Törvényszéki csarnok, 1870 (12. évfolyam, 1-101. szám)

1870 / 9. szám - Megjegyzések Barna Ferencz ur észrevételeire

35 ez ellen alperes részéről semmi?, panasz adatott be. Ez | alapul nevezetesen az 1868: 41. t. cz. 17. §-án, mely sze- | rint a honvédtisztek a sorkatonaságiakkal egyenlőknek nyilváníttatnak; a 22. §. szán, mely csak a tettleg szolgálatban nem álló honvédeket veti alá a polgári törvények s hatóságoknak bármely polgárjogi viszonyaikra nézve; végre azon, mert az 1868: 54. tcz. (perrend) világosan meg nem szütitett azon gyakorlatot, mely a valóságos hadiszolgálatban álló katonákat személyes keresetekre nézve a polgári hatóság illetősége alól kivette. ASemmitőszék határozata igy s?ól : „A semm. panasz elvettetik és az eljáró egyes biróság további törvényszerű eljárásra utasittatik; ,.mert a véderóről alkotott 1868: 40. tcz. 54. §-sn, mely a honvédeknek a polgári törvények és hatóságok irányábani viszonyaikról szól — a második kikezdésben határozottan rendeli, miszerint a tettleg szolgálatban lévők katonai fegyelmi törvények alatt állanak; polgári viszonyaik és kötelezettségeik tekintetében mindazonáltal, melyek nem a katonai szolgálatra vonatkoznak, a polgári törvények és hatóságok alatt fognak állani, Ehhez képest az egyesbiróság törvényszerűség járt el, midőn 1869. nov. 10. — 8074. sz. a. végzésével a birói illetékességet megalapította. (1870. jan. 22. — 4919. sz. a.) Bányabirósáq illetékességének esete nem forog fenn, ha a kereset tárgyát sem bányászati adományozás, engedélyezés, sem bányamivelés nem képezi. Ha csak a földbirtok tartozékát tevő kőszén iránti tulajdonjog vált vitássá s csak annak megítélése kéretik, — akkor abirtokbiróság az illetékes, ! iely az ingatlanra vonatkozó jogok feletti bíráskodásra hivatott. Both Ernő s társa Nógrádmegye tszéke előtt gr. For gách Antal mint a Salgótarjáni kőszén-részvényes-társulat elnöke el len kőszéntulajdon megítélése iránt pert támasztott. Az ügy állása ez: Salgó-Tarján községben a tagos kihasitás 1866-ban végrehajtatván, a volt úrbéresek és soronkivüliek az uj kihasitott földbirtok illetőségük alatt levő, vagy létezhető kőszénnek tulajdonosai lettek, sebben az A. B. végzések által csak annyiban korlátoltattak, hogy az akkor már mivelés alatt volt bányák a volt földesuraság részére biztosíttattak. — A végrehajtott kihasitás a telek könyvbe bejegyeztetett. Ennek folytán felperesek a D. alatti örök adásvevési szerződés alapján megvették nevezett úrbéresektől az összes kihasitott fold, rét, erdő, legelő a beltel ki illetőségük alatt létező kós^enet, mely örökvételi joguk telekkönyveztetett. (E. F.) Midőn azonban az u. n. jjresvölgyben' a nyert kutatási engedély alapján a kőszénaknázást megkezdek, a Salgó-tarjáni-társulat által birtokháboritási perbe fogadtak azon alapon, mert a társulat korábbi vételi szerződések alapján a Salgó-tarjáni volt földesuraktól már bírja azon határban a kőszén tulajdont. Azonban a Gr. telekk. kivonat szerint ezen vételi szerződések csak a volt majorsági birtokok alatti kőszénre vonatkoznak s csak arra kebeleztettek be. Az első bír. a társulatotaz egész Salgó-tarjáni határban levő kőszéntulajdon kizárólagos birtokába visszahelyeztette, mi másodbiróságilag oda módosíttatott, hogy a visszahelyezés csak az ,Üresvölgyre' szorittassék. Indokul szolgált, mert ezen terület a bányakapitányság 1868. évi 511. sz, végzése