Törvényszéki csarnok, 1870 (12. évfolyam, 1-101. szám)

1870 / 69. szám - Észrevételek a perrend hiányairól 2. [r.]

Pest, 1870 kedden scptember 6. 69. szám. Tizenkettedik évfolyam. TÖRVÉNYSZÉKI CSARNOK. Debreczeni és eperjesi ü éaegylet közlönye. Tartalma: Észrevételek a perrend hiányairól. II. Egy osztoztató küldöttség stb. Legfőbb itélöszéki és Semmitőszéki határozatok. Észrevételek a perrend hiányairól. Kaffka Ignácz tszéki ülnök úrtól (Szatmárott.) II. 8. Nem találom kellően indokoltnak a 72. §.azon rendeletét, mely szerint beavatkozásnak csak egyedül rende9 eljárásban van helye, mert ez igen sok visszaélésre nyit uíat. Nézetem szerint a beavatkozásnak jogát épen úgy megitélhetné a sommás bíróság, mint a keresettel fellépett felperes követelésének valódiságát. Lássuk a kérdést gyakorlati szempontból; ha például X. mint Y-nak örököse, vagy jogutódja egy 200 írtról szóló adóslevéllel Z. ellen a sommás bíróság előtt keresettel fellépne, s ezt egy örökösödési, vagy átruházási jogczimnél fogva jogközösséget követelő harmadik egyén még a kereset tárgyalására kitűzött határidő előtt megtudná, — miért ne érvényesíthetné ebbeli jogát a kereset bírósága előtt, holott a beavatkozás kérdése világos, és hány eset adhatja magát elő, hogy a felemlített körülmények között X. felperesnek követelése alperes által kétségbe sem vonatván, a követelt összeg megítéltetik s a felmutatott adóslevél átvétele mellett ki is fizettetik. — Kérdem, most már mi ulon fog a jogosan beavatkozni kivánó kielégítést nyerni, miután a bevett összeget X. felperes elköltötte, egyéb vagyonnal pedig nem bír. Ily visszaéléseknek és a perek oknélküli szaporításának csak is az által lehetne elejét venni, ha a beavatkozási alkereset is a fő per birája által tárgyaltatnék, és beavatkozó csak az esetben utasíttatnék rendes eljárásra, ha a 95. §. értelmében annak valódisága kétségbe vonatnék, vagy az e czélra kitűzendő még egyszeri tárgyaláskor sem igazoltatnék. Azonban akkor is a beavatkozó jogainak lehető biztosítása végett — mit öröklési jog közösségnél fogva a 338. §. alapján ki sem eszközölhet — felperes keresetének megítélése, vagy az alperes által ne talán lefizetett összegnek kiadatása 15 napig felfüggesztetnék, mely idő alatt beavatkozó jog közösségének kimutatása iránt a rendes bíróság előtt fellépni s azt az illető sommás bíróságnál igazolni köteles lenne. Hasonló nézetben vagyok a szavatossági kérdések tekintetéből is, miről a 79. §. rendelkezik, mert felperesre nézve méltányosnak nem tartom, hogy egy őtet épen nem érdeklő, s alperes, és egy harmadik egyén között fentforgó viszony miatt világos követelésének sommás utoni érvényesithetési jogától elüttessék; mert felette nagy tér engedtetik a birói belátásnak arra nézve, hogy mikor találja helyét a szavatosságnak. Es ha már egyszer a hivatok szavatost megidézte s meghallgatta, valamint azt, hogy a szavatosságnak helyét találja, úgy ennek ellenkezőjét is a főügy érdemében hozandó Ítélettel eldönthetné annál inkább, mert ha felperes a szavatost el nem ismeri, az alperes, és szavatos között fen forgó jogviszony az ő érdekén kivül esik s ez esetben alperes lenne inkább külön keresetre utasítandó, ki gyakran azért is hivatkozik szavatosra, hogy ez által az ellene megindított kereseteta sommás eljárási útról eltereltetvén — felperesét meghurczolhassa. Sokkal inkább lehetne a 93. § g) pontjában érintett kártérítési kereseteket a sommás bíróság hatásköréből elvonni — minthogy azok valamint a kártérítési jog, úgy a kárösszeg mennyiségének több oldalról igényelt kimutatása mellett rendszerint az adósságos kereseteknél bonyodalmasabbak szoktak lenni s e részben a szerződésben ahhoz való jog kikötése, mi különben is a jog természetén alapul, mit sem változtat. 9. A 95. §. kijelöli azon eseteket, melyekben a 93. §-nak megfelelőleg a sommás bíróság előtt keresettel fellépett felperes rendes eljárásra utasítandó. Ezen csakis a költséges és bizonytalan kimenetelű perlekedés sokaságát előidéző rendelkezést megszüntetni lehetne az által, ha felperesnek megengedtetnék, hogy az összegnél fogva bár sommás útra tartozó, de a fenforgó körülményeknél fogva eló're láthatólag bonyodalmas és tanúkkal avagy esküvel igazolható követelésének érvényesítése végett tüstént a rendes bíróságnál léphessen fel keresettel. Sőt ha már felperes a 93. §. útmutatása folytán keresetével a sommás bíróság előtt fellépett — miután ennek joga van a 119. 121. és 123. §§. szerint tanúkihallgatást, szemlét és esküt is elrendelni, s igy a fenforgő ügyet minden oldalról tisztába hozatni, az okirat valódiságát, vagy valótlanságát is kitüntetni, egyátalában nem látom át, hogy a már megkezdett s két izben is tárgyalt ügyben, miért ne Ítélhetne a sommás biró érdemlegesen, s miért kell azzal még egy másik biróságot is fárasztani, felperest pedig igen gyakran oly költségbe keverni, mi a kereseti összeget is túlhaladja. Mindenesetre az utóbbi nézet szerinti eljárás előny ösebbnek látszik. 10. A 98. §. első pontját, mely szerint alperes a bíró illetéktelensége, vagy érdekeltsége miatti kifogását köteles a tszékhez Írásban beadni, oda módositandónak vélem, hogy ezen kifogások közvetlenül a perfelvételére kitűzött határnapon adassanak be, s azokra nézve a jegyzőkönyvi tárgyalás ezennel minden további halasztás kizárása mellett tartassék meg. Mert a tapasztalat igazolja, hogy a törvényt nem értő peres felek csak is a perfelvételére kitűzött határidő közeledtével, sőt épen az napon szoktak ügyvédi védelmet keresni, s igy a törvénynek intentiója, hogy a nem illetékes biró ellen kifogással élni lehessen — ritka esetben éretik el 5 de különben is annak czélját, hogy a kifogások a keresetvétele és perfelvétele közötti idő első felében adassanak be — indokolni alig lehet: sőt 69