Törvényszéki csarnok, 1870 (12. évfolyam, 1-101. szám)

1870 / 54. szám - Igazs. ministeri törvényjavaslat az urbéri birtokviszonyok rendezéséről [8. r.]

216 A Semmitőszék azt visszautasitotta; „mert a birói illetőség a perrend 224. §. szerint csak az Ítéletben megalapítható főesküvel megalapítható nem levén; az eljáró bíróság azáltal, hogy felperesek által ezen kérdésre nézve kínált főesküt bizonyítékul el nem fogadta, törvénysértést nem követett el. (1870. június 24-én. — 5610. sz. a.) Igazs. iuinisteri törvényjavaslat az úrbéri birtokviszonyok rendezéséről. (Folytatás.) 66. §. A székelyföldi urbériségek tárgyában a következők rendeltetnek: 1) Úrbéri természetű birtoknak tekintendő, s ennélfogva országos megváltás tárgyát képezi a székely földön a kolozsvári 1846]7 évi 3. tcz. 1. §-a alapján mindazon telek és föld, a mely az 1819 20-dik évi Cziráky-féle országos összeírás alkalmával adózó szolgáló ember birtokában találtatván, mint úrbéri természetű birtok a most érintett összeírásba beigtatva lett s a melytől az úrbéres azóta 1848. évig folytonosan országos adót fizetett, s földesúri szolgálmányokat teljesített. Az ily birtok majorsági birtok, vagy székely örökség czimén többé meg nem támadható, hanem a volt úrbéres öröktulajdonává vált. 2) Minden oly birtok, a mely az 1819/20. évi országos úrbéri összeírásba felvéve lett, úrbéri természetűnek vélelmezendő mindaddig, a míg be nem bizony ittatik : hogy az 1819/20. évi összeírás óta az úrbéri viszony megszüntetéséig vagy bírósági Ítélet, vagy politikai hatóság határozata, vagy elvégre az érdekelt felek jogérvényes egyezkedése, úgymint: időleges kötések, zálog-, haszonbéri, szegődményi, vagy más tisztán magánjogi szerződés által úrbéri természetét elvesztette. Arra nézve, hogy valamely, az 1819/20. évi országos úrbéri összeírásban foglalt úrbéri birtok úrbéri természetét később elvesztette, s majorsági birtokká vált: a bizonyítás terhe azt illeti, a ki a tutajdonjogot ez alapon követeli. 3) Ugyanezen jogvélelem kedvezménye kiterjed azon birtokokra is, a melyek az urbért megszüntető törvény keletkeztekor valamely adózó szolgáló ember kezein voltak, a mig az 1848. IV. tcz. 6. §-a értelmében nem igazoltatik : hogy azok az 1819/20. évi országos úrbéri összeírásban nem foglaltatnak, s tiszta majorság természetével biró székely örökséget képeznek, vagy : hogy habár az 1819/20. évi úrbéri összeirásbe bevezettettek is, de azóta úrbéri természetüket elvesztették. A bizonyítékot ily esetben szintén azon fél tartozik előállítani, a ki a keresetbe vont birtok úrbéri természetét tagadja. Az urbériség vagy székely örökség czimén a kereset többé meg nem indítható, ha az 1870. január l-ig be nem adatott; és ily esetben a birtok a birtokos tulajdonává válik. 67. §. A puszta telkek (sessiones desertae) azon birtokosok tulajdonává válnak, a kik azoknak 1848. évi január 1-én birtokában v oltak; ha csak bizonyos időre vagy a visszahuzás világos fenntartása mellett kötött szerződések azt nem gátolják, a mely esetben bérföldek és a majorsági birtok iránt hozott törvények határozatai alkalmazandók. Egyebekben a 7. §. rendelkezései foglalnak helyt. 68. §. Jelen törvény 10—12. íjainak határozatai a foglalásokra nézve oly változtatással foglalnak helyet, hogy oly békés birtok, mely már az 1819. évi január 1-én fennállott, többé meg nem támadható, és hogy eltérőleg a 11. §. végső bekezdésében foglalt rendelkezéstől a kereseti jog elenyészettnek tekintetik, ha a per 1862. évi. deczember végéig, illetőleg a székelyföldi urbériségekre nézve 1870. évi január l-ig meg nem inditatott. 