Törvényszéki csarnok, 1869 (11. évfolyam, 1-102. szám)

1869 / 7. szám

2 7 körülmények közt szerzőnk — mint mondja — egyrészről csak azon elvek fejtegetésére szorítkozhatott, melyekre a váltó-kereskedelemjogi eljárás fektetendő lenne; másrészről arra kényszeríttetett, hogy fejtegetéseit egy általános polgári perrend alapelveire is kiterjeszsze. — Egyszersmind kiemelvén azon szoros rokonságot, mely a váltó s kereskedelmi törvény között létezik, és annak szükségét, hogy váltótörvényszékeink kereskedelmi törvényszékekké átalakitassanak ; azon alapos nézetet nyilvánítja, hogy az eljárási reform, a váltó tk. II. részének átalakítása— egy rendszeres kereskedelmi törvénykönyv codificatiójától lényegesen feltételeztetik; tehát mint a váltó eljárás az anyagi váltó jogtól, ugy függővé tétetik a kereskedelmi ügyekbeni eljárás, egy kereskedelmi tkönyv codilicálásától — s csak mindkét tkönyvre fektetendő egy öszhangzó, a fentebbi czélnak megfelelő eljárási törvény (6. lap). Á mi azon elveket illeti, melyekre egy végleges perrend, s annak kapcsán a váltó kereskedelmi eljárás is fektetendő; szerkőnk akkép nyilatkozik, hogy azok mások nem lehetnek, mint melyeken a nyilvánosság és szóbeliség rendszere nyugszik. A korhadt régi reodszerrel, az Írásbeli eljárással tökéletesen szakitanunk kell; minden egyébb változtatás csak félszeg munka, mely igazságszolgáltatásunk sajgó sebeit gyökeresen kigyógyítani nem képes. Ezt csak oly rendszertől várhatjuk, melynek czélja s alapja :.'gyors és biztos elérése a jognak, az anyagi jogszolgáltatás védelme a nem mellőzhető alaki törvényszolgáltatás ellenében, utóbbinak bölcs alárendelése előbbi alá, a személyi s tulajdoni jogok biztosítása, előmozdítása a kereskedés, ipar s hitelnek, a tetemes eljárási költségek kikerülése ; tehát az eljárás olcsósága s a jogegyenlőség, mely az itt elősorolt előnyökben minden honpolgárt egyaránt ré szesit." (7. lap.) Ezen kiindulási pontok mellett veszi tárgyalás alá váltó törv. II. részének reformkérdéseit, kiemelve, elősorolva a kirívóbb hiányokat, hátramaradásokat jelen váltó törvénykezési rendszerünkben, és az érvek minden oldalróli megvitatásával feltüntetvén a nélkülözhetlen javításokat, azokat legtöbbnyire gyakorlati példákkal is kisérvén s felvilágosítván; egyszersmind hiven az összehasonlító jogtudomány tanához, melynek hívei közé szerzőnk is tartozik, nem mellőzi a kül törvényhozások tanúságait sem, felhasználva különösen a franczia, hanovérai , s főleg az ujabb würtembergi codificatio adatait. így megy át vizsgálódásaiban az öszszes váltó törvénykezési rendszeren, a bírósági szervezet, s illetőségi szabályai után, a sommás és rendes eljáráson, bizonyítványokon, bírói határozatokon, perorvoslatokon, végrehajtáson, perújításon, kézbesítéseken, váltó ügyvédeken stb. Legelőször is a kereskedelmi biróságok szervezése vonja magára figyelmünket. Nézetünk szerint annak csakugyan nagyobb jelentőséget kell tulajdonítani, mint a köztörvénykezés rendszerében. Mert épen a kereskedelmi jog életben mindenekfelett a biróságok alakulásától függ az, hogy a hitel- kereskedelmi viszonyoknak megfelelő jog érvényesítethessék, hogy a jog kezelése a kereskedelem sajátságos természetének s igényeinek megfelelelő legyen, mi pedig a kereskedelmi világ legfőbb postulatuma, s magának a külön kereskedelmi jognak is egyedüli igazolása. — Örülünk, hogy szerzőnket e kérdésnél is az európai tudomány s codificatió mai színvonalán találhatjuk. — Helyteleníti ő Í3 — mint mondhatjuk már átalában az összes európai szakértők — azon rendszert, melyen jelenleg keresk. bírósági szervezetünk nyugszik, mely t. i. e téren is a törvénytudó bíráknak nyújt tulnyomóságot. Mert — helyesen jegyzi meg — ily szervezet természetes alapokon nem nyugszik; ellenkezik az a váltó kereskedelmi törvényszékek (hivatásával) illetőségével, mely kizárólag kereskedelmi