Törvényszéki csarnok, 1870 (12. évfolyam, 1-101. szám)

1870 / 47. szám - Igazs. ministeri törvényjavaslat az urbéri birtokviszonyok rendezéséről [1. r.]

188 ha a felek magukat annak alávetették, ha az ellen egyik fél sem tesz kifogást. Vabroseh János m.-óvári birtokos Eckhard József fakereskedő ellen M.-Ovár községi bírósága előtt mezei kártérítési ügyben pert inditott, melyben a biróság 18G9. jul 29. kelt ítéletével alperes a kártérítésre költségek s birsággal együtt 26 ft. fizetésére — köteleztetett. Ez ellen beadott semm. panaszában alperes kifejti, mikép jelen kereset — kár s büntetés fejében — ö.-szesen 55 ft. iránt támasztatván, ily összeg feletti bíráskodásra a községi biróság illetéktelen, sigy a hozott ítélet a perrend szabályaival ellentétben áll, annál inkább, mert alperes tárgyaláskor illetőségi kifogását megtette, tehát a községi biróság mint békebiróság jelen ügybeni Ítélethozatalra nem volt jogosítva. — Ezen panaszt a biróság 1869. aug. 6-ki végzésevei hivatalból visszautasította, habár az elkésve nem is lett beadva. Ezen végzés ellen alperes ujabb semm. panaszszal élt, s ennek folytán a Semmitőszék a jul. 29-i ítéletet s aug. 6-ki végzést a 297. §.1.4. p. alapján megsemmisítette s felperest keresetével illetékes eljárásra utasította; „mert a perr. 282. §-ként az eljáró biróság csupán az elkésve beadott sem. panaszt utasíthatja vissza hivatalból; mert továbbá a községi biróság az illetőségéhez utasított ügyekben a perr. 476. §. szerint csak mint egyez tető békebiró működhetvén, s ítélethozatalra csak akkor levén hivatva a perr. 478. §-hoz képest, ha a felek magukat a községi bíráskodásnak az illetőségüket meg nem haladó ügyre nézve önként alávetik ; ily önkéntes alávevés azonban alperesnek azon jkönyvi kijelentésében, „hogy az idéző biróságot ez ügyben eljárásra csak is a perr. IX. cz. által életbeléptetett békebiróság minőségében ismerheti el illetékesnek", nem foglaltatván, — de különben is felperes követelése 30 frtot meghaladván — az eljáró biróság nem volt jogosítva ítéletet hozni. (1870. márcz. 31. 2469. szám alatt.) Igazs. ministeri törvényjavaslat az úrbéri birtokviszonyok rendezéséről. 1. Fejezet. Urbéribirtok. 1. §. Úrbéri földbirtoknak azon telkek tekintendők, a melyek az úrbéri táblákba, mint az úrbéri jobbágy- és úrbéri zsellértelkek állománya iktatvák be, vagy későbbi időben úrbéri tartozások szakadatlan megvétele által ilyeneknek ismertettek, akár voltak ezek úrbéri, akár urbért pótló szerződési bánás alá vetve. 2. § Az úrbéri kapcsolat megszüntetése következtében a volt jobbágyok a kezükön levő úrbéri földbirtokban (úrbéri jobbágyés úrbéri zsellértelkek) teljes tulajdoni, s szabadrendelkezési joggal ruháztatnak fel. 3. §. Az úrbéri telkekkel a volt jobbágyok tulajdonává válnak a már törvényesen elkülönözött vagy jövendőben törvényes uton elkülönözendő legelők, nem különben azon erdők és nádasok is, melyek az úrbéri íaizás és nádlás fejében a volt jobbágyoknak a telkek után illetményképen adattak vagy adatni fognak. 4. §. Az úrbéri jobbágy és úrbéri zsellértelkek törvényes mértéke az eddigi úrbéri törvények által meg lévén állapitva, ezen határozat minden úrbéri tárgyalásnál zsinórmértékül szolgáland. 