Törvényszéki csarnok, 1870 (12. évfolyam, 1-101. szám)

1870 / 53. szám - Az örökösödési eljárás jogszabályainak reformjához [1. r.]

Pest, 1870 kedden július 12. 53, szám. Tizenkettedik évfolyam. TÖRVÉNYSZÉKI CSARNOK. Debreczeni és eperjesi ügyvédegylet közlönye. Tartalma: Az örökösödési eljárás jogszabályainak reformjához. — Semmitőszéki határozatok. — Min. rendelet. Az örökösödési eljárás jogszabályainak reform­jához. Mihajlovies Miklós leyf. tszéki tanácselnök úrtól. I. A perrendtartásnak az örökösödési eljárásra vonat­kozó szabályai kévésben különböznek az orsz. birói érte­kezlet álapján létre'jött ideiglenes ugyanazon eljárásra vonatkozó törv. szabályoktól. A' perrendtartás ide tartozó szabályainak alapjául azon elv szolgál: melynél fogva az örökösök via t'acti foglalhatják el a hagyatékot. Ezen elvet, mely légi és 1861. év utáni törvényhozásunknak is árnyolda­lát képezte, a jogbiztonsággal megegyeztethetőnek nem találom, hanem a birói közbenjárást nemcsak az 560. §. a. b. c d. pontjai alatt emiitett esetekben, hanem átalá­ban minden örökösödési esetekben is szükségesnek tar­tom. Kivánják ezt az örökösök érdekei, mert ha az egyik örökös, kinek az alkalom kedvez, a hagyatékot a másik­nak távollétében elfoglalja, ez utóbbi birtokon kivül lé­vén, ha amaz ennek örökségi jogát tagadja s igy az egyesség nem jő létre, az 587. §. értelmében jogait per utján tartozik érvényesíteni. Igaz ugyan, hogy az 560. §. megengedi, hogy a nagykorú örökösök is kérelmezhetik az örökösödési eljárást, és a bíróság tartozik a hagyaték biztosításáról gondoskodni; ámde az örökösödési eljárás a birtokon kivüli örökösnek keveset használ, mert a pert kénytelen épen ugy indítani, mintha az eljárást nem is kérelmezte volna. A mi pedig a hagyaték biztosítását illeti, igen könnyen megtörténhetik, hogy addig, mig ő oly helyzetbe jő, hogy az eljárást kérelmezhesse, az ingok­ból álló hagyatéknak nagyobb része elidegenittetik ; más­részről pedig a birtokban lévő örökösnek a birtok által szerzett jogai az által, hogy a hagyaték tekintet nélkül a birtoklásra, biztosítandó, azon elvnek, mely szerint senki meghallgatlanul jogaiban sérelmet nem szenvedhet, vilá­gos sérelmével a peren kivül eljáró bíróságnak, egyoldalú eljárása, vagyis a biztosítás által sérelmet szenvednek, miután ez a biztosítás által a birtoktól megfosztatik. De kívánja az önkénytes elfoglalás mellőzését, és a rendes eljárást a közhitel érdeke is, mely parancsolólag követeli, hogy az örökhagyó hitelezőjének követelése ön­kényes elfoglalás által ne veszélyeztessék, és hogy jogai­nak az örökösök elleni érvényesítése könnyítessék az által, miszerint a hagyaték rendesen tárgyaltatván, és birói határozat folytán az örökösnek átadatván, a hitelező a birói átadási (beszavatolási) végzésnek hiteles másolata által igazolhassa, hogy az, a ki ellen ő az örökhagyó elleni követelése iránt pert indít, csakugyan örökös, és hogy ' kimutathassa, miszerint az örökös örökségi nyilatkozata I által az örökhagyó adósságait saját vagyonára is, vagy I pedig -^ak a hagyaték erejéig átvállalta, és ez utóbbi esetben kimutathassa a hagyatéknak mennyiségét és ér­tékét. Sőt, hogy a törvénynek azon intézkedése mellett, miszerint a hagyatéknak az örökös vagyonátóli elkülöní­tését kérheti, követelését pazarló, talán már a csőd küszö­bén álló örökös ellenében biztosithassa, holott a tapaszta­lás mutatja, hogy rendes tárgyalás és átadás nélkül meny­nyire van a hitelezőnek annak bebizonyítása, ki az örö­kös és mennyiben örökölt, nehezitve. Ugyanis a,roszlelkü örökösnek igen könnyű magát az örökhagyó hitelezője ellenében védeni, ha az örökség neki nem bíróilag ada­tott által, hanem ő annak birtokába önhatalmilag jutott, kivált, ha örököstársával bíróságon kivül megegyez, vagy ha örökös társa nincs. Az örökös egyszerűen tagadja, hogy örökös, és hogy ennyit vagy annyit öröklött: a hitelező pedig az által, hogy az örökösnek az örökhagyó­tól i leszármazását bebizonyítja, még nem bizonyítja be azt, hogy alp. Örökös; de ha ezt igazolja is, és haazörök hagyónak vagyonosságát is bebizonyítja, mégis ez által az örökös tagadása ellenében még nem bizonyítja be az örökség mi és mennyiségét, kivévén az ingatlanoknál. Ha ily esetben, miután az örökös csak ad vires suc­cessionis tartozik az öröhagyó adósságait átvállalni, a kérdés: mennyit öröklött az alperes, a végrehajtási eljá­rásra tar tátik fenn, ebből uj bonyolodottság és jogveszé­lyeztetés következik. De kívánja továbbá a birói közbenjárást egyéb érde­keltek egész serege. E tekintetben csak egy pár példát hozok fel: A. vesz B-től egy telekkönyvi ingatlant szóbeli szerződés mellett. B meghalt mielőtt a szerződés irásba foglaltatott volna. Ily esetben a nagykorú örökösök vo­nakodása esetében, mivel az ily örökösökre nézve hiva­talbóli eljárásnak nincs helye, kény telén lesz A pert indí­tani az örökösök ellen, hogy irott szerződés hiányában ítéletet nyerjen, melynek alapján a tulajdonjogot bekebe­leztethesse Azonban itt fenakad, mert nem tudja, kit pe­reljen be, főkép, ha az eladó utódai nem leszármazó örö­kösök, hanem oldalági rokonok. Ha a vevő addig várakozik, mig az örökösök a per­rendtartás szabályai szerint az örökösödési eljárás megin­dítását kérelmezik, és az 581. §. értelmében tulajdonjo­gukat bekebeleztetik, azt koczkáztatja, hogy az örökösök vagy nem kérelmezik az eljárást, vagy ha igen, mihelyt tulajdonjogukat bekebleztetik, az ingatlant saját hitelező­jük részére zálogjoggal terhelik, vagy eladják. Ezen ba­jon lehetne ugyan az által segíteni, ha a törvény megen­gedné, hogy ily esetekben magát a hagyatékot ad actum képviselő gondnok ellen lehessen pert indítani; azonban egyrészt erről a törvény sehol sem intézkedik, másrészt pedig ily intézkedés a megengedett önkényes elfoglalás 53

Next

/
Thumbnails
Contents