Törvényszéki csarnok, 1869 (11. évfolyam, 1-102. szám)

1869 / 1. szám

— tetni, ép oly elengedhetetlen, hogy az ily szakértő közezegeknek nemcsak a kincstár, de a bélyegköteles felek irányábani felelőssége is kirnondassé,k meghatároztassék s azon felelősségnek sikeres keresztülvitele biztosittassék, sőt a hibás kiszabás alapján bevett felesleg, az illető félnek hivatalból is visszaadassék. 6. A bélyegdijak s illetékek a kiszabott rendes öszszegen felül még ennek bizonyos, — s a mi aztán legnagyobb baj, — időnként változó százalékával is megtoldatnak, a mi az eligazodást nehezíti, a nép szemében pedig önkényes eljárást tüntet fel. — Tehát ily pótszázalék soha nem lenne alkalmazandó. 7. A bélyeg- és illetékadó nagyon felemelt s igen terhes. Ez tehát általában le lenne szállitandó, a mi, ha a kezelésre mindenütt alkalmas, teljesen szakképess felelős személyek alkalmaztatnak, a kincstár mostani jövedelmének csorbitása nélkül is eszközölhető' lenne. — De ha az adó e neme leszálüttatnék, s az oly terhes s annyira nyomasztó nem lenne, ez azt idézné elő, hogy sokkal könnyebben teljesithetvén mindenki ez adót, annak kikerülésére'sőt kijátszására nem törekednék; sokkal kevesebb lenne a szóbeli s tanuk előtti szerződés; a bélyegadó alá eső tárgyaknak eltitkolása meggyérülne, s lassanként egészen is megszűnnék, mivel a mérsékelt, könnyen teljesíthető dij fizetésének elkerülését, senki nem tartaná érdemesnek arra, hogy magát a büntetéstőli félelemnek kitegye. — Hiszen az állam más téren már be is látta s elismerte, hogy az állam jövedelmét a dijaknak nem felemelése, de leszállítása által lehet szaporítani. — Ezért történt az ujabb időben a levél-bétyegadónak s illetőleg postai dijaknak és a távirati illetékeknek leszállítása, mely eljárás a külföldön bebizonyult eredmény szerint, az állam bevételét nálunk is nem kevesbíteni de nevelni fogja, így fogna ez lenni a bélyegdijak és illetékekkel is, feltéve, hogy a kezelésre kiváló gond fordíttatnék, s mindenütt teljesen szakképes s felelős közegek alkalmaztatnának. 8. Az igazság gyors kiszolgáltatását nem kis mértékben gátolja azon körülmény, mely szerint a bélyegdijaknak a felek általi teljesítésére, legnagyobb részben a törvénykezesi hivatalnokok köteleztetnek felügyelni. A bélyegtörvény emez intézkedése a kincstárnak is kárt okoz, a törvénykezési és pénzügyi hivataloknak pedig egyébként elkerülhető tetemes, sőt kettős munkát ad. A bélyeg szabályzat ugyanis azt rendeli, hogy a törvénykezésnél az igtatónak, s kiadónak áll kötelességében a bélyegek helyes alkalmazására s beszolgáltatására felügyelni; a minek következése az, hogy ezen hivatalnokok a nagy terjedelmű, szövevényes és bármiként alakíttassák is át, mindig tüzetes szakismeretet és kiváló tanulmányt igénylő bélyegtörvényt, legnagyobb részben maguk sem értvén, sok időt kell arra forditaniok, hogy a bélyegeket jól-roszul megvizsgálják,s míg az őket valódi törvénykezési kötelességeik teljesítésében annyira hátráltató eme vizsgálatot végre nem hajtják, addig a beadványok s gyakran a kiadványok is a maga utján előre nem mehetnek, a mi az igazságszolgáltatásnak nagy hátrányára van. Ha pedig a törvénykezési hivatalnokok gyorsan akarják törvénykezési kötelezettségeiket teljesíteni; a bélyegeket valóban meg sem vizsgálhatják, meg sem