Törvényszéki csarnok, 1869 (11. évfolyam, 1-102. szám)

1869 / 30. szám

118 dett tengerész, hol találna vigaszt és megnyugvást, vagy mibe vetné reménye horgonyát, ha nem a vallásba, mely egyedül képes csak írt nyújtani a megtört lélek sebeire.*) De életfeltétele az az állam létének is, és kapcsa az állam szerkezetének, mert ez nyújt legtöbb biztosítékot a jog és törvény iránti tiszteletnek, söt biztositékot alkotmányunknak is. Mert hiszen a fejedelmet alkotmányunk megtartására, — a birót az igazság kiszolgáltatására, — a közhivatalnokot a hűséges sáfárkodásra eskü köti. De eskü által válnak csak érvényessé a legtöbb jogügyletek, mint vallomások, tanúskodások sat. Vagy hiheti-e valaki, hogy az eskünek vallásos fogalom nélkül lehetne oly érvénye, milyennek kell lenni?Én ugyan azt hiszem, hogy a tiszta jellemű müveit embernek, ki nemcsak az ész szavát, de a lélek nemesebb sugalmát is követni képes — egyediili ünnepélyes Ígérete is elég kötelező erővel birna, mégis nincsen egy is a legfelvilágosodottabb nemzetek között, mely az eskütételt hivatalos és jogügyleteknél kiküszöbölte volna. A hitletétel tehát mindenkor vallásos tény — és pedig minden vallásfelekezetre nézve — mi ennek erót kölcsönöz, és mi bizalmat szerez aziránt a nép millióinál, ugy annyira, hogy ha találkoznék biró, vagy közhivatalnok, kinek a vallásos érzet kihűlt kebeléből, mint a tátongó kráter, az ilyennél az eskü, szemben a nagy közönséggel, csak illusorius. Nem akarom a civilisatio rovására róni a vallás iránti közömbösséget, mely a jelen kort oly feltűnően bélyegezi, ;innyi mégis bizonyos, miként ez azzal egyenlő lépést tart. De e szomorú jelenség oka nem az, mintha a vallásos érzelem össze nem férne a cullurával; hiszen a legmiveltebb, legtudomáoyossabb férfiak, a legelőrehaladottabb uemzeteknél ép ugy, mint minálunk is, kövessenek bármily ritust, mindig vallásos érzelműek; a vallástalanság tehát csak legtöbbnyire eszmezavar eredménye. Azonnagyszerüátalakulási mozzanatok,melyek mind politikai életünkben, mind az ipar és társadalom terén ujabb időben mintegy rohammal felmerültek, véghetetlenül izgatólag haiottaka kedélyállapotra, és érzékiségre. Népünket az átalakulás és a jogok, jogi kedvezmények, melyekben részesült, készületlen találták; a szabadság érzetét a nép átvitte a templom küszöbén belül is. Vagyis a szabadság érzetében szükségtelennek hitte a templomot, papot és lelki gyakorlatokat. Az ipar terén történt nagyszerű haladás felizgatta a fényűzést és pénzvágyat. A nép nagyrésze a szellem rovására egészen az anyagi érdekeknek hódolt és mammon imádó lett; szakított az éggel és a földhöz köté egész létét, annyira, hogy sok már a bűntől nem irtózik azért mert bűn, legfeljebb azért tartózkodik attól, mert következésétől a büntetéstől fél. Miután azonban minden bűnös oly meggyőződéssel követi el a büntettet, hogy az titokban fog maradni, természetes, hogy a bűnesetek minden neme szaporodásban van. A vallás iránt meglazult érzelmekre még tápanyagát nyújt a mivelt osztály egyrészénél, (de csak egyrészénél, mert számosak a tiszteletre méltó kivételek) negélyezése a felvilágosodásnak, melyet csupa fogalom zavarból és kellő tanulmány, kellő szellemi képesség hiányánál fogva szabad szellemnek nyilvánit, melynek a valláshoz semmi köze, mely hideg és ihletlen marad minden