Törvényszéki csarnok, 1869 (11. évfolyam, 1-102. szám)

1869 / 86. szám

343 Fegyelmi vétségnek, nézetünk szerint, még azon eset is volna tekintendő, midőn az érdekelt biró érdekeltségét be nem jelentvén, az itélethozásban a pptás. 66. §-a ellenére részt vesz; mert igaz ugyan, hogy ily esetben a feleknek perorvoslat áll rendelkezésükre, de sokszor ők a biró érdekeltségét maga idejében még nem ismerik, és csak a semmiségi panaszra engedett batáridő lejárta után jutnak annak tudomására. Ugyanezen 20. §-hoz mint kivételt az utolsó bekezdésben foglalt kivételhez hozzá óhajtanók tétetni, hogy a bírónak még a vele rokonságban vagy sógorságban levő személyek ügyeiben sem legyen szabad birótársaira hatni. 3. A 30. §. szerint a biró az elnök által meginthető, mi ellen jogorvoslatnak nincsen helye. Minthogy azonban ily megintés igazságtalan és a biróra nézve sértő is lehet, meg kellene az intettnek engedni, hogy ily csekélyebb esetben is, amennyiben az intést el nem fogadja, ügyét a fegyelmi bírósághoz felvihesse. 4. A fegyelmi eljárás, a mint a IV. fejezetben szabályoztatik, főleg azon hiányban szenved, hogy a vétkes biró által vagyonában vagy becsületében sértett félnek, ezen eljárásra nézve semminémü befolyás nem engedtetik. Ugyanis a 38. §. szerint csak a kir. ügyész kívánatára rendeltetik el a fegyelmi eljárás, a 41. §. szerint ő teheti az indítványokat, ő kívánhatja a 43. §. értelmében a vizsgálat folytatását, ő kéri a büntetés kiszabását, ő fellebbezheti az 54. §. szerint a hozott határozatot. A sértett félnek befolyásáról egy szóval sem tétetik említés. A fél legfeljebb feljelentheti a vétséget a kir. ügyésznél, és csak ha ez hajlandó valami lépést tenni, akkor a fél mint tanú ki fog hallgattatni, ha a kir. ügyész azonban a fél érdekeit pártolni nem akarja, ez utóbbinak jogorvoslata nincsen. Még a hozandó határozatról sem értesíttetik. Csupán a vagyoni felelősségről szóló szakaszokban tétetik emlités a sértett félről is, de ezen fejezet czime is mutatja, hogy c^ak vagyoni kárpótlásról lehet itt szó, nem pedig megsértett becsületnek helyreállításáról. De még a vagyoni felelősség iránti kereset is csak a fegyelmi bíróság engedelme alapján indítható. Ezen engedélyt a fegyelmi biróság is csak akkor adja, ha a fegyelmi eljárás már be van fejezve, vagy a vétkes biró hivataláról lemondott. Minthogy a fegyelmi eljárásra a sértett félnek nincsen befolyása, világos, hogy a törvényjavaslat szerint az ügyésztől függ, váljon, a félnek jogait kívánja e pártolása alá venni, vagy sem. Mindamellett a feljelentő, kinek az eljárásra nézve semminémű befolyás nem engedtetik, ha talán épen ezen oknál fogva a vizsgálat eredménytelen, a határozat ki nem eldgitő maradt; még azonkívül 500 ftig terjedhető birságba is elmarasztalható. Mindezen intézkedések által a sértett félnek ős ügyvédjének jogait veszélyeztetve látjuk és óhajtanók, hogy a fegyelmi eljárásról szóló IV. fejezetnek illető szakaszaiban mindenütt, hol a kir. ügyész jogairól szó van, a sértett fél, illetőleg ügyvédje is felemlittessék, éa hogy azoknak felléphetése semmiféle engedélyhez ne legyen kötve. Csak ha ily befolyás engedtetik a sértett félnek is, akkor leend igazságos, hogy az alaptalan és elferdített panaszok feljelentője szigorúan büntettessék. 