Törvényszéki csarnok, 1869 (11. évfolyam, 1-102. szám)

1869 / 57. szám - Az uj perrend kritikájához. 2. r.

227 Ezen fonákság sokkal szembeötlóbb lesz, ha esetleg, az első bíróság határozata, vagy ítélete a rnásodbiróság által megváltoztatnék s az ügy végeldöntés végett még a curia elé is felterjeszthető lenne. De ezen eshetőségen kívül ir, az ily halmozott keresetben összefoglalt különböző ügyekből sok bonyodalom merülhetfel kiválta bizonyítási eljárás tekintetében, mert a felvett példában egy ügy eldöntethetik alperes beismerése folytán, másban békeegyezmény jöhet létre, a harmadik pót — a negyedik főeskű által döntethetik el csak, — az ötödikben tanú — a hatodikban szakértők kihallgatásának vagy bírói szemlének lehet helye — és lehet eset, hogy ezen cselekmények egészben vagy részben csakis megkeresés utján legyenek eszközölhetők, mely megkeresés némely esetben igen is hosszadalmas időt vehet igénybe, — és ily esetekben mit lesz teendő a bíró minden egyes ügyben — s igy egy keresetben — több külön álló ítéletet fog-e hozni? vagy pedig bevárja, mig a halmozott keresetben folyamatba tett minden ügyben egyszerre fog Ítéletet hozhatni? Sem az egyik, sem a másik eshetőség a feleknek előnyükre bizonyára nem fog szolgálni. Ezen nézetemmel szemben azt mondhatják ezen törvény védői, hogy a törvény ezen intézkedése nem i n p er a ti v, hanem csak permissiv, s igy ha valaki hasonló eshetőségeknek saját ügyét kitenni nem akarja, ne éljen ezen törvény kedvezményével. — Teljesen osztom ezen nézetet, csak azt kérdem, hogy váljon az, ki a törvény szerint cselekszik, törvénytelenül jár-e el? és hogy váljon a törvényhozási bölcseséggel összeegyeztethető-e oly törvényt alkotni, mely a feleknek jogaik érvényesítése alkalmából hasonló bonyodalmakat helyez több mint valószínű kilátásba? Hogy mily előny háromolhat ezen intézkedésből akár a peres felekre magukra, akár pedig a bíróságokra nézve, annak megbirálását a szakavatottak bölcs Ítéletére bizom, azon szerény kérdés kíséretében, hogy váljon a pénzügyminiszter ur megfontolta-e kellően ezen törvényes intézkedésnek az állampénztárra vonatkozó nem csekély horderejű befolyását? (Folyt, köv.) Min. rend. szölöbeli tartozások megváltási eljárása iránt. (Folytatás.) V. Pénzügyi hatóságok. A) Számvevőség. 58. §. A számvevőség feladata: a váltságjogositottak kielégítésére és a váltságkötelezettek tartozásainak behajtására vonatkozó számítási munkát végezni; a jelzálogos váltsági kötvények kiadását, kezelését, kamatozását és törlesztését ellenőrizni, és az összes váltsági műveletet könyvelni. A számvevőség működésének alapját képezik : a megkötött váltsági egyezségek,a jogérvényüvé vált első-vagy másodbirósági Ítéletek, és az ezek eredményeit összefoglaló tartozási felszámítások (előterjesztési táblák). 59. §. A számvevőség az előbbi §-ban emiitett okmányok átvétele után a felszámítást csupán számitási tekintetben vizsgálja meg, és mellőzvén abban a jogbiztos által már keresztülhúzott tételeket, t. i. a kötelezettek azon tartozásait, melyek lerovására az államkincstár közbenjárása igénybe nem vétetik, — a mennyiben az illetők azt készpénzben készek fizetni, vagy a váltságot sokalván, a szőlőbirtokot magát bocsátják vissza a jogosítottnak : összeszámítja a többiek egyes tőketartozásait, és kiszámítja azon összeget, mely a jogosított vagy a jogosítottak számára váltsági tőke fejében jelzálogos váltsági kötvényekkel leend fedezendő. A számvevőség azután a váltsági felszámitás X. rovata alapján kiszámítja, hogy mennyit tesz minden egyes kötelezettnek tőketartozása után azon járadék, melyet a váltság kötelezett a törvény 7. § a értelmében kamat- és tőke-törlesztés, valamint kezelési költség fejében az államkincstárnak a törlesztés tartamára évenkint fizetni tartozik. Ezen kiszámítás eredménye a felszámitási táblázat mindkét példányának XI. rovatába egyénenkint bevezetendő, t. i. beírandó: ki mennyit és hány részletben fizetend. Gü. §. Midőn a törvény 16. és 26. §-saiban foglalt határozatok folytán a váltságtartozások hátralékai is tőkesittetnek: akkor tekintettel a törvény 7. és 31. §-aira, miszerint a törlesztési idő 1869. jan. 1. napjától számítandó 22 évre terjed, oly arányban számítandó ki a kötelezettek által fizetendő évi járadék, hogy a tőke 1891. január 1-én törlesztve legyen, habár a törlesztés 1869-nél később venné is kezdetét. Ezen esetekben tehát a kamatszázalék (5) és a kezelési költség-százalék (%) nem változik ugyan, de a harmadik tényező, t. i. a törlesztési százalék nem 2 % °/0 hanem több, még pedig oly arányban több, mennél kevesebb a hátralévő törlesztési évek száma. 61. §. Mihelyt a számvevőség a felszámitási okirat és hozzátartozó okmányok alapján a váltságjogositott vagy jogosítottak számára kiszámította a jelzálogos váltsági kötvényekkel fedezendő összeget : ugyanakkor minden jogosított számára külön érvényesítési javaslatot fog kiállítani. Ezen okmány magában foglalandja a váltságjogositott nevét, a község nevét, a váltságtőke összegét, az ennek fedezésére kiszolgálandó jelzálogos váltsági kötvények ruinó- és mennyiségét értékosztályok szerint, a kamatozás kezdetét, a kiadandó és esetleg visszatartandó szelvények számát, végre a készpénzbeli kiegyenlítési összeget. 62. §. Ezen érvényesitési javaslat rövid uton a pénzügyminisztérium helybenhagyásával elláttatván, visszakerül a számvevőséghez, melynek feladata azt könyvelni és könyvelés után érvényesíttetni. Oly váltságjogositottakra nézve,kik váltságtőkéjöket a központi államadóssági pénztárnál kívánják felvenni: a számvevőség a miniszteri helybenhagyással ellátott érvényesitési javaslatot, érvényesítés végett rövid uton közvetlenül átadja a központi államadóssági pénztárnak. 63. §. A mennyiben a váltságtőke kiadása nem az államadóssági pénztárnál, hanem valamely vidéki adóhivatal utján kívántatik: az érvényesitési okmánynak és a szükséges kötvénymennyiségnek átküldését tartalmazó pénzügyminiszteri rendelet a számvevőség részéről elkészíttetvén, aláírás után a kötvények hozzácsatolása végett az államadóssági pénztárnak adatik át, mely azt a kötvényekkel együtt az illető adóhivatalnak posta utján megküldi. Hasonló eljárás lesz követendő, ha a váltsági értékek a birtokbirósághoz küldendők.