Törvényszéki csarnok, 1870 (12. évfolyam, 1-101. szám)

1870 / 47. szám - Ellenkező birói határozatok [1. r.]

186 jén családi követelése van, melyért H. A. panaszlottal folytonos egyezkedésben állott, s igy ennek a tartozásnak törlesztésére a borok panaszlónak átadattak, ezt igazolandják S. J. és M. S. tanúk Gr. alatti kérdőpontokrai kihallgattatásuk folytán. Panaszló másodrendű panaszlottal nincs közeli rokonságban, minthogy köztök a rokonság magasabb fokozatn. Panaszlottak azon okoskodása, hogy a D) alattiban 6000 forint családi kölcsönről tétetik említés, tehát nem egyes személy illetménye, megjegyeztetik, hogy panaszló szüléinek csak egy gyermeke volt, s igy az érintett követelés csak is egyedül őt illeti. Azon ellenvetésük, hogy a bornak értéke hordónkint kitéve nincs, alappal nem bir, a mennyiben a 6000 forint családi követelés törlesztésére ezen borok átvétettek, illetőleg megvásároltattak. Panaszló tagadja, hogy a D) alatti adásvevési szerződés színlett volna, hogy H. A. panaszlott az ő boraiból akart volna január hó 4-én B. B.-nek eladásokat tenni, vagy hogy 43 akó bort az ő borából adott volna el; az A) alatti jegyzőkönyv szerint H. A. panaszlottnak is voltak a pinczében saját borai. (Vége köv.) Legfőbb itélőszéki döntvények. Boschán—Latinovics ügy. (Vége.) A közlött táblai ítélet ellen alperes adott be felebbezést, következő indokok alapján, és pedig: 1. A követelés valódiságát illetőleg az okból; mert felperes az A) alatti váltólevél eredetijét alperesnek ellenbeszédi kivánata ellenére sem mutatván fel; a puszta másolat pedig teljes jogerejű bizonyítéknak tekinthető nem lévén, azt az ítélethozatalnál figyelembe venni nem lehet, és pedig annálkevesbbé, mert azt alperes aggályosnak nyilvánítván, a követelés s az A) alatti váltó valódiságát is kétségbevonta. Tagadta alperes, hogy a váltó kitöltés után íratott volna alá, mit perbeszédei illető helyei tanúsítanak; ámbár ezt felperes tartozott volna igazolni, ha akarta, hogy a váltó az 1729: 37. tcz. 3. §. alá ne vétessék. — A gr. Attems Mária aláírása valódisága iránt alp. ki nem hallgattatván, az bebizonyitottnak nem tekinthető, s azért téves az ítélet arra vonatkozó indoka épen úgy, mint az, mely a leltárra vonatkozik, mert ha ez csakugyan hagyatéki leltár lenne is, a mint nem az, mert abban több valódi követelés, mint orvosi, gyógyszertári, temetési költségek felvéve nincsenek, — azért mivel abban bizonyos követelések beírva vannak, s az azon látható aláírásból a követelés valódiságára nézve következtetést vonni nem lehet; 2-or a fizetési kötelezettséget illetőleg, mert az állítólagos hagyatéki tárgyalásról felvett C. alatti jkönyv, melyre az ítélet a kötelezettség elvállalását alapitá, — miután a törvény által megszabott bírósági beavatkozás egyik esete sem forog fenn, nem hagyatéki tárgyalás, hanem gyámhatósági intézkedés volt, melyen alperes, mint gyámtárs — tehát nem maga személyében jelenvén meg, személyére s vagyonára kötelező elvállalást sem tett, és tehetett, s a terhek fizetését gyám társi minőségben csak az ott emiitett 12,000 ft. összegből igérte, másnemű Ígérete, még ha tétetett volna is, érvényes már azért sem lehetvén, mivel az érdeklett hitelezők által el nem fogadtatott. — Tagadja, hogy a tanúk előtt fizetési kötelezettséget vállalt volna magára, tagadja az itéletileg kimondott egyetemlegességet, melyet még akkor sem lehetne megalapítani, ha feltéve, de tagadva, alperes a kereseti követelés kifizetését magára válLlta volna; mert a köztörvény, mely szerint az A. alatti váltó megbírálandó, azt rendeli, hogy az egyetemlegesség csak akkor mondassék ki, ha az a kötelezvényben vagy más okmányban világosan kitétetett; már pedig az A. váltón ezen egyetemlegesség ki nem tétetett. A legfőbb ítélőszék a perköltségek kölcsönös megszüntetésével a kir. tábla ítéletét megváltoztatta, s az első bíróságét hagyta helyben. Indokok: „Felperes az alperesnek fizetési kötelezettségét vagyis azt, hogy alperes elhúnyt fia, néhai L. Jenő adósságai kifizetését magára vállalta, a C. alatti jegyzőkönyvből, melyet alperes aláirt, következteti. „Azonban a C. jkönyvben oly nyilatkozat, melyből felperes és alperes közti kötelezettségi viszony alaposan származtathatnék, nem foglaltatik — és ama felperesileg idézett jkönyvi tételeknek, oly következmény teljes értelmet, mintha alperes elhúnyt fia összes adósságainak, s igy a kereseti adósságnak is kifizetését saját személyére és saját vagyonából készfizetői minőségben magára vállalta volna, annálkevésbbé lehet tulajdonítani, mivel az elhúnytnak hitelezői a C. jkönyv felvételénél jelen nem voltak, a tárgyalásra meg nem hivattak, s igy alperessel nem is érintkezvén, a kérdéses jkönyvi nyilatkozat nem is ő irányukban tétetett, és eme állítólagos ígéret, vagy ajánlattétel elfogadása iránt a hitelezők nem isnyilatkoztak,de nem is nyilatkozhattak; — kölcsönös érintkezésen alapuló ajánlattétel selfogadás nélkül pedig átvállalási kötelezettség nem keletkezhetett. „De nem bizonyítják alperes fizetési kötelezettségét a kihallgatott két felperesi tanú vallomásai sem, mert ezen tanúk eltekintve attól, hogy egyeseknek tekintendők levén, vallomásaik teljes bizonyítékot nem képeznek, — a C) jkönyvi nyilatkozatról s arról, hogy alperes a hitelezők irányában is ama nyilatkozatot kötelezőnek elismerte volna, tudomással nem bírnak; valamint azt sem tudják saját észlelésük alapján, váljon alperesnek fia néhai L. Jenő, volt-e és mennyivel adósa Blitz Mórnak, — azt pedig, hogy a kereseti 22,000 frt követelés lefizetését alperes sajátjából készfizetői minőségben magára vállalta volna, egyik tanú sem tudja, s nem is állítja; — ily határozatlanvallomások tehát a fizetési kötelezettségre nézve törvényes próba erővel szintén nem bírhatnak. „Ezeknél fogva — eltekintve egészen a váltón alapuló kereseti követelés valódiságának kérdésétől — miután alperes fizetési kötelezettsége, vagyis a B.leltárba felvett adósságok fizetésének átvállalása, mint egyedüli kereseti alap, felperesileg törvényes próbákkal be nem bizonyittatott; s ezen fizetési kötelezettséget sem a C) jkönyvből, sem a tanúvallomásokból törvényszerűleg következtetni nem lehet, a megyetszék ítélete volt helybenhagyandó." (1870. april 11. — 8914. sz. a.) Semmitöszéki határozatok. Hagyatéki ügyekben igazolási keresetnek nincs helye. Az ily kérelem hioatálból visszautasítandó.