Törvényszéki csarnok, 1870 (12. évfolyam, 1-101. szám)

1870 / 68. szám - Észrevételek az urbéri birtokviszonyok rendezéséről szóló törvényjavaslatra 4. [r.]

270 mely esetben az elválasztott férjnek más házasságrai lép- | hetése is kimondatnék, — azonban a kath. nőnek az egy- | házi törvényszék előtt külön folytatott váló perében az ítélethozatal késleltetnék, mely esetben a vagyon elkülönítése iránti kérdést eldöntetlenülhagyni államgazdászati szempontból, de a tulajdoni jog elveinél fogva sem lehetne czélszerű. 3. A 38. §. világosan azt rendeli, hogy „felhívási kereset folytán a felhivónak személyes bírósága lesz illetékes azon keresetre nézve is, mely a kérdésesjog érvényesítése végett a felhívott által indíttatik." — Ennek gyakorlati alkalmazása aligha lehetséges lenne akkor, ha például valaki dologi, hitbizományi, vagy váltó követelésből származható joggal kérkednék; mert ingatlan birtokra vonatkozó, vagy hitbizományi, vagy épen váltóbeli követeléssel a szolgabírói bíróság előtt fellépni ellenkeznék a 8. 18. és 53. §§-ok rendeleteivel. — Ezen szakasz tehát akként lenne módosítandó, hogy a felhivónak személyes bírósága tenné felhívottnak kötelességévé, miszerint jogát,mivel kérkedett az illető bíróság előtt, bizonyos határidő alatt az 514. §-ban foglalt következmény terhe alatt érvényesítse. 4. A 40. §. azt tartalmazza, hogy „a h o 11 n a k nyilvánítási eljárás ahhoz képest, a mint a házassági végelválás, vagy örökösödés czéljából kérelmeztetik — azon törvényszék előtt inditandó, melyhez a házassági (36. §.) illetőleg örökösödési perek (37. §.) vannak utasítva — E két czélra kiható intézkedésnek külön, és első esetben épen az egyházi törvényszék általi megtételét kellően indokoltnak nem találom; mert a fellépő egyik vagy másik czélt tetszése szerint jelölheti ki kérvényében, s ha például házassági végelválás czéljából kérelmezett holtnak nyilvánítás egyszer bíróságilag már kimondatott, úgy vélem, hogy örökösödési czélból felesleges volna azt ismételni, mert egy ember akár természetesen, akár törvényesen — csak egyszer halhat meg.— Igaz ugyan, hogy ezen § ban a házassági perek bíróságát illetőleg a 36. §-ra van hivatkozás, holott ezen §. nem tisztán a házassági perekről — az evangélikusok és unitáriusok váló perét ide nem értve, — hanem kiválóan a házassági viszonyból származó minden egyéb perekről, melyekre nézve a szentszékek eddigi illetősége megszüntetett — rendelkezik, midőn más oldalról a rom. latin és gör. szertartású katholikusok házassági perei a 22. §-hoz képest továbbra is a szentszékek illetősége alá tartoznak, s igy, ha akatholikusokra vonatkozó holttá nyilvánítási eljárást a 36. §-ban érintett bíróságokhoz kívánta a törvényhozás utalni, akkor a 40. §-ban nem a házassági perek, — hanem a házassági viszonyból eredő perek ellátására hivatott törvényszékekről kellett volna szóllani. — Különben a 22. és 36. §§-ok értelmét egy szakaszba foglalva tisztábban vélném kifejezhetőnek. 