Törvényszéki csarnok, 1870 (12. évfolyam, 1-101. szám)

1870 / 51. szám - Ne tévesszük össze a perorvoslatokat [2. r.]

202 tehát nem elutasításnak, hanem csak kiigazításnak van helye, melyet a felső biró a felek irányában ép ugy gyakorol, mint azon alsó biró irányában, ki a végzést helytelenül ítéletnek s megfordítva nevezi. Itt a végzést a felső biró helyesebben ítéletnek, ott a fel folyamodást helyesebben felebbezésnek, vagy megfordítva nevezi, különben pedig a neheztelt határozatot a felfolyamodás, vagy felebbezés folytán ép úgy felü vizsgálja, mintha azon felcserélés mes: nem történt volna. Elévülési jogeset. Sárficzky János n.-kikindai lakos, úgy mint atyja néhai Sárficzky János jogutódának — Krausz Jakab bocsári lakos ellen, 1495. váltó frt. 30 kr. vagyis o. é. 628 ft. 11 kr. tőke s járulékai iránt, Torontálmegye törvényszéke előtt 1868-ik június 13. 3623. sz. a. keresetet adott be következő jogalapon: Felperes jogelődje néhai Sárficzky János még 1818-ik évben alperes atyja néhai Krausz Izsák, úgy ennek fiai, névszerint alperes Krausz Jakab és néhai Krausz (Jojle) Józsefnek gyapjúvali kereskedésre, és pedig közös nyereség — illetőleg veszteségre — pénzt adván, alperes és érdektársai pedig a vállalatban szerenesétlenek lévén, 1819-ik június 17-kén számoltak felperes jogelődével. Ekkor álliták ki a pertárgyát képező •/. alatti kötvényt, melyben elismervén a gyapjú-üzletre kézhez vett pénzből — a közös vesztesség levonása után — felperest még meg illető 1495. v. ft. 30 kr. tartozásukat, egyetemlegesen arra kötelezték le magukat a kötvény világos szavai szerint, „hogy mihelyt egyikök vagy másikok vagyonhoz jutánd, ez összeget egyik mindnyáj aért lefizetendi*" — Felperes tehát 1868-ik évi június hó 13-án 3623-ik sz. a. Torontálmegye polg. törvényszékénél benyújtott keresetleveléhez •/. alatt csatolt azon kötvény alapján kérte alperes Krausz Jakab bocsári lakost, mint elhunyt Krausz Izsák és Krausz Jojle egyetemlegesen lekötelezett érdektársát, a kereseti tőke s perköltségek megfizetésében elmarasztatni. Alperes elleniratában a kereset alapjául vett kötvényt elavultnak s „őszbeborultnak", vagyis elévültnek mondván, azon kifogást veti ellen: hogy miután vagyoni viszonyai 40 év óta rendezvék, felperes kereseti joga elévült. Aláírására már nem emlékszik, s tagadja, hogy <5 felperes atyjának valaha adósa lett volna. Felperes válaszában kimutatja, hogy a peres kötvény az abban előforduló következő halasztó feltételnél fogva „und wenn einer oder der andere von G-ott das G-lück habén sollte, sich wieder aufzuhelfen" el nem évülhetett; mert az elévülés a kötvénynek 1844-ik évben lett betáblázása és még az által is megakasztatott, hogy alperes előbb vagyonnal nem bírván, beperelhető soha sem volt. Alperes azzal, hogy aláirására már nem emlékszik, azt meg nem tagadja. Adósa lett felperes jogelődének az által, hogy 1819-ik évben tett számtétel után atyával egyetemleges kötelezettségben ismerte el az 1495 ft. 30 krnyi tartozást. Ha azonban aláírását tagadná, felperes szakértőket hozván javaslatba, ezeket meghallgatni kéri. Alperesi viszonválaszban, alperes megtámadja felperes kötvényének jogezimét, és tagadja alperesnek felperes elődéhezi viszonyának valahai létezését. A pénz leolvasása elleni kifogás után alperes a keresetet elévültnek, a vagyonhozi jutás idejére vonatkozó halasztó feltételt kikötő szavakat csupán „szokásos beszédmódnak", de nem feltételnek akarja vétetni. A kereseti jog elévülése pedig szerinte már a kötvény kelte napján indult meg. Felperes végirata következőket fejteget. A kereseti jogezim elleni kifogást megdönti alperes aláírásának és annak alperes részrőli nem tagadása, hogy egyetemleges adóstársainak egyike saját atyja, másika pedig fivére vala, s hogy ez utóbbiak felperes jogelődével üzleti viszonyban állottak. A felperes által ajánlott tanúk, illetőleg szakértők ellen alperes kifogást nem tevén, beismeri aláírása valódiságát. De absurdum alperes azon kifogása is, hogy a felfüggesztő feltétel körülvonalozása csupán szokásos szólásmód volna, sa kereseti jog elévülése mára kötvény kelte napján indul meg, tehát a tartozás már akkor lett volna fizetendő. Mert ily esetben alperes szerint nem léteznék feltételes kötelezettség, sem kötvény ujitás, melynek ereje pedig nem évülhet el, ha mindjárt 99 évre állíttatnék is ki. — Az elévülés valósággal történt megszakításának begyőzésére felperes tanúkat hoz javaslatba, kiknek hit alatti vallomásából kiderülend: miként alperes 1845-ik évtől 1850-ik évig szegény sorsban, tehát fizetőképtelen volt; miből azután az is következik, hogy 1819-ik évtől — 1845 ik évig csak 26. — s 1850-ik évtől — 1868-ik évig csak 18 évi elévülési folyam létezvén, a kereseti jog elévüléséről józan ész szerint szó sem lehet. Alperes ellenvégiratában csak arra utalva, a mit védelme érdemében eddig puszta szavakban felhozott, a végiratban felajánlott ujabb tanúbizoyitékok ellenében mit sem szól, — tehát felperes ujabb 2 rendbeli tanubizonyitékai ellen legkisebb kifogást sem tesz (Vége köv,) Semmitöszéki határozatok. Visszahelyezési kereseteknél az illetőséget az illető ingatlan fekvése szabályozza. A főszolgabíró illetősége az egész járásra kiterjed. Birtokháboritás mint személyes cselekmény eseteiben szavatosra való hivatkozásnak nincs helye. Kozma Alajos és neje f. év april 4-kén Borsodmegye miskolczi járás főszbirájához sommás visszahelyezési keresetet adtak be Rasztokay Gyula ellen, a tőlük általa elfoglalt szilvás terület és szőlőút birtokába való visszahelyeztetésük iránt. Tárgyaláskor alperes kifogást tett a bírói illetőség ellen, mert Tapolcza nem a főszbirói, hanem az alszolgabirói járásban fekszik; egyszersmind K. szavatosra hivatkozik s azt beidéztetni kéri. A bíróság mind a két pontra nézve elutasította, a bírói illetőséget megalapította és a felperesi keresetben elmarasztalta. 1870. apr. 23-kán 45. sz. a.) Ez ellen alp. semm. panaszt adott be azon alapon, mert a fent közlött okból kifogást tevén a birói illetőség ellen, a kereset a perr. 51. §. szerint hivatalból visszautasítandó lett volna; a mennyiben pedig szavatosra hivatkozott a persorán, a 95. § ként felperes rendes perutra lett volna utasítandó. A Semmitőszék e panaszt elvetette; „mert a birtokháboritás személyes cselekmény le-