Törvényszéki csarnok, 1870 (12. évfolyam, 1-101. szám)

1870 / 86. szám - Az urbéri egyességekről Erdélyben. Beadatott a m. kir. igazságügyérséghez

Pest, 1870. pénteken november 4. 8b\ szám. Tizenkettedik évfolyam. TÖRVÉNYSZÉKI CSARNOK. Debreczeni, eperjesi és temesvári ügyvédegylet közlönye. Tartalom: Az úrbéri egyességek. — Mai igazságszolgáltatás. — Semmitó'szeki döntvények. — Ministtri javaslatok. Az úrbéri egyességekröl Erdélyben. (Beadíitott a m. k. igazságíígyérséghez.) Az 1868. Mártius 11-én , kibocsátott ministeri rendelet 2-ik §-sa a volt földesúr és alattvaló között az 1819/20-ki összeírás óta az úrbéri viszony megszüntetéséig létrejött jogérvényes egyességeknek az 1-ső §-ban körvonalozott úrbéri természet megváltoztathatására, döntő erőt tulajdonit. Ugyanazon rendelet 6-ik §-sa, a volt földesúr és volt úrbéres között az úrbéri viszony megszüntetése után létrejött jogérvényes szerződéseket szintúgy mint a jogerőre emelkedett ítéleteket érintetlenül s érvényükben fentartatni rendeli. Az udvartelki birtokról közrebocsátott ministeri tör vényjavaslat 2-ik §-sa a földtulajdonos és a birtokosok közötti viszonyt a szerződés határozotai szerént rendeli megítéltetni, de annak meghatározását, hogy minő kellékekkel kell bírni egy jogérvényes egy e s s ég n e k , mind három §-us az illetők értelmezésére bízta. Innen van a quot capita tot sensus, hogy valamint az ügyvédek ugy az itélő birák is az egyességekben, szerződésekben külömböző kellékeket kívánnak s ahhoz képest az említett §-soknak külömböző magyarázatot is adnak, sőt megtörtént azon eset, hogy maga a hétszemélyes tábla is a 6-ik §-us alapján az eredményben külömböző sőt éppen ellenkező ítéleteket hozott. Nem mutatkozik azért szükségfelettinek, főleg nálunk erdélyi részekben és különösen Székelyföldön, — hol a birtokviszonyok teljesen rendezetlen állapotba voltak, az azokra vonatkozó törvények, szokások — s így az azok értelmében keletkezett szerződések is a magyar honiaktól merőben külömböztek, — a fennérintett szerződések, egyességeknek arra szükséges kellékei fölött, hogy azok jogérvényeseknek tekintethessenek, s a bírói ítélet döntő alapjául szolgálhassanak, tisztába jönni. A kitűzött Székelyföldi viszonyaink között nagy horderejű kérdésnek tüzetes tárgyalását a szakavatottabb jogi tekintélyeknek hagyom fel, és én csupán az 1868. Mártius 11-én kelt rendelet 6-ik §-sára vonatkozólag kívánok észrevételeket tenni. Nem kevés számmal vannak ügyvédek és birák, kik az emiitett §-us alapján a volt földesúr, jobbágy vagy zsellér között 1848 után létrejött egyességeknek ügydöntő erőt tulajdonítanak, tekintet nélkül arra, hogy azok hol? mikor? minő körülmények között? minő eszközök és módozatok alkalmazásával köttettek vagy erőszakoltattak ki, tekintet nélkül azoknak tartalmára, és követelik illetőleg megítélik, hogy ezon tárgy felett, melyre | nézve a szerződés létre jött, legyen bár tiszta urbériség, | többé keresetet indítani a kitűzött határidőn belől sem lehet. Igénytelen nézetem szerént az említett§-nak ily módon i értelmezése téves, az eredményben jogtalanul károsító, a jogegyenlőséget sértő, s annálfogva érvényre sem emelhető, mert: Senki sem tagadja azt — 1- ör, Hogy az 1868. Augustus 12-én kelt ministeri rendelet gyakorlati alkalmazását tartalmazza az ugyan azon évi Mártius 11-én kelt rendeletben felállított elveknek, és ha ez utóbbinak 6-ik §-sa az előbbinek 6-ik és 7-ik §§-aival összehasonlittatik, önként és elmagyarázhatlanul következik, hogy a kérdéseit 6-ik §-us által emiitett egyességen nem lehet másnemű egyességet, mint Örökváltsági szerződést érteni. 2- or. Feltéve azt, hogy az annyiszor említett §-us másnemű és tartalmú egyeségnek is adhatna értelmezést, akkor sem lehetne az alatt a felek között 1848. után bár hol és kik előtt létrejött egyességet érteni, hanem csak azt és olyant, mely az illetékes úrbéri törvényszék előtt mint béke-egyezmény köttetett, és a fenálló szabályok értelmében felsőbb megerősítést nyert; mivel csakis az ilyeneket lehet minden szükséges kellékekkel ellátott, a jogerőre emelkedett ítéletek erejével bíró jogérvényes egyességeknek tekinteni. Ezen két nemű szerződésen kívül kötött más szerződéseket az említett 6-ik §. értelme alá bevonni nem lehet, nem szabad; de e kísérlet nem is lenne sem jogos sem igazságos; — mert 3 or. A polg. t. könyv 869 ik §-sa szerént valamely egyesség, szerződés csak akkor birhnt teljes érvénynyel, ha az az egyező vagy szerződő felek szabad akaratának kifolyása, annak létrehozásában egyik vagy másik fél semmi módon sem volt kényszerítve. Már pedig ha vissza tekintünk azon időszakokra, melyekben a magánszerződéseknek legnagyobb része köttetett, figyelembe vesszük azon módozatokat s hivatali eljárásokat, melyeknek alkalmazásával ezen egyességek létrejöttek, megfontoljuk a törvénynyel és a tényállás igazságával ellenkező tételeket, melyek azokban foglalvák, a szabad akaratnak csak árnyát sem találjuk fel, ellenben igen a külömbféle kényszer-módozatokat; mert akár hány esettel találkozunk, hol a volt alattvalók, vagy a földesúri vagy a hivatali visszaélés önkényénél fogva, csendőrök alkalmazásával, marha elkötéssel, telekbőli kihányatással s néhol még veréssel is fenyegettetve — sehol maguknak s családjuknak az elemek ellen fedelet nem találva — kényszerülve voltak, oly remény alatt, hogy jövőben az igazság részükre is ki fog szolgáltatni — földesuraikkal magán egyességre lépni. — Az ily módon létrejött szerződéseket szabad akaratból kifolyóknak tekinteni, s a 6-ik 86