Törvényszéki csarnok, 1869 (11. évfolyam, 1-102. szám)

1869 / 52. szám - A birósági törvényjavaslatok

Pest, 1869. kedden július 6. 52. szám. Tizenegyedik évfolyam. TÖRVÉNYSZÉKI CSARNOK, Debreczeni ügyvédegylet közlönye. Tartalom : A bírósági törvényjavaslatok. — Észrevételek a törvénykezési rendtartás VH-ik fejezetére. — Min. rendeletek. A bírósági törvényjavaslatok. IV. Jelen czikkünket, megkezdett kritikai fejtegetéseink fonalának félbeszakasztásával, kiválóan egy tárgynak, a ministeri javaslat egy pontjának fogjuk szentelni, mely hazánk sajátságos viszonyai közt a legnagyobb figyelmet követelheti; egy oly tárgynak, mely körüli baklövések nálunk mindig a legszerencsétlenebbek közé tartoztak. Ez egy oly tárgy, mely körül tévedésekbe sülyedni, akár a kormány, akár a törvényhozás részérói, meggyőződésünk szerint,nem csak kirívó politikai ildomtalanság, hanem valódi jogsérelemnek forrása s alapja is. Azt, hogy jelenlegi igazs. miniszterünk összes törvényjavaslatait minden inkább jellemezheti mint a szabadelvüség iránya ; azt, hogy munkálatai közül egy sincs, mi a msi európai szabadelvű reform színvonalán állana, kénytelen most már mindenki bevallani, ha szakvizsgálatra alapított meggyőződését politikai érdekeknek, és párt — fegyelemnek alárendelni nem akarja. — Azokban valódi reformot csak azok láthatnak, kik elég együgyűek magukat a szombathelyi és pesti dictiójainak phrasisai állal elvakittatni hagyni, kik azokat ragyogó mázuk folytán készek készpénzül elfogadni, nem vizsgálva az értéket, melyet képviselnek, a fejlődés benső, valódi magvát, melyet magukban rejteniük kellene. Hogy azonban a valódi szabadelvűségtőli ezen elmaradottság, milyent korunk egy igazságügyminisztere sem tanúsít, oly fokig emelkedhessen, mikép egyik legfontosabb hazai érdekünk irányában valódi jogsérelem forrásává alakulhasson, hogy ezt lehetővé tegye, ezt valóban — alig várhattuk volna. És ezt teszi lehetővé a birói hatalomról szóló miniszt. javaslat 5. §-nak c) pontja, mely szerint: „hazánkban birói hivatalt csak azon honpolgár viselhet, ki a magyar nyelvet teljesen bírja." Ellenkezik ezen szabály a szabadelvűséggel, melyet pedig az igazs. miniszter örökösen, a legsallangósabb kifejezésekben száján hord, de a melynek mind eddig hűn és következetesen javaslatai egyike sem felel meg; ellenkezik, mert a szabadelvüség hivatása épen az, oly társalmi állapotot teremteni, melyben a jogegyenlőség minél nagyobb mérvben valósittassék, melyben a társalmi jogosultságok s előnyök élvezhetése minél kevesb akadály által nehezítessék; mit a min. javaslat legkevesbbé sem közelit meg, midőn a magyar nyelv tökéletes bírásának feltétele által számtalan honpolgárnak nehezíti, sót lehetetleníti a társalmi előnyök egyik legjelentékebbikének, a birói tisztség elnyerhetésének élvezhetését. És épen ez által a jogsérelem forrásává is alakulna, minthogy számtalan nem magyar ejkú honpolgárt megfosztana a birói jogosultságtól, mire eltagadhatlanul épen oly jogigényük van e hazában, mint nekünk szorosan vett magyaroknak. Azok, kik hazánkban birói qualificátióval bírhatnak, talán kivétel nélkül a magyar nyelv ismereteivel is bírnak, ez eltagadhatlan tény; de kétségbevonhatlan az is, mikép idegen ajkú honpolgáraink nagy része a magyar nyelvet teljesen nem birja azok közt sem, kik bár a legmagasb bírósági állomásokra lehetnek kitűnőbb szakképzettségük folytán képesítve. Azt tehát, hogy a bírósági jelöltek a magyar nyelvben járatlanok ne legyenek, már azért is indokoltnak tekinthetnők, mert a nem magyar ajkú polgártársaink irányában az a tényleges viszonyokkal nincs ellentétben; de ezentúl még azt is követelni, hogy azok is teljesen birják a magyar nyelvet, nem lenne kevesebb, mint legvastagabb jogtalanság, és pedig annál inkább, mivel épen az igazságszolgáltatás érdekei szükségelik, hogy számos vidéken szerb, oláh honfitársaink alkalmaztassanak a birói állomásokra, kik pedig saját nemzetiségi culturájok folytán, melyet jogosulatlannak senki sem tekinthet, velünk egyenlőn a magyar nyelvet tökéletesen nem bírhatják. Azon szabály annál jogtalanabb, annál veszélyesebb lenne, minthogy az a hatalom önkényének a legszabadabb, legkorlátlanabb tért nyithatná. Az a legalkalmasb eszköz — illetőleg ürügy lehetne, a birói állomásokból, s különösen a felsőbb előléptetésekből idegen ajkú honfiaink közül kizárhatni mindazokat, kik bármily tekintetben a kormánynak, az igazs. miniszternek nem kedvesek, kik nevezetesen jelen túlnyomó párturalmuuk mellett az uralkodópártérdekeknek, valódilag legtöbbször szenvedélyeknek meg nem felelnének. Mert mily könnyű a magyar nyelv bármily csekély, a bíráskodást legtávolabbról sem gátolható hiánya mellett is valaki ellen azon kifogást érvényesíteni, hogy teljesen a nyelvet nem birja,miután ez saját nemzetbelieinknél sem mindennapi dolog. Mi hajlandók vagyunk feltételezni, hogy ezen birói qualificatio merev, szűkkeblű szerkezete ismét csak azon codificationalis hanyagság, azon lelkiismeretlen pongyolaság következménye, mi veres fonálként húzódik keresztül igazs. miniszterünk összes munkálatain, összeállítván mindenhonnan összetákolt szabályokat, jogi értelmük kellő tanulmányozása, és odavetvén egyes kifejezéseket,