerkesztői szállás: belváros, kalap-utcza 11 -ik sz. a. 2-ik em. balra Pesten, 1810. nyomatott Kocsi Sándor saját nyomdájában hal-piacz és aUdunasor sarkán 9. sz. a.