Törvényszéki csarnok, 1870 (12. évfolyam, 1-101. szám)

1870 / 62. szám - Az első foly. biróságok a kir. tábla irányában

246 átruházását tárgyazó bekebelezés csak alakszerű szerződvény és nem egyoldalú nyilatkozat alapján eszközölhető; mert előadott jogesetben a tulajdonjog bekebelezése nem alakszerű szerződvény, hanem egyoldalú nyilatkozat alapján vétetett czélba: a felidézett törvényszabályok tartalmához képest a telekkönyvi hatóság elutasító határozatát, miután az a telekkönyvi szabályzat 83. §-a értelmében a tartalom és kellékek szempontjából ama megjelölt kellék hiányaira is ügyelni tartozott; a törvény és a telekkönyvi szabályokban gyökerezőnek, a szerint jogosultnak kell tartani — a királyi tábla abbeli indokának ellenében is: hogy ama nyilatkozat a telekkönyvi szabályzat 81. és 82. §-ában kijelölt kellékeknek megfelel; — miután nem felel meg az oszt. polg. törvényben foglalt és a telekkönyvi szabályzat 83. §-a szerint, melyre a királyi tábla ugyan nem ügyelt, szintén mérvül szolgáló egyéb lényeges kellékeknek — az az, mert azon nyilatkozat nem alakszerű oly kétoldalú szerződvény, minőt az oszt. polg. törv. könyv 435. §-a szab ki a tulajdon bekebelezés sikeresithetésére megkívántató jog okmányul. Mi illeti most már a törvényszéknek a miatti megrovatását; hogy az akkor, midőn fölszerelés hézagosságának czime alatt a hiányzott ügyirat kiegészítő pótlására utasíttatott, ezen föltevés ellenében, miként az fentebb szó tzerint előadatott, a vonatkozott szabály tartalmával igyekezett eljárásának helyességét igazolni, é? az idézett 144. §. értelme folytán azon észrevételt tenni, hogy ez esetben arra helytelenül történt a hivatkozás; váljon a törvényszék ez által oly merényt, mely miatt megrovattassék, hogy és miként követhetett el? ezt egy általán a megyei törvényszék birói önállásával összeegyeztetni nem birom. Hiszen, midőn a felszerelés hiányossága okából az ügyiratok kiegészítésére utasíttatott a törvényszék; ennek akkor, midőn a törvényszabály mellette szól, kötelességében állott annak tartalmához képest igazolására kinyilatkoztatni azt, hogy ez esetben a telekk. szab. 144. §-ára helytelenül történik hivatkozás — a nélkül, hogy ez által a köteles illem és tisztelet korlátait átlépte, s megsértette — e szerint a királyi táblának a megrovásra okot s jogot szolgáltatott volna. Miután elvonatkozva a felidézett szabály tartalmától — váljon a midőn valamely okmány bizonyitéki minősége és a telekkönyvi betéti tétel állása fö'ött kell a felettes bíróságnak határozni — mi szüksége lehet ekkor a telekkvi kivonatra? Ha ily esetben tehát a törvényszék magából az utalt szabály tartalmából is képes igazolni a felszerelés hiánytalanságát, s mentségéül annak kifejezést is ád: hogy ez által a felsőbb bíróságot nem sérté meg, erről alkotmányos országban minden szakértő meggyőződhetik. Nem a fenhatósági magasságbóli lenézéssel megróni, hanem a mentségül felhozott okokra ellenokokkal kellett volna a királyi táblának begyőzni azt, hogy ez esetben az okmány bizonyitéki minőség kérdését a telekkönyvi kivonat betekintése és egybevetése nélkül eldönteni lehetlen volt; mert igy aztán az alsóbb bíróság a felettes bíróság győző okainak meghódol. Midin tehát a törvényszék teljesité a királyi tábla meghagyását — a