5 Az V. fejezetnek 62. §. kimondatik, hogy a felfüggesztett biró fizetésének csak felét húzza; ezen intézkedést mint elmarasztaló Ítélet előtt alkalmazott büntetést a biróra nézve igen sérelmesnek találjuk, mert igaz ugyan, hogy a felmentés után a visszatartott fizetés utólagosan fog utalványoztatni, de ki ad a birónak kárpótlást a családjával együtt időközben netán szenvedett nyomorért, vagy azon esetre, ha időközben uzsorások körmei közé kerülvén, vagyoni viszonyai örökre megrontattak ? ! Kiadta: Dr. Siegmund Vilmos, szakosztályi jegyző. Semmitöszéki határozatok. A vádközlemény az oszt. sajtó rendelet uralma alatt jelenvén meg, az elévülési idő is az szerint számítandó. A tárgyalás megkezdése elölt lett elévülési kifogás elkésettnek nem tekinthető. Az eljárás s ítélet megsemmisítendő, ha ily elévülés alá eső vádlény kapcsolatban más későbbi tényekkel, együttesen tárgyaltalik s Ítéltetik el. V. Miklós bajai építőmester mint magán vádló, M. György, R. Mihály ügyvéd s több más bajai lakosok ellen becsületsértés miatt a pestkerületi sajtóbiróság előtt sajtópert indított. Az esküdtszék vádlottakra, egy még 1867. januárban és egy más, 1868-ban a „Lloyd"-ban megjelent köaleménv által elkövetett becsületsértés alapján a vétkest kimondotta, s a sajtóbiróság a sajtótörv. 12. §. értelmében mindegyiket 6 héti fogságra, 150 ft. bírság s a perköltségek fizetésére ítélte. (1869. sept. 9.) Ez ellen vádlottak semmiségi panaszt adtak be, következő okok alapján. 1. M. György és L. Ferencz, R. Mihályt elitélt társukat — ártatlannak nyilvánítják, s kijelentik, hogy a beperelt közleményt ifj. Varga János irattá az ő nevőkben s küldötte be a „P. Lloydba"; tehát azért egyedül ifj. V. János felelős, ki azt Ny. Justinnak toll ha mondotta 8 annak azért 10 frtot fuetett. Ezen irat keltekor R. Min. honn sem volt. 2. Az esküdtek némelyike a tárgyalás folyama alatt vádló ügyvédével levelezé ben állott; innen magyarázható az esküdtekazon részrehajlása, mikép R. Mihályt, ki a közlemény keltekor honn sem volt, elítélték, az igazi bűnöst V. Jánost pedig ártatlannak nyilvánították. 3. Az ítélet túl ment a vádlevél kérelmén, mert ez csak az 1868. évi óvá-ra s figyelmeztetésre terjeszkedett, az 1867-kit pedig csak említve hozza fel. Az 1868-ki közleményről pedig nekik semmi tudomásuk sem volt, mert az ifj. V. Jánostól keletkezett, s küldetett M. György nevében a „P. Lloydba." Ezek folytán, ha a sajtóbiróság uj tárgyalás elrendelésére képesítve nem lenne, kérik asemmitószéket, hogy a sajtó esküdtszéki rend. 71. 72. §§. értelmében az esküdtszéki határozat felfüggesztessék, s az ügy ujabb esküdtszékhez utasittassék. Ezen kívül R. Mihály részéről még egy semmiségi panasz, esetleg perujitási kérvény adatott be, melyben kifejtetik, hogy egyik közlemény 1867. jan. 23-ról még az akkor érvényben volt oszt. sajtótörvény szerint hat hó alatt elévült. Ezért ezen közlemény a vádlevélben sem tétetett vádtárgyává, s az Ítélet mégis arra is kiterjeszkedett, mi által semmiség követtetett el. Beismeri, hogy tárgyalás előtt az ellen kifogást nem tett, de a tárgyalás kezdetén azt azonnal megtette. Továbbá felhozatik, hogy a kérdések helytelenül tétettek fel, mert az 1-só kérdés után nem az 1-8Ő közle-