Törvényszéki csarnok, 1869 (11. évfolyam, 1-102. szám)

1869 / 32. szám

Pest, 1869. péntek april 23. 32. szám. Tizenegyedik évfolyam. TÖRVÉNYSZÉKI CSARNOK, Debreczeni ügyvéd egylet közlönye. Tartalom : Észrevételek az aj polg. perrendtartásra. — A küzkeresményi jog kérdéséhoz. — Min. rendeletek. Észrevételek az új polg;. perrendtartásra. *) Mihajlovics Miklós úrtól. (Folytatás). A 290. §-ban felállított kivétellel a 280. §-ban megállapított azon általános szabály alól, mely szerint „több pertársak közül azokra nézve, kik az ítéletet nem felebbezték, ugyanaz jogerőre emelkedik" — nem értek egyet, és pedig a 290. § három esete közül egyikre nézve lem, Ugyan is az a. és b. alatti pont azon esetekre vonatkozik, midőn valamennyi pertárs ugyanazon egy képviseletben részesül, és midőn ugyanaz a követelés, vagy kötelezettség. Már pedig midőn a képviselet közös, akár ugyanazon, akár külön érdekük van a pertársaknak, épen azon körülményből, hogy a pertársakat ugyanazon képviselő képviseli, következik, hogy ha az egyik pertárs a felebbezési beadványban nem fordul elő, felebbezni nem is akar, azaz, hogy a biróíág iráuyában hallgatag, a képviselő irányában pedig nyíltan beismerte az Ítélet jogosságát, és azzali megelégedését; mert különben a közös képviselőnek nem volna oka őt a felebbezvényből kihagyni, és semmi fáradságába sem kerülhetelt annak nevét is beirni; a közös képviselőről pedig azon bizalomnál fogva, melylyel őt valamennyi pertárs felruházta, nem lehet feltenni, hogy az egyiket, vagy a másikat szándékosan hagyta légyen ki. Ha pedig a képviselet nem közös, akkor a felebbezésnek elmulasztása még világosabb jele annak, hogy a nem felebbező felebbezni nem is akar; szinte ez áll a c. alatti pont esetére nézve, vagy is például akkor, midőn a föadós a kezessel elmarasztaltatik. A törvény azonban mint ez a ministeri előterjesztvényből is kivehető, a következetlenséget is tartja szem előtt, és azzal látszik indokolni a 290. §-ban felállított kivételt, hogy a ministeri előterjesztvény szerint következetlenség s képtelenség volna, ha például az adós és kezes együtt marasztaltatván el, az adós felebbezése folytán ugyanaz a kereset alól felmentetnék, a kezes ellen pedig az itélet jogerőre emelkedvén, ugyanez végrehajtatnék, és viszont. És csakugyan az egész világ csudál kőznék azon, hogy a jótálló ellen oly adósság miatt vezettetik a végrehajtás, melyet maga a főadós fizetni nem tartozik, mely tehát nem létezik. De eltekintve attól, hogy nézetem szerint a kezest — ha csak az úgynevezett „beneficium ordinis"ró\, le nem mondott, mindaddig exequálni nem lehet, mig az adós „ad peram et saccum" nem exequalta*) Sajnáljuk, hogy ezen becses értekezés közlését lapunk f. é. 15-ik számában félbe kellett szakasztanunk. Szerk. tik; az el nem marasztalt adós ped g ad peram et saccum nem is exequaltalhatik, s igy az elmarasztalt kezes sem tartozik fizetni; mondom eltekintve attól, miután a 290. §. a fenntebbi kivételnek helyt nem ád akkor, midőn a nem felebbező pertárs a per folyta alatt nyíltan kijelenti, hogy felebbezéssel élni nem akar, kérdem: nem ugyanazon következetlenség és képtelenség áll-e be akkor, midőn az egyik pertárs a per folyta alattafelebbezésről lemondott, és alperes társaival együtt elmarasztaltatván, és ezek fellebbezéssel élvén, a kereset alul felmentetnek, a nem felebbező pertárs pedig exequáltatik ? Hiszen a hallgatag és nem nyilt lemondás között csak a nyilvánítás módjára, de nem lényegére nézve van különbség. A 290. §. azokra nézve sem terjeszti ki a kivételt, kik a kötelezettséget a per folyta alatt önként elfogadták ; a következetlenség és képtelenség tehát ezekre nézve is beállhat. Hogy tehát a törvény azon jogi mondatot „volenti non fit injuria" csak azon esetre alkalmazza, midőn a nem felebbező pertárs nyillan kijelentette, hogy felebbezni nem akar, vagy hogy a kötelezettséget elfogadja az helyesnek nem tekinthető; mert a bírónak arról, a ki nem felebbez, fel kell tennie, hogy felebbezni nem akar. De nem volna-e méltánytalanság az is, ha a felebbezni nem akaró pertárs — ha ezt a perben nyíltan ki nem jelentette — a felebbezési költségekhez, úgy mint a felebbezési bélyeg-dijnak és az ügyvéd dijának lefizetéséhez járulni nem akarván, daczára annak, hogy ezen kötelezettséget nem ó, hanem helyette a pertársak teljesitik, a felebbazés jótékonyságában részesülne; és mily könnyen állhat be ily méltántalanság, és a fentebbi következetlenség a 293. §. esetében, midőn az ügyvéd, ki a pertársakat képviseli attól tartván, hogy a 293. §. utolsó kikezdésében kiszabott büntetést magára vonni fogja, az egyik pertárstól két egyenlő itélet elleni felebbezésre határozott utasitást szerez, mig a másik pertárs azt megtagadja, mivel felebbezni nem akar, és a felebbezés sikerülvén, a két egyenlőitélet mind a határozott utasitást adott pertársnak, mind az azt megtagadónak javára megváltoztattatik; mert a törvény a 293. §. esetére vagy is két egyenlő itélet elleni felebbezés esetére nézve különbséget nem tévén, a 290. §. kivétele ezen esetre is alkalmazandó. A következetlenség marad következetlenség, bármily alakban és módon keletkezzék. Azonban a mi a törvénytudatlan köznép előtt következetlenségnek látszikis,azt nem szabad a birónak tekintenie mint következetlenséget. De főkép a törvénynek nem szabad hasonló következetlenségek figyelembe vétele mellett szerkesztve lennie. — Mert