Törvényszéki csarnok, 1870 (12. évfolyam, 1-101. szám)

1870 / 29. szám - Az örökösödési szerződések bekebelezhetéséről [2. r.]

Pest, 1870. kedden april 12. 29. szám. Tizenkettedik évfolyam. TÖRVÉNYSZÉKI CKARXOk. Debreczeni és eperjesi iigyvédegylet közlönye. Tartalom: Az örökösödési szerződések bokebelezhetéséről. Legfőbb itélőszéki döntvények. Semmitőszéki határozatok. Bírósági tjavaslat. Az örökösödési szerződések bekebelezlietéséröl. Kókay Károly tszéki ülnök úrtól. II. Az a kérdés — mint előbbi czikkünkben felvetettük — hogy a tuagyar jog szempontjából hogyan itélendők meg az Örökösödési szerződések ? A'birói gyakorlat, a tapasztalás szerint, — értem csak a magam körét, — mert megvallom, a kir. táblától döntvényt ezen tárgy felett még nem olvastam, ezen szerződések általánosan elutasittatnak, a bekebelezés azok alapján meg nem engedtetik, mi által sokaknak, kivált a földmivelő nép osztályából, kipótolhatlan kár okoztatik, annak egész jogi felfogása megzavartatik. Az eluta«iiások azzal indokoltatnak, hogy az örökösödési jog a halált feltételezvén, az a még élő ellenében, mint még nem létező és a folyamodót nem illető jog, be nem kebeleztethetik. Igaz, hogy :inter vivos nulla successio, — de a magyar örökös joga, nem terjed ki szükségkép az egész hagyatékra, vagy annak hányadrészére, ezért a magyar jog a nö vedé ki jogot nem is ismeri, a magyar örökösjoga egy külön tárgyra is kihathat, és igy az osztrák jognak a bekebelezést akadályozó főtana elesik. Továbbá első pillanatra úgylátszik, hogy a szerződésben foglalt jog csak feltételes, azzal a folyamodó még nem bir, mert ha már birna, tulajdoni jogát kebeleztetné be, holott ő csak várományi j^gát akarja biztosítani, nehogy az minden szerződése daczára illusoriussá váljék. Lehetséges-e tehát a biztosítás? Ezen irányban a törvény maga megjelöli az utat, melyen haladhatni. Habár nincs is műszóval elkeresztelve, de az orszb. értekezlet 7. §-ban benfoglaltatik a köteles rész, mely elnevezés helyesebb is a törvényes résznél, mivel ez utóbbi alatt az egész osztályrész értetik. A törvény tehát már maga biztosit minden eshetőségekre, az arra jogosítottaknak egy bizonyos részt, miért ne biztosíthatná azt maga a fél szerződés által. A magyar magánjognak a szerződések körüli sarkalatos elve: contractus contrahentibus legem ponit. Ezen elven belől ezer és ezerfélekép köttethetnek a szerződések, ugyanazért én csak azokra szorítkozom, melyek leggyakoribbak, és majdnem kizárólagosak. Ezen szerződésekben ugyanis az egész vagyon, vagy csak általánosan mint ingó és ingatlan van megnevezve, vagy az ingók álialános megnevezése mellett, az ingatlanok különösen megjelölvék. Hogy az első esetben biztosítás nem lehetséges, úgy ! hiszem bővebben kifejteni felesleges, a várományosnak | meg kell elégednie azon ingó és ingatlan vagyonnal, a | melyet a halál beálltakor talál. A második esetben azonban, a biztosítás, szerintem, megadható, és pedig, ha a szerződés, az engedélyt nem tartalmazná, a per utján. Hogy ezen utóbbi esetben a bekebelezés meg ne történhessék, a magyar magánjog bármi tám pontot sem szolgáltat, de a telekkönyvi rendelet 63. §. a magyar felfogást szemelőtt tartva, épen nem ellenzi a bekebelezést; mert e szerint nemcsak az úgynevezett dologbani jogok, hanem némely személyes dologhozi jogok is bekebelezhetók; — például az osztrák magánjog 1070.1073. §§-ban tárgyalt jogok, és habár a 63. §. utolsó kikezdése szerint a vételi jog mint olyan be nem kebelezhető, állításomat ez meg nem dönti; mert szem előtt tartandó, hogy a telekkönyvi rendszabály az osztrák jogra támaszkodik, ebben pedig a dologbani jogok és a bekebelezhető személyes dologhozi jogok taxatíve törvényes műszavaikkal megnevezvék, ugy hogy csak is ezek, még pedig törvényes műszavaikkal, mások ellenben be nem kebelezhetők. Hogy értekezésem kimerítő legyen, szükségesnek tartom megemlíteni, mikép a szerződés daczára, az élők közötti rendelkezési jog megmarad, és pedig az ingókra korlátlanul, az ingatlanokra azonban csak korlátozva. Lehetnek ugyan olyan szerződések is, melyekben az élők közötti rendelkezhetési jogról, sőt az ingatlan megterheléséről is, a felek világosan lemondottak ; hogy ekkor az egész lekötött vagyont egymásnak megtartani kötelesek, világos; —- mindazonáltal a forgalom érdekében, az ingókat illetőleg, a jog szigorától ezen esetekben is eltérhetni; mert a felek a szerződést nem hordják homlokukon, és egy harmadik a közöttük létező jogviszonyt nem tudhatja. Különben az ilyen lekötött ingatlannál rendelkezési jogaikkal a felek nem is szoktak élni, nem is szükséges, kivált a nép közt nem is történnek, a hol a szerződő felek rendesen együtt élnek, csak ha egyenetlenségek támadnak, gyül meg a bajuk. Mindazonáltal megtörténhetik, kivált a nem paraszt birtoknál az is, hogy a speculatio ilyen ingatlanra is vállalkozik. Ha azonban a várományi jog be van kebelezve, a várományos, ha isten élteti, nyugodtan bevárja társának halálát és azután örökségét birtokba veszi. Végre megemlitendőnek tartom, hogy miután a várományi jog nem teher, hanem a tulajdonjog korlátozása, és ha nem is az, de gyakorlati eredményében a hitbizományi helyettesítéshez hasonló, ugyanazért nem a C, hanem a telekkönyvi rendszabály 52. §-a szerint a B. lapra tartozik. Ezekből kitetszik, hogy a várományi jog bekebelezése sem a magyar joggal, sem a telekkönyvi rendszabálylyal, sem a józan észszel, amely elvégre is minden tudománynak forrása és criteriuma, nem ellenkezik. 29