nézik, a valódi kötelességeiken felül mintegy reájuk páran( csolt ama kényszer-munkától különben is szabadulni akarnak, a miből aztán, tekintve azon körülményt, hogy a beadványok nagy része a feleknek visszaadatik, a kincstárnak sok kára van. Másfelől, a midőn a bélyegtörvényt nem igen értő törvénykezési hivatalnokok ugy, a hogy kötelességöknek meg is felelnek, számtalan esetben leletet vesznek fel ott is, és oly személyek ellen, a hol s a kik ellen annak helye épen nincs. — Ennek következtében aztán a pénzügyi hivatalok szükségtelen munkával halmoztatnak el, mely munkát végetlenül nevel az ily leletek folytán tett díjszabás elleni temérdek felfolyamodás. És a sok munkának eredménye: a hasztalan időpazarlás, s nem ritkán a feleknek alaptalan zaklatása s meg is büntetése. A bélyegszabályzat s abból kifolyó gyakorlat, ugy az 1868. XXI. t. cz. rendelete szerint — a kincstár a törvényszéki tisztviselők eljárásában feltétlen bizalmat nem helyezvén, — a pénzügyi közegek a bélyegeket illetőleg a bíróságoknál időnként vizsgálatot tartanak, a mi egyfelől a bíróságokat rendes működésükben gátólja, másfelől pedig azoknak minden körülmények közt fentartandó tekintélye ellen van, de czélra sem vezet, mert a vizsgálat csak utólagos lehet és az irattári irományokra terjed, a már szárút dan kiadványozott bélyegköteles iromány meg sem tekinthető.— Az ily vizsgálódás teháta mellett, hogy a bíróságoknak terhére van, sőt azok tekintélyét mélyen sérti, a kivánt eredményt sem idézi elő', s mind a mellett a kincstárnak is terheltetésével jár. Azon bizalmatlanságból, mely a pénzügyi hivatalok részéről a bíróságok irányában fennáll, az ügvködó felekre is sok hátramaradás szát mazik. Tudjuk ugyanis, hogy a pénzügyi hivatalok nem bizva p. o. azon kimutatásokban, vagy gyakran talán nem is használhatva azokat, melyek a hagyatéki tárgyalások folytán a bíróságok által hozzájuk átküldetnek, az összes iratokat kivánják. — Ez irományok átküldése tárgyában levelezések' folynak, s midőn aztán azok hozzájuk eljutnak, ott hevernek, s a felek igen nagy hátrány ukra azokat nem használhatják. Tudjuk másfelől, hogy a bíróságoknak közleményei, melyek alapján a közvetlen illeték kiszabandó, gyakran nem alkalmasak arra, hogy az illetéket azonnal, vagy helyesen ki lehessen szabni. Mennyi levelezésre, időtöltésre, sőt gyakran a felek elleni alaptalan, s sérelmes eljárásra ad ez alkalmat. Óhajtandó volna tehát ugy a bíróságok tekintélyének megóvása, s a törvénykezési eljárás könnyítése, mint a bélyegdijakból befolyó jövedelemnek biztosítása, és a valóban sok hasztalan, s cs tk a köz-állam terhére eső munkának elkerülése tekintetéből, czélra vezető intézkedéseket tenni oly formán p. o. hogy minden első folyamodásu bíróságnál az összes törvénykezési ügyiratoktiak,a bélyegeket illető kizárólagos kezelésére oly törvénykezési tisztviselők alkalmaztatnának, kik a pénzügyi törvényekből kellő vizsgálatot, s kötelességük teljesítésére külön esküt is tennének, és a kiknek eljárásában a pénzügyi igazgatás is teljes bizalmat helyezhetne, s helyezni köteles is volna azon mérvben, amint ezt saját hivatalnokai irányában teszi. — Ezen tisztviselőknek kötelessége lenne a bélyegek alkalmazására közvetlenül, s kizárólag felügyelni, s az iratokat a bélyeg tekintetében oly módon, hogy eljárá-