5 Az 51. § tartalma homályos és annak első pontja a második ponttal ellentétben látszik lenni, mert ha a bíróságok az illetőségükhöz nem tartozó kereseteket hivatalból kötelesek visszautasítani, — akkor alperesnek nem lehet alkalma, és ideje a bírói illetőség ellen kifogást tenni, s ha ellenkezőleg a törvényes időben nem kifogágásolt bíró a 8. és 53. §§. eseteit kivéve illetékessé válik, akkor hivatalbóli elutasításnak helyt adni nem lehetne. Egyébiránt mivel a 94. §. mindazon pereket, melyek a 93. §-ban elő nem soroltattak, vagy a melyek a 25 §. kivételes bíróságokhoz utasítva nincsenek, rendes eljárás alá tartozóknak nyilvánítja, melyekre nézve tehát a 92. §. szerint a törvényszékek határozhatnak; az ingatlan vagyonra vonatkozó jogok feletti bíráskodás pedig a 18. §. szerint a birtokbiróság köréhez tartozik — elhinni nem tudom, hogy az 51. §. második pontjának oly értelmezést lehetne adni, hogy a törvényes időben nem kifogásolt sommás biró birtok perekben, vagy a 35. §-ban érintett szerződés érvénytelenítése és teljesítése iránti keresetekben, — melyek pedig a 8. és 53. §§-ban érintetlenül hagyattak — illetékesen ítélhetne. 6. A 66. §. b) pontjában ezen kifejezés „enélkül is" hihetőleg tollhibából csúszott be „ez esetben is" helyett; mert az a) pont tartalmával ellenkezőleg különböző jogalapból, vagy nem hasonnemü ügyletekből eredő követeléseket összehalmozva egy keresetbe foglalni, habár azon bíróság, melyhez a kereset beadatnék, — külön mindenik követelésre nézve illetékes volna is — megengedhetőnek nem tartom. 7. A 68. és 69. §§-ok hiányosak, mert az elsőben kimondandó lett volna, hogy a felperesi kereset kijavítása, melynek egyik példánya a 130. §-nak megfelelőleg alperesnek már kiadatott, alkereset, vagy kérelem folytán — miről alperes is értesítendő, engedtetik meg addig, míg az ellenbeszéd elő nem terjesztetett — különben ily alperessel kellő időben nem közlött kérvény beadása nélkül alperes ellenirata egészen más tartalmú kereset czáfolatát lárgyazná, mint a melyet tudtán kívül kijavítva elleniratának beadásakor lenne alkalma megláthatni a törvényszék pertárában. A 69. §. értelmében visszavett kereset folytán pedig — a már megidézett alperes költségei, nézetem szerint csakis ennek felszámitási kérelmére a 144. §. értelmében tartandó rövid tárgyalás,illetőleg felperes észrevételeinek beadása után lehetnek megállapitandók Észrevételek az úrbéri birtokviszonyok rendezéséről szóló törvényjavaslatra. IV. A legelő elkülönzésnél nagyon rövidlegesen tervezi a törvényjavaslat, hogy az az 1836: VI. 3.§. szerint történik. De ilyen alkalmakat két kézzel kellene megragadni a törvénynek különí'élekép értelmezhető és különféle alkalmazást is nyert helyeit végleges értelmezéssel eldönteni. Itt ezúttal csak a lelkészek járandóságáról szóló törvényhelyről akarok megemlékezni. A törvénynek azon kitétele, hogy a lelkipásztori járandóság, akár legyen a lelkészeknek fiók egyházuk, akár nem, egy egész telki illetőséghez fog hasonlittatni, több úrbéri perben oly értelmezést talált a bíróságoknál, hogy a lelkipásztornak mindenesetre kikeli adni az egy telki járandóságot, akár fiók egyháza van az illető községben, akár anyaegyháza. Holott ezen értelmezés, sem a törvény szövegével, sem a törvényhozás szándékával meg nem egyezik. Hiszen, nem kell egyébre, csak arra mutatni, hogy vannak az országban oly anyaegyházak, melyeknek 15., sőt talán több filialisuk is van, kivált a görög-keletieknél, de a római katholikusoknál is. Már most: lehetett-e szándoka a törvényhozásnak mindenütt egyre-másra 10 holdnyi legelő illetményt adni egy lelkésznek, és igy összesen 150 , sőt többet is csupán legelő illetményben?! Ezt tehát a törvény szövegének még világosabb értelmezésével ezúttal el kellene dönteni, és pedig véleményem szerint legczélszerűbben úgy, mint az erdei illet-