69. §. Az úrbéri faizás és makkoltatás fejében a volt jobbágyoknak járó erdőilletmény kiszabásánál azon elv tartandó szem előtt, hogy rendszerint azon jobbágy-házhely egész teleknek tekintendő, melyhez az 1819/20 évben eszközlött összeírás szerint az első osztályú községben legalább 6 hold, a második osztályú községben legalább 9 hold, a 3 és 4. osztályú községben legalább 11 hold úrbéri föld tartozott. Egy telek számára 1 % holdnál csekélyebb, s 6 holdnál nagyobb tér - holdját 1600 • ölével számítva — nem szabathatik. Csupán ott, hol a helyviszonyokhoz képest ezen mérték mellett az 1848. évi január l-ig élvezett törvényes haszonvétel ki nem kerül, szabad kivételképen nagyobb mértéket is határozni, de semmi esetben se 9 holdon felül — holdját 1600 • öllel számítva. Egyébiránt az illetmény l.'/2 holdnál — holdját 1600 • öllel számítva — osekélyebb mértékre is szállittathatik le, ha a jobbágynak eddigi törvényes faizása oly csekély volt, hogy annak folytatására 1 '/2 holnyi erdőtér nem kívántatik. Azon jobbágyok, kik az úrbéri földeknek fönnebb emiitett átlag mennyiségét eem birják, külső birtokuknak azon átlag menynyiséghez mért aránya szerint kiszabandó erdőrészt kapnak. Végre mindazon jobbágyoknak, kik külsőség nélkül csak házat és belső birtokot bírtak: az ugyanazon községben egy telek után megállapított erdöilletmény egy nyolczadrésze jár. Ha pedig ez az 1848. január 1-je előtt élvezett haszonvételnek meg nem fellel : kivételképen nagyobb terület is állapitható meg, mely azonban az egy telek után megállapított maximumot meg nem haladhatja. Egyebekben a jelen törvény 24. 28. 30. 33. 34. §-ainak határozatai itten is alkalmazandók. 70. §. A lelkészek és tanítók számára, a görögkeleti szertartásuakat is ide értve, ott, hol őket 1848-ig faizás illette, s hol az erdőilletmények kihasitása megtörtént: erdőilletménykép, a mennyiben más egyesség nem létezik, elsőbbek számára egy egész telki, az utóbbiak számára féltelki illetmény hasítandó ki. 71. §. Az egyhatárbeli, 1848. évig közösen használt összes legelők az 1848. év előtt élvezett haszonvételhez képest a volt földesurak és a volt jobbágyok közt felosztandók. A felosztás rendszerint mindkét félre nézve az általuk ugyanazon határban tulajdoni joggal birt földbirtokuk arányához képest: még pedig a földesurakra nézve majorsági birtokuk arányához képest, a volt jobbágyokra nézve pedig tulajdonukká vált összes földbirtokuk arányához képest oly módon történik, hogy az egykori földesúr részére a közös legelő legalább is negyedrésze teljes tulajdonul jusson. Ha a volt jobbágyok számára a 70. §. határozatai szerint kihasított legelőrész nagyobb számú marháik tartására, az 1848. év előtte részben fennállott gyakorlatot tekintve, elegendő nemlennei és ha egyszersmind az egykori jobbágyok az 1848 évig bizonyos taksa lefizetése mellett havasi-legelő használatában voltak: azok ezen használatban jövőre is meghagyandók olykép, hogy ezen havasi-legelőkből az 1848-ik évig élvezett haszonvétel folytatására elegendő tér a volt jobbágyoknak a használatért járó bértartozás megváltása mellett tulajdonul átengedtessék. (Folyt, köv.) Felelős szerkesztő és kiadó-tulajdono* SZOKOLAY ISTVÁN. Megjelen e lap hetenkint kétszer — kedden és pénteken.— Elő fi zetési ár: helyben es vidékre egész évre 8 frt, fél évre 4 ft negyedévre 2 ft. ausztriai értékben. — Szerkesztői szállás: belváros, kalap-utcza 11-ik sz. a. 2-ik em. balra Pesten, 1870. Nyomatott Kocti Sándor saját nyomdájában hal-piacz és al-dunator sarkán 9. sz. a.