Törvényszéki csarnok, 1870 (12. évfolyam, 1-101. szám)

1870 / 87. szám - Igazs. min. tjavaslat az udvartelki birtokról [1. r.]

348 kában, terményekben vagy készpénzben (census) való uri szolgáltatás mellett szerződésileg engedtettek át használatra : a jelen birtokosok teljes tulajdonává válnak, s a rajtok fekvő szolgáltatások a birtokosok által megváltatnak : a) ha a szerződés örökidőkre, vagy a család, vagy a féríiág kihaltáig köttetett; b) ha földtulajdonos ki nem mutatja, hogy a földek határozott időre engedtettek át; vagy hogy a határidő lefolytával a szerződés uj egyezkedéssel (tehát nem csak hallgatag) meghosszabbíttatott : a birtokos pedig bebizonyitja, hogy ő vagy jogelődei a bérföldeket 1848. január l-jét megelőző 32 évig folytonosan egyenlő szolgáltatás mellett birták. 2. §. Az 1. § a) és b) pontjai alá nem tartozó esetekben a földtulajdonos és a birtokos közötti viszony a szerződés határozatai szerint ítéltetik meg. 3. §. A bérföldeken fekvő szolgáltatásokért járó váltság megállapítása, biztosítása, törlesztése és a birói eljárás iránt az irtványokról szóló törvény (5.—13.) §-ainak rendeletei alkalmazandók. 4. §. Ezen törvény határozatai Erdélyre, ugy Zaránd, KözépSzolnok megyékre és a Kővárvidékre is kiterjednek. 5. §. Ezen törvény végrehajtásával a belügyi, pénzügyi és az igazságügyi ministerek bízatnak meg. Pest, 1870. april 10. Horváth Boldizsár, s. k. A törvényjavaslat indokai. Azon birtokok, melyekről jelen törvényjavaslat szól és melyeket „bérföld" nevezettel jelel meg, nem minden vidéken találtatnak, és a hol léteznek is, különféleképeu neveztetnek. Leggyakrabban „censualis" birtokok nevezete alatt ismertetnek. Az 1853. évi márcz. 2-kán kelt nyiltparancs 19. és Erdélyt illetőleg az 1854. évi június 21-én kelt nyiltparancs 18. §-ai rendelkeznek ezen birtokról. A most idézett nyilt parancsok rendelkezései azonban kimeritők nem lévén : a gyakorlati alkalmazásban sok vitára szolgáltattak alkalmat. Ez okból a jelen törvényjavaslatban szükségesnek találtatott meghatározni a bérföldek fogalmát és kijelelni azon eseteket, melyekben a birtokos jogosítva van azoknak tulajdonjogát megszerezni. Ezen esetek megállapításánál kiindulási pontul szolgált szabatosan meghatározni azon jelenségeket, melyekből vagy bizton következtetést lehet vonni arra, hogy a tulajdonos tulajdonát viszszavehetlenül másnak átengedni szándékozott ; vagy a melyekben az elévülési idő alatt gyakorlott hosszú birtoklás a birtokost védi. Ily esetekben a teljes tulajdonjogot a birtokrendezés czéljánál és a telekkönyvi rendszer követelményeinél fogva a birtokosnak a megváltás kötelezettsége mellett biztosítani kellett; minden egyéb esetben ellenben a földtulajdonos tulajdona és a szerződés feltételei épségben voltak fenntartandók. lgazs. min. íjavaslal az udvartelki birtokról. 1. §. Udvartelki birtokosoknak azok tekintetnek, a kik külsőséggel vagy anélkül majorsági házhelyet oly kikötéssel nyertek használatul, hogy arra sajátjukból épületet emelhessenek, és terményekben, munkában vagy készpénzévi szolgáltatást teljesítsenek. 2. §. Udvartelki birtoknak nem tekin tetik, és a jelen törvény-alkalmazásnak nincsen helye: a) ha a földtulajdonos a majorsági birtokán létező saját épületét külsőséggel vagy anélkül évi szolgáltatások vagy szolgálmányok fejében engedte át; b) az erdélyi részekben, ugy Közép-Szolnok, Zaránd és Kraszna megyékben s Kővárvidéken az úgynevezett Famuli conventionati által e minőségben birt birtok. Mindkét esetben a földtulajdonos ós a birtokosok közötti jogviszony a szerződés határozatai szerint Ítéltetik meg, és a birtok tulajdonjoga a telekkönyvben a földtulajdonos nevére Írandó. Ha a b) pontban érintett szegődöttek azon birtokon kivül, mely szegődményes minőségben van kezeiken, úrbéri birtokot is birnak: ez iránti tulajdonjoguk érintetlen hagyatik. 3 §. Az udvartelki belső és külső birtok a rajta fekvő szolgáltatások megváltása melett a jelenlegi birtokosnak jut teljes tulajdonul: ha azt a birtokos vagy jogelődei 1848. január 1-én már birták; s a földtulajdonos ki nem mutatja, hogy az udvartelki birtok bizonyos számszerűleg meghatározott évekre engedtetett át. 4. §. A megváltható udvartelki birtok után csak az esetben jár legelő-illetőség, ha az szerződésileg biztositva volt, vagy ha az udvartelki birtokos 1848. január 1-je előtt a legeltetés gyakorlatában volt. 5. § Ha az udvartelki birtok után járó legelő-illetőség elkülönített területet képez, azt mással felcserélni — tagosítás esetét kivéve — csak a birtokos beleegyezésével lehet. Több udvartelki birtokost illető legelő a birtokosok bármelyikének kérelmére felosztandó. 6. §. Ha a legelő-illetőség elkülönített területet nem képez, mennyisége azonban szerződésileg meg van állapítva: a kihasitás ezen mennyiségben történik. 7. §. Ha a legelő illetőség sem különvált területet nem képez, sem mennyisége szerződésileg nincs megállapítva: 5 holdnyi vagy kisebb udvartelki összes (bel- és kül-) birtok után egy, 5 — 10 holdat tevő birtok után kettő, 10—15 holdra terjedő után három, 15 holdat meghaladó terjedelmű birtok után pedig négy hold legelő — (holdját 1200 négyszög ölével számítva) határoztatik. 8. §. Ha az úrbéri legelőelkülönzés már megtörtént: az udvartelki birtok után járó legelőilletmény a volt földesúrnak jutott legelőből hasítandó ki. Ha azonban a földtulajdonosnak jutott legelő részből, az udvartelki birtok után járó illetőség levonásával, fele rész sem maradna fenn, a 7. §-ban meghatározott mennyiség oly mérvben szállítandó le, hogy a földtulajdonosnak a közlegelőből jutott illetőség fele része megmaradjon. 9. §. Legelő-illetőségül csak használható terek adassanak, s ha a legelő felette silány: az illetőségnek a 7. §-ban érintett mennyisége a 8. §. határozatának épségben tartása mellett — még egyszer annyira emelhető. (Folyt, köv.) Felelős szerkesztő es kiadó-tulajdonos SZOKOLAY ISTVÁN. Megjelen e lap hetenkint kétszer — kedden és pénteken. — Előfizetési ár: helyben és vidékre egész évre 8 frt, fél évre 4 ft negyedévre 2 ft. ausztriai értékben. — Szerkesztői szállás: belváros, kalap-utcza 11-ik sz. a. 2-ik em. balra Pesten, £870. nyomatott Kocsi Sándor saját nyomdájában hal-piacz és al-dunasor sarkán 9. sz. a.