Törvényszéki csarnok, 1869 (11. évfolyam, 1-102. szám)

1869 / 35. szám

Pest, 1869. kedden májas 4. 35. szám. Tizenegyedik évfolyam. TŐRVÉNYSZÉKI CSARNOK. Dcbreczcni ügyvédegylet közlönye. Tr.rtaloin : A legközelebbi jogi reformok. — A szabatosság kelléke a codificatióban. — Min. rendeletek. A legközelebbi jogi reformok. I. Az országgyűlés ujabbi megnyitása óta, a királyi beszéd folytán, nálunk úgy szólván a levegő inaga is impregnálva van a jogi reformok eszméivel, jóformán ábrándjaival, azon igen is kecsegtető, valóban sok embert elkábító ígéretek uián, melyek utóbbiban foglaltatnak. Legkevesbbé sem tudhatjuk, hogy a tündöklő czég alatt mily áruk fognak előadatni, annál kevesbbé, minthogy a legjobb hiszeműek, a kormány feltétlen hivei is — kik nem hivatalnokok, nem is az elhirhedett codif. bizottmány tagjai, — maguk is nagy kérdőjelet bigyesztenek az Ígéretek fényes kirakatához. De mindenesetre be kell vallanunk, miképajogi reformokra elég rég várakozunk már, hogy azok már egyszer megérkezzenek, vagy legalább is megkezdessenek , mert eddig azok, még a kezdetlegességnél sem állanak, a valódi, európai értelemben vett reformoknak még színét sem látván mindekkorig a törvénykezés parlag mezején. Ezen átalános eszmecsere s vitatkozás tárgyául szolgáló, de nagyon is testetlen, eszményi reformtervezetekhez ezúttal érdemileg hozzászólni nem akarván, csak azt említjük meg, hogy azok között legközelebbi helyen, legfelsőbb bíróságaink, a kir. curiának reformja áll — kilátásban. — Uj kinevezések, uj rendezés, sőt uj szervezés — ezek azok, miket a curiai reformtól várhatunk. Hogy a jogi törvényhozás politikájának megfelelő-e, hogy czélravezető-e a birósági rendszer reformját a legfelsőbb bíróságokkal kezdeni; hogy képezhet-e valódi reformot oly ujitás, mely az összes birósági rendszert érintetlenül hagyván, abból egyedül vaktában a legfelsőbb bíróságot kapja ki, s csak egyedül ennek állítólagos reformjára szorítkozik — ezt most tüzetesen nem vitatjuk, eziránt nézetünket már többször kifejeztük, s jövőben tüzetesebben is kifejtendjük. Annyit azonban — melesleg is — megjegyezhetünk, mikép nézetünk szerint a birósági rendszer tekintetéből a valódi reform legközelebbi valósításához nagyon gyönge reményünk lehet, midőn az igazs. ministeri codificatió legújabb stádiuma csak az, hogy codif. bizottmányának tagjait még mindig & birósági rendszer legprimitivebb alapelveinek ismertetésénél találjuk, most, midőn ezen rendszer legrészletesb szabályainak, szervezetének kifejtése, indokolása szükségeltetnék. Eltérve ezektől, s átmenve a tervezett curiai reformra, ki kell mondanunk, mikép az mi abban jó, helyes, az legkevesebbé sem uj, tehát nem a ministerialis codificatió érdeme, u. m. a senátusok szavazati leszállítása, 8 ezzel a senátusok szaporítása, mi t. i. már 1861. utáni években — általunk is — erélyesen sürgettetett és nagy részben létesitetett is; az pedig mi a jelen minist, reform tervezetben uj p. o.atáblai ülnökök kevesbitésére, aperülnökök rendszerisitésére, a semmitőszék elkülönítése, ez épen nem jó, és jónak, hasznosnak nem is fog soha sem bebizonyulni. Ezek közül mi ezúttal kiválóbb figyelmünket az uj curiai kinevezésekre kívánjuk fordítani. Ennek alapeszméjét, kiindulási pontját legkevesbbé sem támadhatjuk meg, és pedig nem csak következetességből, miután a legelsők közé tartozunk, kik a kir. curia epuratióját szóba hoztuk éssürgettük, hí.nem azért is, mert annak szükségességéről most is teljesen meg vagyunk győződve. Azonban erre nézve is köztünk, és a ministeri codif. bizottmány között lényeges különbség forog fenn ; mert mi a birósági rendszer foltozott, kiszaggatott reformját sohasem helyeselhetvén, csak azt sürgettük, hogy a curia epuráliassék, és tagjai következéskép senátusai is szaporitassanak, mi gyökeres reformot nem képez, s igy a bírósági rendszer átalános reformjának sem praejudicál; mig ellenben a ministeri codificatió a birósági rendszer gyökeres reformja nélkül, kiszaggatva, a kir. curiára nézve gyökeres reformokat tervez t. i. a semmitő osztály felállítását, mi a codif. politika elveivel merő ellentétben áll; ily gyökeres reformok az összes birósági rendszer reformja nélkül helyeselhetők nem lévén, a mint ilyenek valóban sehol sem is létesítettek. De nem lehetünk egyetértésben az igazs. minister azon reformjával sem, melyet mi magunk is legjobban s legelsők sürgettünk, értve a curiai kinevezéseket. Mi a curia epuratióját sürgettük, követeltük, de nem azért, mert kinevezései absolutistious rendszer alatt történtek, mertl848-i alkotmányos bélyeggel ellátva nem voltak; tehát nem azért, hogy e kinevezések minister által pótoltassanak, kiegészitessenek, — hanem azon okból, hogy a politikai tekintetekből hibásan eszközlött kinevezések — a felsőbb igazságszolgáltatás érdekében — jobbak, tökéletesebbek által pótoltassanak. És épen ez az, mi bennünket — a curiai közelgő uj kinevezésekre nézve, a legnagyobb aggályokra vezet. Attól tartunk, hogy ezen kinevezések csak egy kis részben fognak az igazságszolgáltatás magasb érdekei szellemében történni; mig túlnyomóbban csak is a politikai érdekek eszközei gyanánt fognak szerepelni. Azösszes kinevezések részleteivel bizonyosságig nem vagyunk ú méretesek, azért tüzetesen azokhoz még most