Törvényszéki csarnok, 1869 (11. évfolyam, 1-102. szám)

1869 / 78. szám - Ujabb észrevételek a polg. perrendtartásra. 2. r.

311 A ki r. ítélőtábla el lenben az e. bír. törvényszék végzését feloldván, a birói illetékességet megalapította, s a tszéket a további törvényes intézkedések megtételére utasította, mi következőleg indokoltatott: „Felperes keresetének a rendes bírósághoz lett benyújtása által, a rajta sajtó utján elkövetett becsületsértésre nézve, a sajtóvétségek ellen, törvényileg megállapított nagyobb büntetés kérelmezhetésétől elállván, s a kérdéses becsületsértést csak is ez uton megtoroltatni kívánván; miután felperes ezen kérelme, s illetőleg az általa választott bíróság illetősége ellen alperes részéről kifogás nem tétetett, az eljáró városi tszék neheztelt végzése a birói illetékesség megalapítása mellett feloldatik. (1869. február 13. ^ sz. a.) A kir. curia mint legf. ítélőszék a kir. tábla végzésének megváltoztatásával, az első bírósági végzést hagyta helyben. Indokok: Az 1848: XVIII. tcz. a sajtó utján magános személyek ellen is elkövetett becsületsértéseket (sajtó) vétségeknek nyilvánítja, s az ezek iránti eljárást az esküdtszékek elé utasítja. „Ezen törvény mig egyrészről magános személyek becsületét is a sajtó kihágásai ellen oltalomba veszi, másrészről az ily vétségről vádoltak részére az esküdtszéki eljárás biztosítékait állítja fel. „A sajtó utján elkövetett becsületsértésekre nézve tehát a régiebb törvényekben kiszabott birságnak a rendes bíróság előtt, a polgári perrend szabályai szerinti követelésének többé helye nem lehet; — s az eljáró első bíróság az előidézett törvény által külön bírósághoz s külön eljárásra utasitott keresetét hivatalból helyesen szállította le (1869. sept. 16. 2292. sz. a.) 18. Az ajtó, ablaknyilási szolgalom megalapítandó, ha azon nyilasok már rég óta léteztek, és az előbbi birtokosok annak ellen nem mondottak, az ellen fel nem szólaltak, s nem tiltakoztak. A birtokháboritási kereset ily esetekben nem' foglalhat helyet s mint ilyen leszállítandó. A kassai kir. pénzügyészség mint a kassai nemesi tápintézeti épület képviselője sz. kir. Kassa város tszéke előtt Weiss Mark ellen a kassai tápintézeti épülethez tartozó udvarra tört ablakok s ajtó befalazása iránt 1869. jan. 23-án birtokháboritási pert indított. Kassa város tszéke 1867. apr. 26. felperest keresetével elutasította. Mert a hit alatt kihallgatott tanúk bizonynyitják, hogy azon ház oldalán, mely a tápintézet udvarára szolgál, mielőtt Weiss megvette, már létezett kisebb nagyobb ablak és ajtó; továbbá, hogy ezen ablak- és ajtójogot a háztulajdonos mindenkor békésen birta s az ellen senki, úgy a tápintézet sem tiltakozott. E szerint igazoltatott, hogy azon ablakokat s ajtót nem az alperes nyitotta s igy ó birtokháboritást nem követett el, s az erőszakos foglalás tényének valótlansága bebizonyult (1802: 2. tcz. 1. és 1807: 13. t. cz. 5. §. alapján.) Ellenben a kir. tábla alperest a kérdéses ajtó s ablakoknak a szakértők által kijelölt előbbi nagyságukban való visszaállittatására bíróilag kötelezte. (1868. jan. 29-én. — 19280. sz. a.) Alperes ez ellen semmiséggel párosult felebbezéssel élt, kifejtve különösen, hogy birtokháboütást el sem követhetett, mert a házat meglevő nyílásokkal vette meg elődétől — mit több tanú bizonyított; hogy a birtokháboritás lényege az erőszakosság, mi pedig elleue az egész per során csak fel sem említtetett. A kir. curia mint legf. ítélőszék az ügy érdemére nézve a táblai Ítéletet megváltoztatta s felperest birtokháboritási keresetével elutasította; „miután a per folyta alatt kihallgatott tanúk vallomásaiból kiderül, hogy alperes házából azon udvarra régentói fogva s az elöbbeni birtokosok alatt földszint két kis ablak- s ajtónyilás létezett, anélkül, hogy az ellen valaha felszólalás vagy tiltakozás történt volna. (1869. sept. 11. — 63. sz. a.) 19. Az adásvevési szerződésben a vételár leíizetóse eladó által levén elismerve, ez által bizonyítva van a vételárnak általa való felvétele. Ez ellen nem érvényesíthető oly, az eladó kezei közt létező okmány-nyugta, mely a vevő által aláírva nincs. Abból, hogy panaszos követelését az ellenei csődben fel nem fedezte, annak kiűzetés általi megszűntére jogilag nem következtethetni. A szavatossági kérdésben, midőn az illető per alatt állott jószágot ád el neki az eladónak kellett vala igazolni, hogy a jószág vevő által elkövetett jog védelmi mulasztás folytán veszett el. Pollák Adolf és SzakállJózsef között 1845-ben létrejött adásvevési szerződés alapján utóbbi Polláknak bizonynyos ingatlan birtokot adott el, miért a vételár 840 ft. felvételét a szerződésen sajátkezűleg elismerte és bizonyittotta. — Később azon ingatlan más harmadik által perrel megtámadtatott, azon jogi eredménynyel, mikép az ingatlan birói uton vevő Pollák Adolftól el — és azon harmadiknak oda ítéltetett, mi végre is hajtatott. Ennek folytán Pollák A. kártérítési pert indított a 840 ft. vételár visszafizetésére a bajai törvényszék előtt. A városi törvényszék alperest a 840 frt. tőkében, ennek 1852. jan. 1-tőli kamataiban s 25 frt. perköltségben elmarasztalta — és ezt következőleg indokolta: „Alperes elleniratában az •/. adásvevési szerződésre vonatkozólag, — mely a kereset fóbizonyitékát képezi, az abban kitett 840 ft. vételárnak felperes által történt lefizetését s az érintett 2/t telek s lakház felett kötött jogügyletnek egyedül alperesek személyére vonatkozó valódiságát s kétségtelen voltát megismeri. „Ezen elismerések ellenére felhozott azon alperesi állitás, hogy a birtok vételárát nem ő t. i. alperes, hanem rigyiczai Kovács Mihály vette légyen fel, bírói figyelembe nem jöhet, már csak azért sem, mert az •/. adásvevési szerződés 1-só pontjában, a pénzfelvevőjének egyszersmind eladónakis, alperes van megnevezve, és igy a már egyszer beismert tények igazságától alperes többé el nem térhetett. „De továbbá alperes által hivatkozott NB. a. nyugta, melyben Kovács M. magamagát nevezi meg a 800 ft. vételár felvevőjéül ügy eldöntő indokul el nem fogadható részint, mert felperes annak valódiságát s hitelességét egész terjedelmében ta»adta,különösen pedig, mert aNB. okmány szerint a kérdésben forgó 2/4 telek árát rigyiczai Kovács M. állítólag 1845. május 26-ikán vévén fel a felperestől; ezzel ellenkezőleg alperes Szakáll J. saját maga által is beismert •/. adásvevési szerződés értelmében későbben vagy is 1845. jun. 1-ső napján ugyanazon 2/4 telekért 800 ftnak által a lett felvételét bevalja. Ily ellenmondásnál