Törvényszéki csarnok, 1870 (12. évfolyam, 1-101. szám)

1870 / 81. szám - Jogászgyülés sept. 28-ki ülései [1. r.]

S23 vánja tenni még azt, hogy a jogiskolákon a jog- és államtudományok mellett a szükséges bölcseleti és történelmi tanszékek is állíttassanak. Kon e k személyes ügyben szólal föl.Kijelenti, hogy sem most, sem máskor a felekezeti jogakadémiákat nem ártolta, mert a tudomány nem az egyes vallás felekezeek, hanem az összes emberiség tulajdona. Hoffmann Pál saját véleményének védelmére kel. Eoszalja a sanyarú állapotot, melyben a vidéki akadémiák sinlődnek. Kéri a jogászgyülést, hogy nyújtsa támogatását a tanároknak az által, hogy kijelenti, miszerint a mostani jogakadémiák megszüntettessenek s uj akadémiák egészen az egyetemi jogi kar mintájára teremtessenek, de nem 3—4, mint Dárday kivánja, hanem, ha szükséges, 100 is. Pulszky Ágoston a jog- és államtudományok bifurcatiója mellett nyilatkozik. Kivánja továbbá, hogy az akadémiákat az állam teljesen vegye kezébe. A vallásfelekezetek érdekeit a magántanári intézmény behozatala eléggé ótalmazza. Küry a reform gyors keresztülvitelét hangsúlyozza, s pártolja Hoífmannt. Elnök föltevén a kérdést, a szakosztály egy hang kivételével (Bóor) Hoffmann indítványát csekély styláris módosítással elfogadja. — Előadó Pisztóry leend Sept. 28-ki szakosztályi ülések. 1-sö osztályban. Napirenden van Hodossy Imre indítványa, miszerint: „kívánatos, hogy addig is, mig egy önálló magyar polgári törvénykönyv kellő alapossággal szerkesztethetnék és életbeléptelhetnék: az osztrák átalános polgári törvénykönyvnek 1861 ben hatályon kivül helyzeti részei hazánkban újra és haladéktalanul érvényre emeltessenek." Indítványozó beszédét hosszabban indokolja, mire Busbach elleninditványt ad be, miszerint Hodossy indítványa elvetendő, mert az osztrák törvénykönyv behozatala revisio nélkül lehetetlen, mert e revisió annyi időt vesz igénybe, mint a végleges codíficatio. Saághi tanár az osztrák polgári törvénykönyv behozatalát absurdumnak nyilvánítja annálinkább, mert annak némely részei szülőhazájában is már elavultak, és mert annak egyes részei csak alapos revisio után volnának alkalmazhatók viszonyainkhoz. Emmer Kornél tagadja szükségét annak, hogy idegen, még pedig osztrák törvény hozassék be nálunk. — Indítványozza „javasolja a szakosztály a jogászgyülésnek, hogy küldjön ki kebeléből egy 20 tagu bizottságot, mely a hazai jog codificatiójára vonatkozó elveket megállapítsa és a legközelebbijogászgyülésnek erről jelentést tegyen." — Mannheimer Ignácz és Magyar János Busbach visszautasító indítványához csatlakoznak. Szilágyi Dezső tisztán jogi szempontból különösen azért szól Hodossy indítványa ellen, mert ily intézkedés ideiglenes volna, és ismét fel kellene adni, mi roppant hátrányokkal járna. Busbach indítványát pártolja, s hangsúlyozza a codificatio sürgősségét. A d. u. ülésben, mely 4-kor nyílt meg, !Emmer visszavonta indítványát. K1 e k n e r Alajos tanár jogi viszonyaink rendezését jelenleg inkább novelláris czikkelyek által kivánja eszközöltetni, s elveti az eredeti indítványt. Kola János egészen Busbach indítványához járul.Lehmann N. irásilag 8 pontra terjedő indítványt terjeszt be. Tomcsányi egy indítványt sem pártolhat, Hodossyét