ügyeket foglal magában, melyek elintézésére pedig természetszerűen első sorban a kereskedés képviselői vannak hívatva." Azért is ezen szervezési támpont jelenleg Európában már a túlélt, az elavult nézpontok közé tartozik. És megvalljuk, azon hazai törvényhozásunk már 1840-b. is túlemelkedhetett volna, ha az öszhasonlitó codifioatió tanait ismeri és követi. — Ebből azonban sz. nem következteti, s nem is helyeselheti azon elvet, mely a franczia rendszerben, a kereskedelmi bíráskodásból a törvénytudói részvétet kizárja, s a jegyzőn kivül azt egészen a kereskedőkre bizza. Szerinte a helyes ut abban á!l, hogy itt a tulnyomóság engedtessék át a kereskedelemnek, ennek képviselői a biróságokban nagyobb számmal alkalmaztatván, mint a juristák. És ezen tulnyomóság igényei és szükségessége kétségbe sem vonható. ,,A kereskedelmi ügyek természeténél fogva — mond — melyekben a kereskedelmi gyakorlat — usance — az írott törvénynyel egyenlő rangú tényezőként szerepel, melynek megbirálására csakis a kereskedelem képviselői lehetnek hivatva, s mely kereskedelmi ügyek mikénti elintézésénél a kereskedők s iparosok leginkább vannak érdekelve, természetesnek s jogosnak találom, hogy ezen ügyek e. bir. eldöntésénél a kereskedés s ipar képviselői tulsulylyal bírjanak, s elégségesnek tartom a jogtudománynak a würtembergi törvény által megalapított arány szerint (3 kereskedő, 2 törvénytudó bíróból) szerinti képviseltetését a végre, hogy kérdéses ügyek elintézésénél, az írott törvény, a jogtudomány igényei a törvénytudó birák felvilágosítása folytán figyelmen kivül ne hagyassanak.'' (14. lap.) Azon nálunk már többször de többnyire csak egyoldalulag vitatott kérdésre, váljon több külön keresk. tszékeink legyenek-e, vagy legfeljebb csak a központon állitassék-e ily szakbiróság, a vidéken pedig e bíráskodást a rendes tszékek gyakorolják — szerzőnk akkép felel ,,hogy nekünk a kül példák tanúságul szolgálhatnak arra, hogy hazánk területe nagyságának, lakosok számának, és kereskedésünk terjedelmének megfelelő számú külön keresk. tszékeket felállitatni mi sem késhetünk, ha azt akarjuk, hogy a mi kereskedésünk és iparunk is azon virágzásnak örvendjen, melyet a külföld kereskedése és ipara a törvényhozás bölcs intézkedéseinek köszönhet." (18. 1.) Az eljárás körüli elvek fejtegetésében a sommás és rendes eljárás közti különbségeket, veszi kiindulási pontul. Es midőn megemlíti, hogy a gyakorlatban sommás keresetek a rendesekhez ugy állanak mint 1 : 20-hoz — ezt igen helyesen sajnos körülménynek nyilvánítja; mert a sommás eljárás a váltótörvények rendeltetéséhez képest a lehető legegyszerűbb, a mit épen azért szabályul kellene felállítani, mely alól kivételek is megengedtetnek ; nem pedig megfordítva a reude3 eljárást szabálynak venni s a váltószigornak sokkal megfelelőbb sommás eljárást csak kivételesnek. (34. 1.) A rendes perfolyamot illetőleg, élénken sürgeti a gyökeres reform létesítését, ha azt akarjuk, hogy törvénykezésünk átalában s különösen kereskedelmi s váltó ügyekben az előhaladottabb államok színvonalára emelkedhessen. Es hogy ezt elérhessük, sz. szerint mindenekelőtt a szóbeliségnek és közvetlenségnek elveit, melyeket már 1840-i thozásunk is felkarolt, életbe kell léptetnünk; be kell hoznunk a nyilvánosságot; eddigi merev eljárásunkról le kell venni azon békókat, melyek a birót szabad mozgásában állásához nem méltóan gátolják, ellenben a felek képviselőit oly korlátok közé kell szoritani, melyek által lehetlenné váljék az ügyeket folytonos halasztások által végtelenig elhúzni. (42. 1.) És hogy mintát állítson elő, mikép kellessék ezen alapelvet a tkezésben gyakorlatilag keresztülvinni, megismerteti a tökély magasb fokán álló würtembergi, hanovérai, franczia közvetlen eljárás lényegesb szabályait, amint azok a keresk. ügyekben is alkalmaztatnak ; hogy azután azok felett szemlét tartva a kri-