Törvényszéki csarnok, 1869 (11. évfolyam, 1-102. szám)

1869 / 66. szám

PesUS<)9. kedden aug. 24. 66. szám. Tizenegyedik évfolj mu. TÖRVÉNYSZÉKI CSARNOK. Debreezeni és eperjesi üg) védegylet közlönye. Tartalom : Közpo|g. biróság előtt <at. Legfőbb itélöszéki döntvények. Oroszi-Talányi féle bűnvádi jogeset. Semmitőszéki határozatok. Közpolg. biróság előtt váltó alapján indított kereset illetőség tekintetéből perrendtartásszerüen hivatalból vissza nem utasítható. *) R. J. mintegy 1869-i jan. 3-ikán Temesvárott kelt, „A. S." Reiner elfogadói aláírásával ellátott s ugyancsak ez évi april 15-dikén lejárt 700 frtról szóló váltó utolsó forgatmányosa, a most körülírt váltó alapján az időközben elhunyt R. A, S. hagyatéka ellen 700 ft. s jár. iránt sz. kir. Temesvár város törvényszékéhez f. évi május 26. r. sz. keresetet adott be. Azt azon ban a czimzett biróság f. évi jun. 11-én 3107. sz. a. hozott végzésével egyszerűen, azaz: az ellenfél meghallgatása nélkül vissza, illetőleg a prdtrs. 26. §-a nyomán az ügy illetőségéhez utasította; mivel — úgymond — „a kereset az abban felmutatott váltójogi eróvel bíró váltón alapul, — váltóügyek pedig a váltótörvényszék illetőségéhez tartoznak." Felperes ezen, mint nézete szerint az illetőségi szabályok helytelen alkalmazásán alapuló — tehát semmis — végzés ellen nyilt határidőben a prdtrs: 297. §. 5. pontja alapján semmiségi panaszszal élt, — terjedelmesen kifejtvén, miként: a) A váltő-hitelezótől azon jogot, hogy követeiéséta polg. biróság előtt és köztörvényi uton érvényes eljárás szerint keresse, megtagadni ép úgy nem lehet, — valamint nem lehet megtagadni azon jogát, hogy követelésének 3 váltótörvények szigorán kivüli fentartása mellett váltó-hitelezői minőségéről egyoldalulag is lemondhasson, — jogi elv levén: „cui plus licet, licet etiam, quod niinus est"; — továbbá: b) hogy ennek ellenében, ha állana is az e. biróság ama felfogása, hogy váltójogi erővel biró váltóra alapított s köztörvényi uton érvényesíteni czélba vett keresetek a közpolg. bíróságok illetékességéhez nem tartoznak, — nem volt a felperesi kereset hivatalból visszautasítható; — mert miután a váltónak váltói minősége és ereje nem pusztán a „váltó" szótól függ, hanem lényeges kellékein kívül még egyéb más föltételektől is, melyeknek kifogásolása egyedül az ellenfelet illetvén, azokat a biró hivatalból vizsgálni hivatva nincs, — mindenekelőtt arról kell vala jogi bizonyosságot szerezni, váljon tehát váltó-e a beperesitett okmány vagy sem? Igen, de ezen jogi bizonyosság másként, mint a felek meghallgatása folytán elő nem állitható. — Végre: *) Az ez iránti semmitőszéki döntvényt lapunk 64. szban 18 sor sz. alatt már közlöttük ugyan, de annak bővebb felvilágitása végett nem tartottuk feleslegesnek jelen czikk közlését. Sz e r k. c) Hogy az eljáró törvényszék illetékességét meg nem tagadhatta jelen keresetre nézve azért sem, mert az nem az adós személye, hanem hagyatéka ellen levén intézve, miután a hagyatéki hitelezők, legyenek bár váltó alapján érdekelve, a hagyatéki bírósághoz vannak kötve, mint hagyatéki biróság illetősége kétségen kivül áll. Felperes semmiségi panasza következtében a m. kir. curia semmitő osztálya f. évi július 27-én tartott nyilvános ülésében 384. sz. a. semmiségi panasznak helyt adva, következően határozott: „az eljáró biróságnak f. 1869. évi jun. 11-én 3107. sz. a. hozott, felperes keresetét illetőségéhez utasító végzése a prdtrs: 297. §. 5. pontja alapján megsemmisittetik s ugyancsak felperes keresetének törvényszerű ellátására utasitta tik." „Mert, habár felperes keresetét váltólevélre alapitá is, miután azonban nem a váltótörvényszékek által követett kivételes váltói, hanem a köztörvényi uton érvényes eljárást kérte al kalmaztátni s a váltóügyek nem tartoznak azok közé, me Iy e k n é 1 a prd trs: 53. §-a szerint a rendes birói illetősógtöli eltérésnek helye nem lehetne, — melyekhez képest lulperes keresete helytelenül lett hivatalból elutasítva.Miről stb.' A m. kir. curia semmitőszékének ezen elvi jelentőségű határozatát, — leginkább a váltótörvényszékektói távolabbra eső vidékeken előfordulható hason esetekbeni tájékozás végett nem tartottam fölöslegesnek kiválóbban figyelembe ajánlani és részletesen megismertetni. Mert nem vélek csalódni, ha azt hiszem, miszerint velem együtt többen voltak, kik az 1868-i törvk. rendt. 26. §. és a contrario a 107. §. után legalább is kétségesnek tartották, hogy váltó, mely ebbeli minőségét még el nem veszté, köztörvényi uton perelhető legyen; — de szintén és aligha számosabban nem voltak, kik ezt merev ragaszkodással a törvény betűjéhez, határozottan tagadták. A semmitőszéknek határozata e részben tehát továbbra minden kétséget kizár és annál fontosabb, minthogy a korábbi gyakorlatnak ekkénti adoptálása minden esetre szükséget pótló expediens leend addig is, mig a jogügyi bizottság által szintén kifejezett pium desideriumhoz képest, váltói bíráskodási hatáskörrel a megyei törvényszékek is felruháztatnak. — És kívánatos is, hogy ezen elvi döntvény, egyrészt a birói törvényhatóság jogos körének megóvására, — másrészt pedig a váltóhitel érdekeinél fogva következetesen fentartassék; — mert valamint az igazságszolgáltatás czéljával aligha összeférő a birói hatáskör szűkkeblű megszorítása, — ugy a váltóhitelre is zsibbasztólag hatna az, hahogy a váltóbeli követelések