5. §. Az 1848. IX. tcz. által az úrbéri kapcsolat véglegesen megszüntetvén és a földesuraknak ugyanazon törvényczikkely által biztosított kármentesítés nagyobbrészt tettleg már megállapítva és kifizetve lévén: az úrbéri kapcsolatból eredő és következtetett jogok s kötelezettségek elenyésztek. A mennyiben mindazonáltal ezen kármentesítés a földesurak részére még kiszolgáltatva nem lenne: a megtérítendő összeg kiszámítása az 1868. 33-ik t. cz. 5. §-nak határozatai, a kifizetés pedig az eddig fennállott szabályok szerint történik. 6. §. A földesúri jog megszűnte s a földesuraknak adott kármentesítés folytán a következő jogok és járandóságok is elenyésztek: 1) a házatlan-zsellérek (subinquilini) tartozásai; 2) a pálinka-kazánoktól fizetett dijak, a mennyiben ezek az úrbéri viszonyon alapulnak; 3) az úrbéri telken nyitott boltoktól a bérszedés joga; 4) a kizárólagos mészárszéki jog. 5) a földesúrnak azon joga, mely szerint egykori jobbágyának a tégla- vagy mészégetést, a kő vágást, agyag- és fövényásást annak földén megtilthatta, vagy ezen jog gyakorlásáért magának szolgáltatást köthetett ki, a hol ezen jog a jobbágyi kapcsolat megszüntetéséig gyakoroltatott. II. Fejezet. Pusztatelkek, foglalások, és maradványföldek. 7. §. A pusztatelkek (sessiones desertae) azok tulajdonává válnak, kik azoknak 1848. május 1-én birtokában voltak, Pusztatelkek gyanánt azonban nem tekinthetők azon telkek, a melyek birtokosaik által csak az 1848. és 1849. évek alatt hagyattak el és ezek által azóta ismét birtokba nem vétettek. Az ilyes telkek tekintetében a korábbi birtokosoknak és jogutódaiknak birtok- és tulajdonjogai érintetlenül maradnak. 8. §. Pusztatelkek után, melyekért országos kárpótlás fizettetett, az úrbéri legelő- és erdő- illetőleg nádas-illetmény szintén ugy kiadandó, mint más úrbéri birtok után, 9. §. Pusztatelkek egyes részei, melyek 1848. május 1-je előtt nem úrbéri vagy urbért pótló szerződés szerint, hanem az 1836. IV t. cz. 14. §. értelmében a megszállásig viszonszolgáltatás ttrhe alatt osztattak ki: a birtokosok tulajdonává válnak ugyan, esek azonban kötelesek a viszonszolgáltatásokat, a mennyiben azokért országos kárpótlás nem nyújtatott, megváltani. 10. §. Az úrbéri állománynak a földesúri földekből vagy a közös legelőből való foglalás által keletkezett minden nagyobbitása, nem különben annak az előbbi földesuraság által tett foglalásból származó kevesbitése : az eddigi törvények szerint kezelendő, azonban azon korlátozással, hogy az 1820-ik január 1 én fennállott békés birtok sem egyik, sem másik részről meg nem támadható. 11. §. Az 1820-ik év óta történt ilynemű foglalások iránti keresetek is azon esetekben, hol a telkek tagosítása s a legelő elkülőnzése kéretik, a kereseti jognak, különbeni elenyésztének terhe alatt, ezen munkálatok eszközlése alkalmával szorgalmazandók, s ezekkel egyszerre tárgyalandók és határozandók el. Ha ezen munkálatoknak sem egyike sem másika nem kéretik: ugy a kereseti jog, a mennyiben 1859-ik év végső napjáig a per meg nem indíttatott, elenyészettnek tekintetik. (Folyt, köv.) Felelős szerkesztő és kiadó-tulajdonom SZOKOLAY ISTVÁN. Megjelen e lap hetenkint kétszer — kedden és pénteken. — Előfizetési ár: helyben és vidékre egész évre 8 frt, fél évre 4 ít negyedévre 2 ft. ausztriai értékben. — Szerkesztői szállás: belváros, kalap-utcza 11-ik sz. a. 2-ik em. balra Petién, 1869. Nyomatott Kocsi S n n d o r saját nyomdájában Hal-piact és al-dunasor sarkán 9. sz. a.