Törvényszéki csarnok, 1869 (11. évfolyam, 1-102. szám)

1869 / 89. szám

354 gel, külön-külön mindenik birtokbirósághoz be kell adnia, vagy megvárva mig egyik bíróság elintézi ügyét s onnan nagy nehezen okmányait visszakapja, azután fordul a másikhoz, harmadikhoz sat. Már most, ha figyelembe vétetik, hogy a türvény szerint mindenik birtokbiróság még véghatározata előtt 45 napi időt is tüz s hirdet a netáni igénylők jelenkezésére : ha az örökös az utóbbi utat választotta és néhány birtokbirósággal van dolga : képzelni lehet, mily temérdek időt vesz igénybe az eljárás. De bármelyik utat válaszsza is: mindenik felette költséges. Miért az örökösöknek, kik örökségüktől a kincstári illetéket ugy is nagy mérvben fizetik, ezeti nagy költekeztetése? alig lehet megfogni. Továbbá az idézett törvény 580-ik §-aaz örökösökre nézve kivétel nélkül, tehát azokra nézve is, kik bíróság közbejöttével osztoztak, megrendeli, hogy a birtokbirósága folyamodó örökösökön kivül netalán létező örökösöket 45 napi határidő kitűzésével hirlapilag mindenek előtt idézze meg. E hirdetés a mily költséges s gyakran nagy kárral időt vesztegető, épen oly felesleges. Hiszen ugyanazon 580. §. szerint a birtokbiróság előtt, hogy ez vele csak szóba is álljon, az örökösnek igazolni kell azt, hogy őt az örökség kizárólag illeti. Ha már az örökös azt, hogy az örökség kizárólag őt illeti, igazolta: mi szükség van a hírlapi hirdetésre? A már kellőleg beigazolt ténykörülmény ellenkezőjét senki kimutatni ugy sem fogja; és ha netalán valakinek örökségi igénye volna, ez csak is olynemü lehetne, a mit különben is a törvény rendes utján, a hagyatéki tárgyalás beállítása nélkül érvényesíthetne. — Az ilynemű törvényes eljárásnak mindig az életből mentettnek kell lenni és nem hihető az, hogy a midőn az öröklött ingatlan vagyon a közel múltban, de évek hosszú során át, az illető folyamodó örökösöknek ilyféle hírlapi hirdetés nélkül átadatott, telekkönyvileg nevükre Íratott: merültek volna fel esetek, melyekkel az uj törvény amaz intézkedése elfogadhatólag indokolható volna. — Hiszen az örökösöket vagy törvénynél, vagy végrendelet illetőleg örökszerzódésnél fogva illeti az örökség s a hagyatéki bíróságnak mindkét esetben meg lehet határozni azt, kiket illet kizárólag az örökség s ha feltéve, alig megengedve^ lehetne eset, midőn egy illetékes örökös egy időre mellőztetuék: ily eshetőségért az összes öröklésre hivatott egyéneket oly költséges s rájuk nézve káros eljárásnak kitenni, az államnak nem szabad. Mert a hány birtokbiróság van, annyinak kell a hírlapi hirdetést megtenni a törvény szerint s igy nem ritka öröklési esetben 5. 6. birtokbiróságnak. Mennyi költséget, mennyi időveszteséget s ebből eredő kárt okoz ez eljárás az örökösöknek ! De egyébként is, mit ér a hírlapi hirdetés? A bíróságok a törv. rendt. 580. §-ának ide vonatkozó rendeletét oly módon vették foganatba — bár szerintem helytelenül, mert az ezt, tekintve az 594. §-t is, nem rendeli — hogy a hirdetést a hivatalos lapban s nem az illető vidék valamely lapjában teszik közzé. Hogy pedig a hivatalos lapot az öröklésre hivatott személyek egy század része sem olvassa, kétségtelen; tehát rájuk nézve a hirdetés különben is mit sem éró. Az egész hirdetési eljárásnak oka egyébiránt abban látszik rejleni, hogy a törvény a birtokbiróságot, mely aztán igen sok esetben nem hagyatéki bíróság, s i gy az örökhagyó s az öröklésre hivatott személyek viszonyait nem is ismerheti, bizza meg az ingatlan vagyon lelett örökösödés utján leendő rendelkezéssel; e helyen tehát átalában az illető hagyatéki bíróság, mely különben is az 583. §. szerint mindig dologi bíróság, tehát teljes hitellel bírható társas bíróság, — lenne oly módon megbízandó, hogy ez hivatalból, vagy á felek kérelmére kitudván a kitudandókatsmegállapítván a megállapitandókat, részint maga azonnal intézkednék a területén fekvő ingatlan vagyonok telekkönyvi átirásáról, részint az idegen területeken fekvő ingatlanoknak telekkönyvezése iránt az illető telekkönyvi hatóságokat, vagy — ha már ugy tetszik — az illető birtokbitóságokat hivatalból megkeresné. A hirlapi hirdetésnek helye és értelme a hagyatéki bíróság részéről csak ott és akkor lehetne, hol és a midőn a hagyatéki biróság azt, hogy az örökség kizárólag kit, vagy kiket illet, a maga körében meg nem állapíthatná. Mert valóban a mily boszantó, ép oly nevetséges látni s tapasztalni, hogy most a biróság, habár annak csaknem minden tagja minden kétséget kizárólag ismeri az örökhagyónak viszonyait; tudja, kik a kizárólagos örökösök s hogy a jelenkezetteken kivül más örököst képzelni sem lehet; mégis kénytelen hirlapi hirdetést bocsátani ki arra nézve, hogy a netalán lehető örökösök jelenkezzenek. Ezeket a midőn a t. egylet becses figyelmébe ajánlanám: indítványozom, hogy a törv. rendt. 580-dik §-át tárgyalás alá venni s annak módosítását a maga utján szorgalmazni méltóztassék. Legfőbb itélöszéki döntvények. Apesti városerdei tó haszonbérleti ügyében. 27. A haszonbérelengedés kir. városi birtokon felsőbb politikai halóságok ellenhatározata daczára is bírói uto n érvényesithetö. A felsőbb politikai rendeleteknek nem tulajdonithaló oly visszaható erő, hogy az előbb jóhiszemüleg kötött magánjogi ügyletek megsemmisíttethetnének. A haszonbérlő többszöri sürgetése daczára, a város a bérleti tárgy megrongálásának kiigazítását, s ezzel a bérlő kárának elhárítása végeit a szükséges lépések megléteiét elmulasztván, a haszonbér részbeni elengedésének követelése jogosult. Steiner Ármin pesti lakos Pest vároa közönségétől 1862. évi sz. György naptól 3 következő évre a pesti város-erdei tavat haszonbérbe kivette — 2810 ft. évi haszonbér mellett. Ekkor jöttek azonban az 1863. s köv. évek, melyek az átalános szárazság folytán ismeretesek, s azt eredményezték, hogy a városerdei tó kiszáradt, csak posványt hagyva maga után. A csónakázás megszűnt, s a bérlő legfőbb jövedelmi forrása kiapadt. Ez elkerülhetlenné vált azért is, mert a város — világos kötelezettsége ellenére, a tó tisztítását, kiiszapoltatását eszközlésbe nem vette. Ezek folytán Steiuer haszonbérlő a 3 évre járó haszonbér felét 4215 ftot lefizetvén, Pestváros tanácsához a többi bérrészlet elengedéseért folyamodott. A városi tanács a körülményeket méltányolva, előbb 1405 s később ismét 1405. ft. bér elengedését elhatározta. A bérlő által