Törvényszéki csarnok, 1869 (11. évfolyam, 1-102. szám)

1869 / 2. szám

Pest, 1869. kedd jan. 5. 2. szám. Tizenegyedik évfolyam. TÖRVÉNYSZÉKI CSARNOK. Debreczeni ügyvédegylet közlönye. Tartalom: A debreczeni ügyvédegylet észrevételei stb. — Jogeset. — Törvények. A debreczeni ügy védegylet észrevételei a bélyeg8 illelékadí'r. s ezen adónemet tárgyazó szabály okra. (Folytatás.) 9. A bíróságoktól az illeték kiszabására hivatott pénzügyi hatóságokhoz a közlemények a dolog természetéből folyólag magyar nyelven tétetnek; az országban az okiratok, hanem kizárólag is, de mindenesetre legnagyobb részben magyar nyelven szerkesztetnek ; a miből önként következik, hogy a bélyegek, s illetékek kezelésére hivatott pénzügyi közegeknek a magyarnyelvet teljesen, és tökéletesen birniok kell. Azonban azt kellett tapasztalnunk a múltban, sót fájdalom azt tapasztaljuk a jelenben is, hogy nagy számmal oly pénzügyi hivatalnokok alkalmaztatnak, a kik a magyar nyelvet nem értik, vagy legalább teljesen nem bírják. Ha valahol pedig szükséges valamely nyelvnek tökéletes bírása, ugy épen z bélyegek és illetékek körüli eljárásnál mulhatlanul szükséges a magyar nyelvbeni teljes jártasság; mert e nélkül a bélyegköteles okmány s illetékköteles ügylet minősége fel sem ismerhető, s ebből kifolyólag a bélyeg s illeték mennyisége helyesen ki sem szabható. — Innen származott egyfelől a múltban, innen van jelenleg is bár kisebb mértékben a sok helytelen díjszabáss ennek alapján a felek zaklatása, sőt alaptalan megbüntetése, a sok hasztalan, s a közérdek kárára szolgáló munkálat, a bélyegköteles feleknek a bélyegadótóli félelme, a pénzügyi közegektől való idegenkedése. Annálfogva, minthogy a pénzügyi hatóságoknak ez idő szerinti szervezetét különben is ideiglenesnek tekintjük, elengedhetlen teendőül mutatkozik, hogy azok véglegesen és mielőbb akként szerveztessenek, hogy ne legyen egyetlen hivatalnok sem, ki a magyar nyelvben teljes és tökéletes jártassággal ne bírna. 10. A bélyegadó tárgyát legnagyobb részben a polgári törvényben körülirt okiratok, ügyletek, s a biróságok hivatalos cselekvényei képezik. — Ennek következtében kiváló gond fordítandó volna arra, hogy a pénzügyi hivatalnokok a polgári törvény által körülirt ügyleteknek, s a biróságok cselekvényeinek ismeretével általánosságban bírnának, a mit az által, ha a pénzügyi hivatalnokok által teendő vizsgálat e körülménynek figyelembe vételével kívántatnék, s vezettetnék, ellehet érni, mert kétségtelen, hogy a pénzügyi hivatalnokok is kötelességüket sokkal könnyebben, alaposabban s megbízhatóbban teljesíthetnék, ha a törvénykezési ügyleteknek legalább átalánosságban — helyes ismeretével birnának. II. A bélyeg s illeték szabályzat két rendbeli ujabb szabályzattal és számtalan, s alig ismeretes rendeletekkel a legösszezavartabb állapotban lévén : részletes, kimerítő észrevételeket tenni alig lehet, ez okból a részletesebb észrevételeket csak is a következőkben tesszük meg: 1) Az 1850. aug. 2-ki bélyegszabályzat azon intézkedése, mely szerint a bíróságoknál a kiadványok bélyegesek, ujabb törvény által oda módosíttatott ugyan, hogy azok a peres ügyekben bélyegtelenül állíthatók s állitandók ki. Azonban a perenkivüli ügyeknél még mindég használandó a kiadványokra is a bélyeg, a mi a kiadványozást nem kis mértékben hátráltatja; kívánatos volna azért akként intézkedni, hogy ugy a törvénykezési eljárás könnyitése, mint a bélyegek kezelésére nézve az egyöntetűség lehető elérése tekintetéből a törvénykezésnél átalában minden kiadvány bélyegtelen íven adathatnék ki. 2) Az 1862. decz. 13-ki bélyegszabály valószínűleg a törvénykezési eljárás könnyitése czéljából azt rendeló egyfelől, hogy a hagyatéki és nyilvánkönyvi cselekvényeknél a százalék bizonyos mértékig a jegyzőkönyvre, illetőleg beadványra felragasztandó bélyegekkel teljesíttessék ; más felől pedig azt határozá, hogy az ítéleteknek százalékai, ha a per tárgya 800 frtot meg nem halad, hasonlóul átalában bélyegekkel fizettessék, tehát közvetlenül a bélyegek használatát 200 frtról 800 frtra kiterjesztette. Azonban a tapasztalat azt mutatja, hogy ezen intézkedés a törvénykezési eljárást nem csak nem könynyiti, de nehezíti, a bélyegek használatát nem csak egyszerűbbé nem, sőt zavartabbá tette; mert a hagyatéki eljárás a bélyegek be nem szolgáltatása miatt gyakran fenakad; a nyilvánkönyvi bejegyzéseknél pedig hasonló esetben az eredetiek tartatnak vissza, és nem ritka esetben csak elvétésből, p. o. valaki zálogjog bekebelezést kér, a bekebelezésért járó százalékot ugy, a hogy tudja — ennek kiszámítására a bélyegtörvény scalát épen nem tartalmazván, — kiszámítva beadja. — Ha roszul számított a fél, vagy roszul számit az illető törvénykezési tisztviselő — a mi könnyen megtörténik e számitásnál — az eredetiek mindjárt visszatartatnak; a mi tekintve különösen a távollakó feleket, sok kellemetlen utánjárást, sőt gyakran kárt is okoz. De sok esetben vissza is utasittatik a kérvény, ily esetben mennyi bélyegkiadás történik hasztalanul, vagy mily utánjárást vesz igénybe a bélyeg visszatérittetése. A peres eljárásnál pedig az ítélet százaléka a tárgyalási jegyzőkönyvhöz rendeltetvén beszolgál-