Törvényszéki csarnok, 1869 (11. évfolyam, 1-102. szám)

1869 / 83. szám - A telekkönyvnél előforduló összeütközéseknél mint kellessék az érdekelteknek továbbá eljárni? 2. r.

330 Jelen esetben az engedményesnek felülkeblezése csak is az engedményezett összeg fele erejéig lenne jogilag érvényes a törlést kérő ellenében; viszont a törlést kérőnek csak is a törleszteni kért követelésnek felét lehetne kitábláztatni. — Mert az engedményes és a törlést kérő véletlen eset által az elsőbbség közösségébe léptek, s igy kell nekik az elsőbbségből eredő előnyt és az összeütközésből eredő hátrányt oly módon megosztani, mint az már a harmadik összeütközési esetnél kifejtve lett, azaz mindegyiknek jogából felét át kell engednie, és a másik felével megelégednie. — Következőleg az engedményes zálogjogát, tárgyilagos terjedelmére nézve két irányban, — egyszer a biztosítékul szolgáló és egyszer a biztositott tárgyra, de csak feléig érvényesítheti, t. i. a jelzálogul szolgáló birtoknak felén bekeblezett követelésnek felére. Épen ily módon a törlést kérő az engedményezett követelésnek csak felét törültetheti és köteles birtokának felét az engedményezett követelés felének biztosítására továbbá is terhelve tűrni. Semmitöszéki határozatok. A biztosítás el nem rendelhető, ha a kereseti köoetelést kimutató okirat annak idejében a kérvény mellett fel nem mutaltalik. Az ily okiratnak teljes hitelűnek kell lenni, mi pedig nem az, ha az adós által tanúk nélkül aláiralott, de sajátkezű irása nem igazoltatott. R. János lipcsei kereskedő mint felperes, pesti lakos W. A. alperes ellen 180 birod. tallér s 12. g. iránt Pest városa bel-lipót városi egyes bírósághoz f. év aug. 3. biztosítási végrehajtási kérvényt adott be. Ebben előadta, mikép alperes W. ellen egyidejűleg beadott keresetével pert indított, s minthogy az A. alatti okirat szerint ellene végrehajtás rendeltetett el, igy követelése a birói véghatározat előtt is veszélyeztetve van, miért kéri a biztosítást W. ingóságaira elrendeltetni. A pest bel-lipót városi b i r ó s á g folyamodót kérelmével elutasította ; mert a p. perr. 538. §. szerint biztosítási végrehajtás csupán oly lejárt követelésekre rendelhető el, melyek teljes hitelt érdemlő okiratokon alapulnak; azonban a f. évi 3187. sz. a. keresetlevélhez A. alatt eredetiben csatolt s jelen kérvény alapját képező alperes W. A. által — előttemező tanúk nélkül — csupán aláirt okmányt teljes hitelt érdemlő okiratnak tekinteni, illetőleg elfjjgadni nem lehetett. Mert felperes sem keresetében, sem ezen beadványában nem is állítja, hogy az alperes által sajátkezüleg Íratott volna. (1869. aug. 9. 3188. sz.) Ez ellen felperes semmiségi panaszt adott be: 1. Mert a panaszlott végzés indoka nem áll, mivel a 166. §. szerint a magán-okirat a kiállító ellen mindig bizonyít, ha valódisága kétségbe nem vonatott vagy be nem bizonyittatott annak hiánya. A bíróság nincs hivatva a senki által sem kifogásolt okmányt nem teljes hitelűnek nyilvánittani — annál kevesbbé, mert a kérvény alapját képező okmányt egész lerjedelmében alperes irta és ;sláirta s igy a 167. §. szerint alperes kifogása ellenében is teljes próbát képez. A Semmitöszék határozata ez: „Az alaptalan semmiségi panasz elvettetik; „mert biztosítást kérő a kereseti követelését támagatő okiratot ezen kérvény mellettannak idejében fel nem mutatván, de az teljes hitelűnek nem is tekintethetvén s különben is a feltételek, melyekhez a követelés kötve volt, teljesedésbe mente nem igazoltatván, a törv. rendt. 297. §. 18. pontjának esete fen nem forog. (1869. szept. 17-dikén. — 1454. sz. a.) Legfőbb itélöszéki döntvények. 22. A tulajdonjogi előjegyzés, mini nem igazolt, kitörlendö, ha az illető kitűzött haláridö alatt az igazolási keresetet nemcsak be nem adta, sőt az előjegyzés kitörlését kérvényezte. Az előjegyzés — jogérvényű birói határozaton kivül — igazoltnak csak akkor kimutatható, ha az illető abba beleegyeznék, ha a bekebelezésre alkalmas nyilatkozatot lenne. — (telekk. rend. 95. §.) Az igazolás s tulajdonjogi bekebelezés meg nem alapitható, ha az átruházási okirat kiállítója annak beltartalm ál már megtagadta, s átruházási s bekebelezési nyilatkozatát visszavonta. A pestvárosi gyámügyész mint Gablitz István, Henrik, Josefina részére rendelt gondnok Pestváros tszékénél G/lazer szül. Gablitz Teréz ellen tulajdonjog előjegyzésének igazolása végett adott be keresetet s az rendes szóbeli uton letárgyaltatott. A törvényszék a felperesség megalapításával, az előbb elrendelt előjegyzést igazoltnak kimondotta, és a tulajdonjognak az Ítélet jogerejüvé váltó után eszküzlendő bekebelezését elrendelte (1867. okt. 8. — 53878. sz. a.) Ezen ítélet indokai ezek : „A felperesség megalapítandó volt, mert a gyámügyész az előjegyzés igazolására két egyenlő birói határozattal ügygondnoknak lett kinevezve, s ezen határozatok ellen a felek a harmadbirósághoz jogorvoslattal nem élvén, az jogerőre emelkedett, miért is a kereset megindítására jogosítva van. „Az ügy érdemét illetőleg, alperes világosan elismeri, miszerint az A. alatt 1859. jun. 30. kelt átruházási okiratot sajátkezüleg irta és aláirta, és hogy önmaga a tulajdonjognak kiskorú gyermekei javára való bekebelezéséért folyamodott; „Miután pedig ezen okiratban azt is elismeri, hogy a kérdéses ház aző gyermekei pénzén szereztetett; miután továbbá azon állítása igazolására, mikép a vételárt sajátjából fizette ki, a felhozott A. adásvevési szerződés, felperes tagadása ellenére azért nem elegendő, minthogy a később keletkezett, átruházási okiratban, és a telekkönyvi átiratási kérvényben ezen adásvevési szerződésben foglalt azon körülménynek, hogy a kérdéses házat saját pénzén vette meg, ellenkezőjét ismerte el; miután továbbá azon állítása is, hogy az átruházási okiratot egyedül oly czélból állította ki, miszerint egy némely hitelezői az ingatlant végrehajtás alá ne vehessék; ha igazolva volna is, oly oknak, melynélfogva a kellőleg kiállított átruházási okmány semmisnek és érvénytelennek volna tekintendő, nem tekintethetik; miután továbbá törvényes ok hiányában, az egyszer kiállított okmányt egyoldalú'ag vissza nem vonhatja; miután továbbá a kérdéses okmány törvényes jogczimmel el van látva; miután végre a kérdéses