Törvényszéki csarnok, 1869 (11. évfolyam, 1-102. szám)

1869 / 47. szám

Pest, 1869. péntek június 18. 47. szám. Tizenegyedik évfolyam. TÖRVÉNYSZÉKI CSARNOK, Debreczeni ügyvédegylet közlönye. Tartalom : A bírósági törvényjavaslatok. — A bírósági törvényjavaslatok. I. Midőn az igazságügyi minisztérium életbeléptével, egy úgy nevezett rendszeres, de ideiglenes perrendtartás készítésének, (összeállításának) eszméje szőnyegre hozatott, mi azt, mint nézetünk szerint czélszerütlent, korszerülent megtámadtuk, s folyvást valósítása elLn küzdöttünk. Az ideiglenességet, annyi provisoriumok s experimentatiók után veszélyesnek nyilvánítottuk legfőbb jogérdekeinkre, azt pedig helytelennek, hogy napjainkban a törvénykezési reform írásbeliségre s ne a közvetlenség, a szóbeliség rendszerére fektettessék, valódi javulás, haladás e téren csak utóbbitól levén várható. De ezen elvkérdéstől elvonatkozva, azon az Írásbeliségre és compillatióra alapitott perrend tervezetet mint ilyet magában véve is sikertelennek, czélszerűtlennek lenni állítottuk s vitattuk. Egyrészt, mert egy rögtönözve, elhamarkodva készült perrendtöl jó, kielégítő sikert várnunk lehetetlen volt, ily munkálatok önmagukban hordván mindig a hiányosság, tökéletlenség elemeit, — mint erről most már — a posteriori — minden szakférfiú meglehet győződve. Másrészt, magában véve azon tervezetet megtámadtuk azért, mert attól, ha bármily jó lett volna is, megtagadtuk minden siker lehetőségét, az alsó bíróságok reform szervezése s rendezése nélkül. Ez okból már 1867. egy czikksorozatban sürgettük s vitattuk a bírósági rendszer reform mulhatlan szükségességét, mint olyat, mi nélkül minden jogi codificatió sikertelen s haszontalan. Kimutattuk mikép, mint minden európai államban történt,nálunk is mindenekelőtt a bíróságokatsrendszerüket kell gyökeres reform alá venni, ha törvénykezésünk terén csak némi javítást akarunk is létesitteni. Ezen nézetet magukévá tették szakértőink, mellette nyilatkoztak az ügy védegyletek, mint a megyék is. Mindamellett harmadfél év folyt le, anélkül, hogy a kormány azt komoly megfontolásra méltatta, s valósítását megkezdette volna. Csak most — harmadfél év után — érezte magát az igazságügyminiszter kényszerítve arra, hogy végre önmaga is bevallja, mikép még az ő hires perrendjétől sem vár sikert, ha az a jelenlegi alsó bíróságok kezeire bizatik. Tehát szerinte is — most már — a bírósági reform múlhatatlan, elodázhatlan feltétel a reformra. Innen minden szakértő jogosan azt várhatá, hogy a miniszter haladéktalanul egy oly törvényjavaslatot terjeszt elő, mely az egész bírósági rendszert, a törvénykefflBF" E számhoz mellékelve van lapunk A biró kinevezési kérdéshez. — Min. rendelet. zési összes orgánumok szervezését magában foglalandja. Mert a legújabban általa is elodázhatlan szükségnek elismert bírósági reform csak is ez uton lehet valósitható. E helyett azonban csak 3 részletes törvényjavaslat tétetett le a képviselőház asztalára, a birói hatalomról, felelősségről, áthelyezésről, melyek csak praesupponálnak bizonyos bírósági szervezetet, de magát ezen szervezetet, melyre vonatkoznak elő nem adják, meg nem ismertetik; oly javaslatok, melyek egyrészt oly átalános elveket tartalmaznak, melyek szorosan véve a közjogba tartoznak, s legtöbb európai államban az alkotmányos chartákban vannak elősorolva; másrészt oly szabályokat, melyek már létező, vagy feltételezett bíróságok részletes atributumjaiul, qualificatiojául szolgálnak. De ezen javaslatok magát a bírósági rendszert épen nem tartalmazzák, nem szervezik. A miniszter ezen legújabb javaslatai minden körben, különféle szempontokból éles megtámadások tárgyaiul szolgálnak. Nem ok nélkül hozatik fel nevezetesen, mikép egyrészt a javaslat motívumainak elmaradása, mi napjainkban egy szabadelvű codificatiónál sem történik, másrészt az idő rövidsége, mi ismét csak káros rögtönzésre vezethet, majdnem lehetlenné teszi ezen munkálat alapos megbirálását, kellő tanulmánynyal párosult vizsgálatát, mi pedig oly nagy mérvben szükségeltetnék különösen oly complicált s nagy horderejű elveket tartalmazó szabályoknál, melyek a javaslatban a fegyelmi eljárásról szólnak. Mások azt vitatják, hogy a bíróságok szervezése a municipiumok átalános rendezésétől el nem választható, hogy e két államtényező életkérdése csak együttesen megoldható. — És az csakugyan való, mikép alig képzelhető, hogy külön szerveztethessenek megyei bíróságaink, melyeknek működése a politikai közigazgatás rétegeibe ezerfélekép benyúl, melyeknek szervei a közigazg. orgánumokkal legszorosabban összeforrva vannak ; alig képzelhető, hogy a bírósági orgánumok hatásköre megalapitathassék, a politikai hatóságok illetékessége pedig érintetlenül hagyatassék, "a nélkül, hogy innen a gyakorlati életben a legszomorúbb összeütközések, leghátrányosabb zavarok elő ne álljanak. — Annyi legalább is bizonyos, mikép ezen eljárás kétszeres időbe és szervezési munkába kerülne, mi tetemes terheket róna reánk, s nagy hátramaradásokkal járna. Mi azonban ez alkalommal nem akarjuk kiindulási pontul, kritika alapjául sem ez utóbbit, sem az előbbi ellenvetést elfogadni; mi nem ezekre kívánjuk fektetni a f é. jnl.—űeczemberi előfizetési felhívása.