Törvényszéki csarnok, 1870 (12. évfolyam, 1-101. szám)

1870 / 37. szám - Az első folyamodási biróságok szervezési javaslata [4. r.]

Pest, 1870. péntek májas 13, 37. szám. Tizenkettedik évfolyam. TÖRVÉNYSZÉKI CSARNOK, Debreczeni és eperjesi ügyvédegylet közlönye. Tartalom : Az elsci folyamodást biróságok szervezési javaslata. — Semmitőszéki határozatok. — Bírósági tjavaslat. Az első íolyamotlási bíróságok szervezési javaslata. IV. Az egy furuiaság, mi egyrészt a jogegyenlőség elvét valósitja, másrészt az egyszerűséget képviseli, a mai tökéletesb európai bírósági szervezetben, a rendszernek szintén egy jelentékeny alapelvét képezi. Nem áll ugyan, fontosságára nézve, hason fokon az elválasztás, függetlenség, hatósági teljesség, s testületiség magas elveivel; de nem is oly mellékes kellék, melynek a jobb, alaposabb, biztosítóbb igazságszolgáltatás kifejlődésére nyomós befolyása nem lenne. Ezen egyformaság, alkalmazva a bírósági szervezetben, abban áll, hogy az egyes- és szakbiróságok kivételével, mindenütt az egész államban ennek minden részében hasonló, azonos bírói közegek bíráskodjanak, hogy különbözőség közöttük ne létezzék, hogy szétágazásuk és sorozatuk minden bonyolultság nélküli, egyszerű legyen, hogy egymás mellé s fölébe ugyanazon rend szerint legyenek állítva, és igy egyöntetű, öszhangzó bírósági hyerarchiát képezzenek ; továbbá, hogy ugyanazon biróságok álljanak különbség nélkül mindenki felett és Ítéljenek a vagyon minden neme s terjedelme felett. Kétségbevonhatlanok ily szervezetnek jótékony kifolyásai. A jogegyenlőség, mely abban kifejezését leli, nemcsak egyik főbiztosítéka a polgári szabadságnak s jogbiztosságnak ; hanem hatalmas eszköz arra is, hogy a biróságok tekintélye fentartassék, s az irántuki bizalom emelkedjék, szilárduljon. — Egyszerűsége, egyöntetűsége pedig tetemesen könnyíti a jogkeresést s érvényesítést; kevesbíti a keresetek illetéktelen benyújtását; fogyasztja nagy mérvben a birói illetékességi összeütközéseket, melyek mindig tetemes idővesztességgel járnak, sokszor kipótolhatlan késedelmezés kíséretében. Épen azért csak sajnálnunk lehet, hogy a javaslatba hozott bírósági rendszerben ezen elv keresztülvitelét sem találhatjuk kielégítőnek, s minden kifogás nélkülinek. Az egyöntetűség, egyformaság, a tiszta egyszerűség, világos szervsorozat kíséretében, épen nem fényes oldala e legújabb codif. műnek. Az nagyon zavartatik már az egyesbiróságok sokfélesége által. Rendesen mindenütt kétféle egyesbiróság működnék, ajárásbirák és békebirák — mind ugyanazon kerületben. A mellett, hogy ajárásbirák szak képzettebb, tökéletesbb bíróságot nyújtanak, ellenben a békebiró közelsége által kínálkozik nagyobb előnyökkel. — Ezekhez azonban még egy ha r m a d i k fél e egyesbiróság is járuland; a mennyiben a törvényszékek székhelyén járásbirósági hatóság gyakorlására a törvényszék kebeléből egy vagy két birói tag kiküldethetik — kik azért a tszéknél magánál is müködendnek. (5. §.) *) Ezen sokféleség, melyet ujabbkori codificatióban alig fogunk valahol feltalálhatni, az első fórum egyszerűségét teljesen lerontja, s a nép részéről a tájékozhatás könnyüségét kizárja. — Továbbá igaz ugyan, hogy a felebbeztetés egyesbiráktól a törvényszékekhez meg van szüntetve, s ez által az illetőségi összeütközések egyik főforrása eltávolítva; de annál több tér nyittatik illetőségi összeütközésekre s vitákra az egyes birák különfélesége folytán. — Azonfelül a törvényszék tekintélye csökken, midőn a nép annak tagjai közt azokat is látja működni, kik mint járásbirók sokkal csekélyebb hatáskörrelsállással bírnak. Árt ez a rendszer következetességének is, midőn a legnagyobb értékek, legfontosbb jogi ügyletek s viszályok felett a törvényszék ugyanazon ülnökei döntenek, kik mint járásbirák csak arra képesitvék, hogy némi kisebb, csekélyebb ügyekben bíráskodjanak. Mert természetes, hogy a járásbirák, szorosan mint ilyenek véve, a birói hyerarchiában alsóbb fokozatot képeznek, csekélyebb qualiflcatiót igényelnek, mint a törvényszéki ülnökök. Az pedig épen igen viszás dolog, hogy a törvényszék elnöke rendeli ki ily járásbirói állomásokra az ülnököket. Ez oly befolyás és hatalom gyakorlata, melyet egy elnöknél czélszerűnek, sőt jogosultnak sem tekinthetni, az a kinevezési jog körébe esvén. Es miután némileg áthelyezést is foglal magában, az elnök oly hatósággal lenne felruházva, melynek korlátlan gyakorlatát m?g a ministernél sem lehet megengedni. Következetlenségre vezet ez az által is, hogy a javaslat szerint épen a tszék elnöke van hivatva arra, hogy a járásbirák felett felügyeletet gyakoroljon. Az pedig nem igen várható biztosan, hogy függetlenül szigorú felügyeletetgyakoroljon az elnök azok felett, kik hozzá oly közel állanak, rokonszenvét annyira élvezik, mikép azokat bízta meg kiküldetéssel. Ezen egyöntetűség hiányának nyomaira találunk a törvényszékek k ebeiében is, nevezetesen a bányailletőségű törvényszékeknél; hol rendes ülnökök mellett kise*) A Bach rendszerből ismeretes stádtisch deleg. Bez i r k s g e r i ch t-ek. — Az nem lep meg bennünket — 3 évi tapasztalat után — hogy magyar kormányunk codificatorai — önálló, teremtő s codif. képesség hiányában uton útfélen a Bach codificatió morzsáin élődnek. De azt valóban bámuljuk, hogy azon rendszernek leginkább s majdnem egyedül csak legroszabb, leghátramaradottabb intézményeit fogadják el, s árulják — saját önálló codificatiójuk termékéül — hová tartoznak kétségtelenül a kérdésben levő delegirt járásbíróságok is. 37