Törvényszéki csarnok, 1869 (11. évfolyam, 1-102. szám)

1869 / 13. szám

Pest, 18Ö9. péntek febr. 12. 13. szám. Tizenegyedik évfolyam. —— 1 ! . TÖRVÚNmÉKI CSARNOK, Dcbreczcni ügyvéd egylet közlönye. Tartalom: Észrevételek az új perrendre. — Büntető jogeset. — Hg. Karageorgievichíele ügy. Észrevételek az új polg. perrendtartásra. Mihailovics Miklós úrtól. (Folytatás.) A megjelenés elmulasztásának a 111. § ban meghatározott azon hatályát, miszerint a meg nem jelenő „alpe res a mennyiben a keresetben felhozott tények, és állitások a felperesnek saját bizonyítékai által meg nem czáfoltatnak, a felperesi kérelemhez képest elmarasztalandó" nem tartom helyesnek; mert a bírónak kötelessége a felek által felhozott és bebizonyított tényekre az anyagi törvényt alkalmazni, és azokból a törvény szerint jogkövetkezményeket levonni, s e szerint az ítéletet kimondani, miután az alperesről, ha megjelenni vonakodik, csak az vélelmeztetik, hogy — a mint ezt a 111. §. is rendeli — a felperes által felhozott tényeket, és állításokat valóknak ismeri el; azon kérdésnek eldöntésepedig, váljon a felperesi kérelem az elismert tényekhez képest törvényes-e? nem a felek dolga, hanem a bíróé. Már pedig a 111. §-nak szerkezete képtelenségekre vezet, midőn egyrészt azt mondja, hogy a megjelenés elmulasztása esetében csak a tények és állitások, melyeket a felperes felhozott, nem pedig a felperesi kérelem is valónak tekintendő; más részt pedig mégis az alperest a felperesi kórelemhez képest elmarasztalandónak mondja ; az iránt váljon a kérelem a törvényen alapul-e, vagy nem, vagy a felperes által felhozott tényeknek, és állításoknak megfelel-e, vagy nem, különbséget nem tévén. A képtelenség, mely ebből következhetik, következő példákból kitűnik. A. a kereset levélben állítja, hogy B. őtet egy nyilvános helyen több tanú előtt gazembernek nevezte, és azért kéri őt 500 frtnyi büntetésben elmarasztaltatni. Vagy a felperes azt állítja keresetében, hogy alperes tőle 1000 frtot több ízben négy szem között, de egy alkalommal tanuk előtt is kölcsön kért; ennélfogva kéri őt az 1000 frtnyi összegben elmarasztaltatni. Vagy felperes azt állítja, hogy alperes, ki a nép alsó osztályához tartozik, és kitől a felperes talán valami alárendeltségi viszonynál fogva — megkívánhatja, hogy iránta tisztelettel viseltessék, egy alkalommal, midőn felperes előkelő urakkal sétált, kalapját ft^iem vette és ez által felperest becsületében megsértette, miért is öt a becstelenitési büntetésben elmarasztaltatni kéri. Vagy a felperes azt állítja, hogy egy vásár alkalmával láttá az alperest, midőn ez egy ló iránt az eladóval alkudozott és az eladónak 100 frtot ajánlott, de mivel az alku létre nem jött — eltávozott. Azonban későbben az eladó a felperes irányában késznek nyilatkozott a lovat 100 frton is oda adni, és a felperes azon hiedelemben, hogy a ló, mivel érte alperes, mint ismeretes lócsiszár szinte 100 ftot ajánlott „csakugyan annyit meg is ér, a lovat megvette. Azonban a ló kehes volt, és megdöglött, és minthogy a felperes a ló megvételére alperes által tett ajánlat miatt reászedetett, az eladót pedig nem ismeri; ennélfogva kéri az alperest a lónak 100 frtnyi árában elmarasztaltatni. Számos ilyen példákat lehetne még a képtelenség kimutatására felhozni; de elég a fenntebbi négy eset, melyekben a 111. §. világos tartalma szerint az alperes csupán azért, mivel meg nem jelent, elmarasztalandó lenne; mert a felperes által felhozott tények és állitások meg nem czáfoltattak a felperes bizonyítékai által ; holott a felperesi kérdem az anyagi törvény szerint, mind a négy esetben alaptalan; és az alperes elmarasztalása nem lenne-e képtelenség? Hiszen az alperes, ha meg is jelenne, a felhozott tényeket beismerné éslegfölebb azt mondhatná: a mi különben a biró hatásköréhez tartozik, hogy a felperesi kérelem alaptalan. Kivánhatja-e a törvényhozó, hogy az alperes csupán e végett jelenjen meg, és magának több költséget okozzon, mint menyinek az elmozdítandó felperes általi megtérítését a biró rendelné, mint ez közönségesen kivált az ügyvéd általi képviseltetés eseteiben történni szokott? Nézetem szerint a 111. §-ban a megjelenésnek felperes vagy alperes elmulasztása esetében nem kellene mást mondani, mint azt, hogy az ellenfél által felhozott tények és állitások, a mennyiben magának a félnek bizonyítékai által meg nem czáfoltatnának, valóknak tartatni fogván, azok alapján az ítélet hkzatni fog. Egyébiránt a 111. §. különbséget lesz a felperesi és alperesi megjelenés elmulasztása közötmmivel a felperes meg nem jelenése esetében megkívánja,! hogy a megjelenő alperes által felhozott tények álníl a kereseti jog megerőtlenitessék,és csak ez esetben rendeli a felperesnek elutasítását; holott ezen különbségnek belátható oka nincs, söt az a törvény előtti egyenlőség elvével ellenkezik, mely szerint a megjelenés elmulasztásának következménye — történjék az bár a felperes, vagy alperes részéről — kell, hogy egyenlő legyen, vagy is az, hogy a meg nem jelenő félról^élelmeztessék,mjszerintaz ellenfél által felhozott tény körüjjnériyeket és állításokat valóknak ismeri el; a bírónak kötelességében állván nem a kérelemhez, hanem az elismert tényekre alkalmazott törvényhez képest a kérelem határain belül az Ítéletet kimondani. A 126. §-nak azon szabálya, mely sz/erint azon fél,a ki meg nem jelenés miatt lett ügyvesztessé — felebbezéssel nem élhet, az alperest illetőleg a 111. §. szabályának következménye, mely szerint a meg nem jelenő alperes mindenesetre a felperes kérelméhez képest elmarasztalandó,