Törvényszéki csarnok, 1869 (11. évfolyam, 1-102. szám)

1869 / 7. szám

Pest, 1869. péntek jan. 22. 7. szám. Tizenegyedik évfolyam. TÖRVÉNYSZÉKI CSARNOK, Debreczeni ügyvédcgylet közlönye. Tartalom: A büntető igazságszolgáltatás köréből. — Rövid A büntető igazságszolgáltatás köréből. I. Nem akarok azon erély telenségről emlékezni, mely hazánkban átalában a büntetőjogi törvénykezésben, az élet és vagyonbiztonság fentartasa érdekében szükségelte intézkedések és reformok létesítése körül nyilvánul; hanem egyszerűen szólok a statáriumról vagyis rögtönitéló bíróságról. Ezen intézmény még a hajdankorból maradt fen, s ugy látszik, hogy a hatalom körében nagyon is melegen ápoltatik, pedig ezt egy hajdani ügyvéd, ki hivatalból neveztetett ki egy szerencsétlen bűnös védőjéül, nem hiába nevezte: tekintetes akasztató bíróságnak. Én, őszintén bevallom, nem vagyok barátja a halálbüntetésnek; és minden büntetést, mely a bűnösre kimondatik, nem az igazság megtorlásául tekintem, hanem eszköznek a bűnös megjavítására. A statáriumnál két kérdés merül fel: mi a statárium most? mi volt a statárium a hajdankorban ? A hajdankor, mikor az emberek a „szemet szemért, fogat fogért" elvét állították fel, mikor az emberi társadalom az erősebb jogát i?merte el s állitá föl mint megdönthetlen tételt, és vérlázító kegyetlenséggel járt el a bűnösök megbüntetéséné], kivette az embert az embertársak sorából, alávetette egyes emberek önkényének, törvényt alkotott az elrettentésre és elzárta útját a megjavulásnak. Használt-e ezáltal az emberiségnek ? Xem. Mert fölállította a visszatorlás elméletét, a mi pedig a társadalom eszméjével homlokegyenest ellenkezik. Az emberi társadalom eszméje megkívánja s követeli azt, hogy aki tagjai közül eltévelyedett, a jog és igazság elvének megismerésére visszavezettessék; de nem követelheti, hogy az eltévelyedett tag kiirtassák, megölessék. Az emberi társadalom szent hivatása a bűnöst megjavítani, nem megsemmisíteni. A felvilágosodottság eszméi terjedésével, mikor az eszme nem egyes osztály, hanem az egész emberiség tulajdona lón, a hajdankor törvényei lassanként niegszün tek alkalmazhatók lenni, s az ember visszaborzadt saját emberi méltóságát lealacsonyítani. Különös is volna az, hogy mig az istenség eszméjénél a megbocsáthatást, az irgalmat az ember önbünei fölött megköveteli és hirdeti, addig embertársainál az irányában elkövetett sérelemre kimondaná és kimondja, hogy az irgalmat nem ismer. Kimondja, hogy az isten megbocsát, de az emberi társadalom arra nem képes. Jelenben, főleg hazánkban, ezen tlv határozottan megdönthetlen axiómaként állíttatott fel. A statárium oly bűntényekre vonatkozhatik, melyek tu visszahelyezés! jogeset. — Jogirodalmi szein'e. — Törvények. nem annyira a vagyont, mint inkább az életet fenyegetik, és felállítja a „szemet szemért, fogat fogért" féle jogelvet, kimutatja a bírót, kinek ezen értelemben eljárni kell; de a büntetést csakis a halálban állapítja meg, s ennek kimondását a birói bölcs belátásra bizza. Jelen zavaros, főleg a bűnügyben felette zavaros törvénykezési rendszerünkben, alig találhatunk nyugvópontot, mely a büntetés megszabásánál tényleges törvényre s ne a birói bölcs belátásra volna fektetve. Mi ebből a következtetés? — Az, hogy az ember, mert ha bűnös is, mégis ember, embertársa martalékául van odadobva. Ki áll jót érte, hogy a birói bölcs belátás valóban bölcs? — Valóban bírónak lenni ott, hol élet halál forog kérdésben, hazánkban rettentő állapot. D. L. Rövidutu visszahelyezési jogeset. Kiss Albert ügyvéd úrtól (Borsodból). (Vége.) Felperes az e. b. Ítéletet felebbezle, következő indokok alapján : 1- ször. A biróság ha a választott perutat helytelennek találta a tárgyalás megtörténte 1863-ik év június 30-ik napja után, a kereset benyújtása idejétől számitott egy év alatt tartozott volna az ügyet elitélni, nem pedig 2 és fél év múlva törvényellenesen elutasítani. 2- szor. Mert alperes a tanuk kihallgatását nem ellenezvén, a biróság a pernek ez iránybani kifejtése nélkül leszállító Ítéletet sem hozhatott törvényesen. 3- szor. Mert jelen keresetnél nem az a kérdés, hogy 2/. a. szerződésjogi erejét megtartotta vagy elveszitette-e? hanem az, hogy a négy éven keresztül felperes birtokában volt, háboritlanul bírt erdő fáit biróság mellőzésével volt-e jogosítva alperes elfoglalni vagy sem? 4- szer. Alperes az erdő fáját nem vette meg, ez szerződő levele szerint neki által sem adatott,eszerint a felett kit illet a fa, tekintve, hogy az egészbeni ki nem vágatást alperes csaló fogása idézte elő, a bíróságnak nyomozatot kellett volna tartani, felperes tanúit kihallgatni. 5- ször. Helytelen indokolás, hogy alperes az erdőtalajat akkor váltotta ki, midőn a 2/. a. kötelező ereje megszűnt, nem sokkal előbb, azt felperes be kivánta volna igazolni. Az sem áll, hogy felperes beismerte volna, hogy a favágatás élvezetében nem volt. stb. Alperes ellenészrevételeket nem adott be. A megyei polg. törvényszék 1865-ik évi augusztus 26-án ' 1697. sz. a. ítéletével az első bírósági ítéletet indokainál