mellett is, hogy igazolni igyekezett a fölszerelés hibátlanságát; és miután ezt levelezési közlekedéskép tette — a királyi táblának nem volt joga a törvényszéknek olyszerzü megrovására Nem a kényhatalmú lesújtás, hanem az eljárás törvényszerűségéről! meggyőzés szerezheti meg minden fokú biróhatóságnak a tekintélyt; de mert csalhatatlanságot nem követelhet egyik birói hatóság sem; ez okból ámbár a jogügyek megbirálásánál egyedül a törvény fenhatóságától függ mindegyik, kell, hogy biióhatósági ügykezelési közlekedésnél egyik hatóság a másik felvilágosításának, és igazolásának helyt adjon s egymás kételyeit kölcsönös értekezés utján eloszlassa ; mivel egyébként az alsóbb fokú birói hatóság a felettes hatóság kényének vak eszközévé törpül; — mi a jogszolgáltatásra mindenkor veszedelmes. Legfőbb itélüszéki döntvények. Az igényperekben hozotí két egybehangzó végzés ellen a perrend 295. §. alapján, további felebbezésnek nincs helye. Ez áll akkor is, ha a felebbezés a másod bírósági végzésnek csak azon része ellen intéztetik, mely helybenhagyó volt. Bűnvádi pernek vau helye, ha a zár alá vett vagyon, birói engedély nélkül eladatik. Nyisztor Anna férje Veres János halála utáu kiskorú gyermekeivel különféle ingóságokat, gazdasági eszközöket, ökröket stb. örökölt, és másodszor férjhez menvén Márkus Lőrinczhez, ez házába jött, a nélkül, hogy bármi vagyont hozott volna magával. Ezen férjének több adóságai levén, ezek miatt végrehajtás alá került, és nejének ingóságai többi közt két ökör is lefoglaltatott. Ennek folytán Márkus Lőrinczné Nyisztor Anna ugy is mint első férjétől maradt kiskorú gyermekei term. s törvényes gyámj i a végrehajtató Stern Jónás ellen Szatmármegye illető szbirósága előtt igénypert indított. A szolgabiróság 1869. apr. 4-én 230. sz. a. hozott ítéletével felperes igénykeresetének helyt adott, az általa igényelt, Stern részére bíróilag lefoglalt két ökröt tulajdonának lenni kimondotta és a birói zár alól feloldotta s alperest 34 ft. költség viselésében elmarasztalta. Alperes felebbezése folytán Szatmármegye tszéke mint másodbiróság 1869. május 11-kén 902. sz. a. kelt ítéletével az első bíróság Ítéletét helybenhagyta, a költségeket azonban kölcsönösen megszűnteiteknek nyilvánította; és felperes nő Nyisztor Anna úgy férje ellen bűnvizsgálat megindítását rendelte el; mert az árverési jegyzőkönyv és hivatalos iratok tanúsága szerint nevezettek jogerejü ítélet alapján törvényesen lefoglalt, zár alá helyezett marhák közül két ökröt, 3 darab tinót eladtak, tehát ellenük az 1840: 15. tez, 153.§ értelmében bűnvádi eljárásnak van helye. Alperes ezen tszéki ítélet ellen ismét felebbezést adott be. A legfőbb ítélőszék következő végzést hozott : „Alperes részéről beadott felebbezés visszautasittatik, és a jelen igényperben, az ügyérdeme tekintetében egybehangzó alsó bírósági ítéletek, helyesebben végzéseknek érintetlen hagyása mellett — az ügy csak a perköltségek és az e lrendelt bűnügyi vizsgálatra nézve — ez ellen felperes részéről beadott felebbezés folytán — vétetik vizsgálat alá, és e részben a megyetszék végzése helybenhagyat ik. „Indokok: Alperes részéről benyújtott felebbezést visszautasítani kellett, mivel az 1858: 54. t. cz. hatályba lépte után benyújtott felebbezések hatálya — az átm.