Törvényszéki csarnok, 1869 (11. évfolyam, 1-102. szám)

1869 / 77. szám - Ujabb észrevételek a polg. perrendtartásra. 1. r.

306 ugyan, hogy a 240. §. megengedi, miszerint a fél az esküt betegség esetében saját kérelme folytán birói küldöttség előtt is leteheti; azonban az akadály olyan lehet, hogy a 15 napi határidő alatt a fél az ebbeli kérelmet sem intézheti a bírósághoz és hogy akadályozva van az igazolásról gondoskodni is, holott az igazolás fentebb érintett megszorítására szükség nincs; mert ha a törvény kimondaná, hogy csak oly igazolás akadályoztatja a végrehajtást, mely az eskületétel, vagy a felebbezvény benyújtásának határnapját követő naptól számítandó 15 nap alatt kéretett; ellenben megengedné, hogy a mulasztó fél az akadály megszűnte után is kérhet igazolást, vagy ha legalább e tekintetben is ugy, mint a perújítás esetében 31^^L szerint a határidőt fél évre tűzné ki, ez által a g^^^B fél semmi jogtalan sérelmet nem szenvedne, ha a^^pa netán idöküzben foganatosított végrehajtás utjanWjBpott, a később letett eskü vagy a felebbezvény folytán netán megváltoztatott ítélet következtében viszszaadni tartoznék. Hiszen azon óvatosság, mely a perrendtartás szerkesztésénél szükséges, nem terjedhet annyira, hogy a jogkereső fél a peréek halasztása ellen még akkor is biztosítva legyen, ha ez az ellenfel szándékától távol van, és ha ez a törvény szigorának legjobb akarata mellett sem felelhet meg; és a méltányosságot nem akkor követi a törvényhozó, midőn megengedi, hogy az egyik fél oly esetlégből, mely a másik felet éri, jogtalan hasznot húzzon még akkor is, midőn jogait, tekintet nélkül az akadályt okozta esetlégre, érvényesítheti. Egyébiránt nem is élhet vissza a mulasztó fél az igazolási határidőnek általam javaslott meghosszabbításával, mivel ő maga tartozik bebizonyítani, hogy az akadály beállott, és hogy az ekkor, vagy akkor s^ünt meg. (Folyt, köv.) Semmitöszéki határozatok. A hagyaték s ez állal érdekelt örökösök jogviszonyai elintézésére hagyatéki tárgyalás szükségeltelik. Az örökösök az örökhagyó terheiben az örökség erejéig elmarasztaltatván, s ennek folytán a végrehajtás ellenük az örökség értékéig elrendeltetvén, ennek foganatosítására előzetesen az örökösödés tényleges kérdése, s az örökség mennyisége — külön mindenik örökös irányában — tisztára hozandó s megalapítandó, előleges tárgyalás során. Ennek mellőzésével történt végrehajtási eljárás semmisnek tekintendő, tehát megsemmisítendő. B. Ferencz mint özv. S. telj meghatalmazottja — H. Mihályné, H. Ödön stb. mint H. Mihály örökösei ellen 6375 ft. tőke iránt Bihar tszéke előtt rendes pert folytatván, ebben alperesek 1869. jan. 30. kelt Ítélettel elmarasztaltak, mi jogerőre emelkedvén, a végrehajtás márcz. 31. 2892. sz. és jun. 5-kén 5501. sz. a. kelt végzésekkel elrendeltetett, melynek foganatosítása végett Kolozsvár városa és Alsó-Fehérmegye tszéke megkerestetett, s utóbbi 1869. jun. 14-dikén 213. sz. végzésével a gyulafehérvári egyesbiróságot bizta meg, mely által egyik alperes H. Ödön ingóságai s ingatlan birtoka lefoglaltatott s megbecsültetett. Ezen eljárás s alapjául szolgált végzések ellen H. Ödön által semmis, panasz adatott be; mert 1. Az elmarasztaló ítéletben alperesek néha i H. Mihály után reájuk maradt örökség erejéig lettek elmara sztalva; mig a márcz 31-i végreh. végzés alpereseknek bárhol találtató ingó s ingatlan javaikra rendeli el a végrehajtást H. Mihálytól reájok szállt örökség értékóig. Ez azonban nem létesíthető, mielőtt tisztáztatik azon körülmény, hogy alperesek spanaszló öröklöttek-e és mennyit H. Mihály után. Mert különben azon anomália áll elő, hogy daczára annak, mikép panaszló H. Ödön H. Mihály után semmit sem örökölt ugyan, még is szerzeményi vagyona végrehajtás alá vétetett. 2. A bihari jun. 5-i végreh. végzés nem az elmarasztaló ítélet alapján keletkezett s mint ilyen a perr. 297. §. 10. és 18. p. szerint semmis:. Az ítélet ugyanis „a reájuk szállt örökség erejéig" kitétellel él; mig a jun. 5-i végzésben elismertetik, hogy a végrehajtás alá vett vagyon panaszló H. Ödön tulajdona, és maga felperes végr. kérvényében sem állítja, nogy azt panaszos bármikép H. Mihály után örökölte volna. Hogy pedig mit sem örökölt H. után, bizonyítja a hagyatéki tárgyalás folytán kelt átruházási okirat, melyként az összes vagyont H. Mihály özvegye örökölte. Semmis Alsó-Fehérmegye 213. sz. végzése is, mert a perr. 42. §. szerint minden dologi cselekmény a birtokbiróságot illeti s csak egyes cselekményekre engedi a szolgabiróságot, egyes bíróságot meghívhatni, de saját jogkörébe tartozó cselekményekre egy más bíróságot meg nem bizhat. Semmis a foganatosított végrehajtás is'; mert a) A foganatosításra egy irnok küldetett ki — s ez sem a perr. 42. §., sem az átmeneti intézk. XXI. cz. szerint arra nem jogosított. b) Mert kiterjeszkedett ingóságokra is, melyekről a jun. 5-i végzésben semmi említés. c) Mert a kiküldőit tisztára nem hozta H. Mihály hagyatéka értékét, melynek erejéig történt az elmarasztalás. d) A becslés becsüsök nélkül eszközöltetett. ASemmitőszék határozata következő: „Biharmegye tszéke 2892. s 5501. sz. végreh. végzései ellen tett semmis, panasz elvettetik, ellenben a végrehajtási eljárás elleui panasznak hely adatván, az 1869. jun. 16. foganatosított foglalás s becslés minden jogi következményeivel megsemmisíttetik s a végrehajtás eszközlésére megkeresett Alsó-Fehérmegye tszéke utasittatik, miszerint azon körülmény kiderítése végett, hogy végrehajtást szenvedő H. Ödön egyátalában örökölt-e valamit s különösen mennyit H. Mihály után, az illető felek közben jöttével tárgyalást tartván — a kifejlendókhöz képest i intézkedjék; „mert, midőn Biharmegye tszéke 1869. márcz. 31. 2892. sz. végzésével a végrehajtást az egyetemlegese marasztalt alperesek ingó s ingatlan vagyonára; a pótlólag 1869. jun. 5-ón 5501. sz. végzéssel pedig egyik alperes H. Ödön nevén álló ingatlanokra, de mindenkor csak néhai H. Mihály után reájuk, illetőleg reája szállt örökség értékéig elrendelte, ezen végzései tökéletesen megfelelnek az 1869. jan. 30. 10038. sz. a végrehajt, kérelemnek alapjául szolgált jogerejű. Ítéletnek, mely szerint alpesek néhai H. Mihály után reájuk szállt örökség erejéig elmarasztaltattak a felperesi követelésben ; miért is a nehéz-