Törvényszéki csarnok, 1870 (12. évfolyam, 1-101. szám)

1870 / 50. szám - Ne tévesszük össze a perorvoslatokat [1. r.]

Pest, 1870 péntek július 1. 50, szám. Tizenkettedik évfolyam. TÖRVÉNYSZÉKI CSARNOK, Debreczeni és eperjesi ügyvédegylet közlönye. Tartalma: Ne téveszszük össze a perorvoslatokat. — Legfőbb itélöszéki döntvények. — Semmitó'széki határozatok. — Min. rendelet. Ne téveszszük össze a perorvoslatokat. Külley Ede váltófeltszéki ülnök úrtól. Mily lényeges különbség van a semmiségi panasz és j a felebbezés, illetőleg felfolyamodás közt, ezt minden jo- ! gász tudja, legalább tudnia kellene. Amott panasz emeltetik az ellen, hogy az eljáró biró a törvény által kiszabott eljárás s formákat meg nem tartván, ezáltal a helyes igazságszolgáltatás lehetetlenné vált. Itt pedig — a felebbezéseknél — a panasz oda van irányozva, hogy az eljáró bíróság határozata, mely ellen alaki tekintetben kifogás nem tétetik, a felebbező nézete szerint anyagi tekintetben a törvény rendeleteinek meg nem felel, melyekhez képest ugyanis má^ határozat lett volna hozandó. Amott — semmiségeknél —az kéretik, hogy a felső biró az alsónak eljárását s határozatát semmisittse meg, s hogy az alsó birót a történt hiba kiigazítására, uj eljárásra és uj határozat hozatalára utasítsa; ő maga a vitás kérdéshez szólni még hivatva nem lévén. Itt pedig az eljáró bíróság határozatának megmásitása, — illetőleg az kéretik, hogy a felső biró az első bírósági határozat ellenében a felebbező javára máskép határozzon; itta vitás kérdést eldönteni maga is már hivatva lévén. Azt kellene gondolnunk, hogy ily világos, ily határozott különbség a semmiségi panasz és a felebbezé1, illetőleg felfolyamodás közt, ezen perorvoslatoknak egymássali összetévesztését egyenesen kizárja. De csalódunk, ha ezt gondoljuk. Ezen perorvoslatok használata körüli megfoghatatlan fogalomzavarról minden nap tesz tanúságot. Majd semmiségi panaszszal él valamelyik fél, s daczára ennek, az alsó biró határozatának nem megsemmisítését, hanem a felső biró általi megváltoztatását kéri. Majd ismét felebbezésnek nevez valaki oly beadványt, melyben az alsó bíróság határozata megsemmisíttetni kéretik. A legtöbb esetben alaptalanul használtatik mindkét perorvoslat együttesen, mint ezt váltóügyekben a vtk. II. r. 140. §. megengedi. „Semmiségi panaszszal egybekötött felebbezés vagy fel folyamodás" áll sokszor a beadmány külzetén, míg a béltartalom szerint az első bírósági határozat érveinek czáfolgatása mellett, csupán annak a másodbiróság általi megmásitása kéretik; nem ritkán — elég nevetségesen — mind az első bírósági határozat megsemmisítése, mind a vitás kérdés feletti másodbirósági határozathozatal, tehát a neheztelt határozat megsemmisítése s megmásitása kéretik, a nélkül, hogy akár az egyik, akár a másik esetben csak egy árva szóval is megemlittetnék, miben áll a formasértés, mely miatt az első bíróság határozata megsemmisítendő volna? Az idézett szakasz megengedi ugyan, hogy: „ha a felebbvivő hinné, hogy a váltótörvényszék a törvényes formákat meg nem tartotta, s ez által az igazságos ítélet hozatala lehetetlenné lett,akkor ezen okok megjegyzése mel 1 e tt a felebbvitelben az ítélet megsemmisítését" kérhesse; de ez a most idézett rendelet világos szavai szerint csak akkor történhetik, ha az alsó bíróság a törvényes formákat csakugyan meg nem tartotta, mi iránt a felebbvitelnek határozott és indokolt előadást kell tartalmaznia ; és ily esetben a semmiségi panasz és felebbvitel természetszerűen csak alternative használtathatik, t. i. a vitás kérdés feletti másodbirósági határozat, illetőleg a neheztelt első bírósági határozatnak a másodbiróság általi megmásitáfia csak azon esetre kérhető, ha a semmiségi panasz alaposnak nem találtatik. Mert a megsemmisítés a megmásitást kizárja, mint ez a fentebbiekből kitetszik, s a ki mindkettőt nem alternative, hanem együttesen kéri, annak a semmiségi panasz és a felebbvitel kellékeiről még fogalma sincs. A felebbező feleknek ezen helytelen eljárása a felső birót nem csekély zavarba hozza. Mit tartson ez oly beadványról, melyben az első bírósági határozat megsemmisítése kéretik a nélkül, hogy a semmiségi okok elősoroltatnának, s melynek indokaiban csak az első bíróság indokainak czáfolgatása foglaltatik? Ily beadmánynál a kérelem az indokolással meg nem egyezik, amaz helytelen deductiója lévén emennek, mert a ki semmiségi okokat elő nem sorol, a ki még nem is állítja, hogy az első bíróság a neheztelt határozat hozatala körül a törvényes formákat megsértette, a ki csak azt iparkodik bizonyítgatni, hogy az első bíróság a törvény értelmét helyesen fel nem fogta: az az első bírósági határozatuak nem megsemmisítését, melyre törvényes ok még a felebbviteli beadvány tartalma szerint is fenn nem forog, hanem csak a másodbiróság általi megmásitását akarhatja. Ámde ismerjük azonátalános törvénykezési szabályt, mely szerint a felek kérelme a bírónak zsinórmértékül, a birói határozatnak alapjául szolgál. Tartsa magát tehát a felső biró ezen szabályhoz, tekintsen ily beadványt semmiségi panasznak, és utasítsa el azt azon okból, mert semmiségi okok fenn nem forognak: vagy feleljen meg a fél intentiójának, tekintse a kérdéses beadványt felebbezésnek, és hozzon a fél kérelme nélkül is másodbirósági határozatot aziránt, váljon az első bírósági határozat helybenhagyatik-e vagy megmásittatik ? A váltófeltszék már évek óta ez utóbbi eljárást követi. 50