iránt mi szent, magasztos és nemesebb hivatásu. Ily jégkéreggel bevont *) A vallásos értelemre nézve a hitfelekezetek közt különbséget nem teszek. Gy . . A. keblű emberek példája vajmi károsan hat a nép erkölcsi állapotára és ez okozza sokszor a társadalmi gyengédebb kötelékek ziláltságát. Bocsánatot kell kérnem, hogy hosszabban időztem egy tárgynál, melyet az irodalomban nálamnál jártasabb tollal talán rövidebben lehetett volna leirni,de képét kellett adnom azon állapotnak, mely egyik első oka börtötöneink mai állapotának, és meg kellett ismertetnem a betegség egyik főkórjelenségének szirnptomáját, valamint meg fogom ismertetni a többit is, mert csak igy lehet jó i diagnosist csinálni, és csak alapos diagnosis mellett lehet ( az alkalmas gyógyszert feltalálni. Jövő czikkeimben a börtön csikorgó ajtait fogom feltárni és a penészes falak közé zárt sötét képeket leszek kénytelen ismertetni. Irodalmi szemle. Legutóbbi szemlénk ótx irodalmunkban több jogszaki mű jelent meg, melyek egy vagy más tekintetből figyelemre méltók, részint valamely szempontból hasznosaknak tekinthetők. Ezek közül megemlíthetők mindenekelőtt derék válalkozónk Heckenast Gusztáv kiadványai, ki évtizedek óta adja bő tanúságait annak, hogy nem mint bizonyos kiadók, pártoskodó, csak egy oldalú párt érdekekre szolgáló paphletekkel árasztja el irodalmunkat, hanem tüzetes s legfőbb gondját a komoly, tanúságos, tudományos irodalmi vállalatok létesítésére fordítja. Ebbeli dicséretes törekvésének mutatványaiból kiemelendők legújabban a következők: ,T e r m é s z e t j o g vagy bölcseleti jogtudomány kézikönyve — összehasonlító tekintettel a tételes jog intézkedéseire. SchillingFr. Adolf volt lipcsei egyetemi jogtanár után Werner Rudolf jogtudor, péesi akad. jogtanár által. I. kötet. Bevezetés, átalános rész és magánjog. — A kiegészítő II. kötettel 5 frt. Pest 1869. kiadja Heckenast G. — Ezen kötet 20 iv nagy 8 rét. 308 és XXXII. lap. Schilling, német jogtudós, kinek munkájáról van itt szó, bármily véleményben legyünk irány elvei iránt, kétségtelenül korunk legjelesb juristái közé sorolandó. Jelen müve is a jogphilosophiai tanulmányok terén kitűnőbb helyet foglal el. És azért W. jogtanár ur, ki azt szabatos, világos nyelven irodalmunkba átültetté, csak helyeslést s elifmerést igényelhet. — A jog-philosophiai művek, társadalmunk jelen átalakulásában is, kell hogy kiválóbb, mélyebb tanulmányozásunk tárgyául szolgáljanak. Helyesen mondja a német szerző: „Valóban igen szomorú dolog lenne, ha a jogtudomány, bölcseleti oldalának folytonos elhanyagolása következtében, a szellemi kutatás központjától mindinkább elszakitatván, egészen méltán igazoltatnék Baco nak ama szemrehányása, melyet a jogászokhoz intézett mondván: Janquam e vinculis sermocinantur — azt értvén — hogy a jogászok sokkal inkább elfogulvákselmerülvék apositivjogba, hogy sem szabad philosoficus nézetekre emelkedni képesek volnának. És ezt hazai szakférfiaink épen kiválóbb figyelemre érdemesíthetnék, kik t. i. mint sajnos naponta látjuk, inkább legisták mint juristák, inkább prókátorok mint jogtudósok. — Ezen jeles jogbölcseimi mű másik érdekes sajátságát az képezi, mikép: a természetjog tanait folytonos összehasonlításban a tételes jogintézményekkel adja eló, főleg azért, hogy ez általa kettő közt netán létező eltérés