pedig el| vettetni kivánja, ugy, hogy az a teljes ülésben szóba se hozassék. Schönberg, Reisman, Hrabár Manó elfogadják Szilágyi indítványát. Takácsy Benőmint a gyakorlat emberre Hodossy indítványát fogadja el. WavrikBóla tanár különösen a magyar örökösödési jogot nem találja viszonyainknak megfelelőnek. Szánthay Adolf Szilágyi indítványát bővebben körülírva kivánja elfogadtatni. Wirava az eredeti indítvány elfogadása mellett szól, mert azt hiszi, hogy ez által a gyakorlat bajain lesz segítve. Köruyei Ede az eredeti indítványt ellenzi, a többi beterjesztett indítványokra megjegyzi, hogy azokat nem tartja a jogászgyüléshez tartozóknak. Hodossy Imre mint indítványozó látván, hogy az indítványa ellen szólókat oly érzés vezérli, mely 1861-ben is túlnyomó volt, meghajol ez előtt, de indítványát fentartja s szavazás alá bocsátja. A túlnyomó többség Busbach indítványát fogadja el, Hodossyét elveti, mire az elnök a határozatot kimondván, e szakosztálynak bizalmáért és támogatásaért köszönetet mond. A Ill ik osztály ülése sept. 28. Folytattatik a halálbüntetésügy tárgyalása. Komáromi Ferencz szerint az eltörlés mellett szól a humanismus minden érve. Szóló a jogbiztonság védőjéül a börtönrendszert óhajtja és nem a kötelet, mert a büntetésnek nemcsak a megtorlás, hanem a javulás is egyik főczélja, pártolja a büntetés eltörlése iránti indítványt. Ravaillac esetén kivül egy sincs, melyben a közérzület a halálbüntetés mellett nyilatkozott volna. Helytelenség Magyarország műveltségi állapotát kicsinyelni; hazánk ott áll, a hol bármely más európai állam. Veszprémi Gáspár nem akarja a halálbüntetés eltörlését, mert hisz ezen büntetés által az állán el akarja rettenteni a népet a büntöl. A legnagyobb bünt méltán éri a legnagyobb büntetés. Urányi és Nagy Sándor az indítvány mellett, Lázár ellene nyilatkozik. Csukási Károly. A mi feladatunk nem az: elvileg eldönteni, váljon fentartandó-e általán véve a halálbüntetés vagy sem? de hogy jelenleg czélszerűlenne-e hazánkban annak megszüntetése? Elvileg magam is elismerem a halálbüntetés eltörlésének szükségét; mind azon által ellenkező véleményben vagyok annak jelenleg nálunk eltörlésére nézve. Itt nem utegyengetésről, valami jognak kiterjesztése vagy ki nem terjesztéséről van szó, mint volt számos esetben azelőtt, — de egy elvnek alkalmazásáról, mely jogokat nem ad, sem pedig el nem von. A büntetésjog az állami életből következő erőhatalom, mely az állammá egyesültek szabadmozgását, jogbiztonságát és együtt élhetését czélozza. A büntetési jog igy az államot illetvén, ennek kötelessége az együtt létezők jogköreit megó'rzeni, és az ellen, ki a jogrendet megzavarja, fellépni. Ezen fellépése a bűntettes ellen alkalmazott erők ellenvetésében áll; mert erőszakot csak erővel lehet visszanyomni. Az alkalmazott erőnek pedig czélja az, hogy a tettes ellenében az állam biztonságot szerezzen, s mivel az állam a tettes akaratát meg nem változtathatja, külsőleg hat oda, hogy az ne akarhasson. Az államnak tehát a büntetéshez joga lévén, miután minden államban a népi élet, a szokások, a jellemek, a műveltségi fok különbözők, világos, hogy a büntetésnemeket is neki azon alaptényezőkhöz mérve kell megállapítani, ha eszélyesen akar el81*