szerint az engedélyezési térbe esik. Ezen birói határozatok a tulajdonjog megbirálásába | nem bocsátkozván, nevezett felperesek tulajdonjoguk érvény esi tése végett a Beszterczei bányakapitánys ágh ozkeresetet adtakbe,de az által azunilletékes bírósághoz utasíttattak, mely a felett: v a Ij o n a kős z é n mint a földbirtok tartozéka a volt úrbéreseket illeti - e, vagy a majorsági birtokosokat? — illetékesen hozhat ítéletet" — mi a megye tszék jogköréhez tartozik. Ennek folytán felperesek a Nógrádmegye tszékéhez fordultak, — itéletileg kérvén a Salgó-tarjáni társulat ellenében kimondatni, hogy az elősorolt úrbéresek tagositott birtokterületük alatt fekvő kőszén az ő birtokuk tartozékát képezvén, ezen kőszénnek a D. alatti szerződés alapján felperesek kizárólagos tulajdonosaik. Ezen kereset folytán a tszék 1869. aug. 13-i 5579. sz. végzésével a perfelvételre sept. 3-kát tűzte ki. Alperes fél a birói illetőség ellen tett kifogásokat. Mert a fentartott oszt. bányatörvény 3. §. szerint a bányatörvény szabályai alá tartozó ásványok közé sorolvák a fekete és barna kőszén összes nemei, mi az id. szab. I fej. 1. § ban is fentartatik. Továbbá a 9. §-ban kimondatik, hogy a bányakapitányságok mint bányabiróságok hatósága valamennyi a bányászati adományozás s engedélyezés alá eső, s bárki által birt bányai tárgyakra s járulékaikra ideértve a kőszénbányákat s összes kohászatot is, úgy az ebből s a bányai kezelésből eredő peres esetekre is kiterjed. Minthogy a kereset nemcsak köszéntulajdon nyerésére van irányozva, hanem itt oly bányabirtok is jő kérdésbe, melyre a társulat már rég báuyahatósági engedélyt nyert, s a község egész határában s a felperes által kijelölt téreken is évek óta gyakorolja is a bányajogokat; s minthogy a társulat a község határában levő összes kőszenet s aknázhatási jogokat az ilíetö földesuraktól még a tagosítás előtt megszerezte s mint ilyen bányabirtokos — nemcsak a földesurak, hanem az id. szab. I. fej. 1. §-ként a volt úrbéresek járandóságaira nézve is — tehát egyedül a bányabiróság hatósága alá tartozik. Felperesek részéről előadatott. Keresetükben nem kérvén a kőszénnek bányászati szempontból való megitéltetését, s nekik bányáik sem levén, itt sem engedélyezés, sem adományozás esete fen nem forog; köztük az id. szab. VII. 9. s 10. §. vett bányaügyi jogviszonyról szó sem lehet; tehát bányabiróság bíráskodásának sem lehet itt helye. Mert csak a kőszén tulajdonjogának odaitéltetése kéretik azon területen, mely a volt úrbéresek tagositott területét képezi, mely felett tehát csak azon bíróság ítélhet, mely a tulajdonjog felett itél, legyen az föld alatti vagy földfeletti. — Az pedig nem áll, hogy az illető terület a társulatnak engedélyezett térvonalba esnék, mert az azt kimondó bányabirói 511. sz. végzés a keresk. minisztérium által megsemmisíttetett s a társulat adományozás keresésére utasitatott, mi azt jelenti, hogy nincs adományozása, s igy nem levén bányabirtokos, hanem csak bányászatot bitorló — szabadkutatási engedélyén kívül, bányászati joga igazolására egyebet felmutatni képes nem levén. A tárgyalás befejeztével a megyetszék az illetékességet megalapította. (1869. okt. 25. — 6148. sz. a.) Ez ellen alperes társulat részéről sem. panasz adatott be a fentebbiek alapján. A Semmitőszék határozta: „A tszék 1869. okt. 25-én 6148. sz. a. végzése ellen emelt sem. panasz elvettetik ;