Törvényszéki csarnok, 1869 (11. évfolyam, 1-102. szám)

1869 / 23. szám

91 Ez előzményeket azért említettéin fel, mert azon ponthoz jutottam, hogy azon körülményeket kell taglalat alá veunem, melyeket a tiszti ügyész Kar. ellen mint előzményeket felhozott. A tiszti ügyész azt mondja, hogy Kar. S. bünszerző volt a kérdéses gyilkosságban, mert rokonai s tisztei mind részt vettek abban. Igaz, hogy a Nenadovicsok a kérdéses gyilkosságban bünrészesekül vannak feltüntetve s egyike, a mennyiben tudomással birt a gyilkosság elkö vetéséről s azt be nem jelentette, halálra is Ítéltetett! de akármily részük volt is a kérdéses ügyben, a tszék tudja a viszonyt, a mely a hg. s a Neuadovics között volt s igy gyanuokot vonni ebből nem lehet.' Maguk mondják a Nen. testvérek, hogy Sándor hg. az egyiket 20,000 fttal károsította meg, midőn még fejedelem volt, a másik szintén ellenséges indulatot tanusit, s a harmadik egész nyíltan bevallja a hg. iránti gyűlöletét. Ezek vallomásából tehát gyanuokot meríteni nem lehet, mert hiszen Kar. hg. csak a napokban mondotta, hogy mi a gyűlölség oka, azt. i, hogy a 3 testvér mindig kalandos természetű levén, Kar. hgnek Jefrem által kezelt javaiból éltek s midőn ezeket visszavette, vagyon nélkül maradtak, többé támogatást nem nyertek, s ez által halálos ellenségei lettek, ami vallomásaiknak Kar.-re vonatkozó miuden szavából kitűnik. Azon körülményből tehát, hogy rokonai a gyilkosságban részt vettek, semmi jogszerű gyanuokot a tszék nem fog meríteni. Másodszor azt állitja a tiszti ügyész, hogy Kar. hg. már régen törekedett Szerbiában forradalmat előidézni, hogy folytonosan izgatott, hogy már 1859 ben adott némely embernek rendeletet, hogy pártot szerezni igyekezzék. Én nem bocsátkozom ezen gyanuok hosszú czáfolatába, csak annyit említek meg, hogy egy fejedelemnek, ki igaztalanul veszté el trónját, a másik fejedelem irányában izgatni nem tilos, — nem tilos és nem bűnös cselekmény mindaddig, mig az izgatás szellemi s mig az kedélyre hat s erőszakos cselekményre nem fajul; azt pedig, hogy Kar. S. Szerbia népét törvénytelen eljárásra izgatta volna, a tiszti ügyész nem fogja kimutathatni, sőt ellenkezőleg a tvszéknél levő levelekből az tűnik ki, hogy az elűzött fejedelem szerencsétlen napjaiban is meghallgatta az idegen földön tartózkodó népek kérését ; csak jótékonysága tűnik ki, s a nemes indulatból gyanú okot meríteni, nem józan következtetés, hanem kegyetlenség, erőszakos czélzatosság, hogy egy másik körülményre annál nagyubb súlyt lehessen fektetni. És kik voltak azon emberek, kiknek pénzt nyújtott ? Azon emberek mind el voltak űzve Szerbiából, midőn a hg. trónját elvesztette. Ezek rimánkodva folyamodtak hozzá, hogy segítse valamivel, ez könyörületből néhány íirát küld. S ime ebből a tiszti ügyész oly gyanuokot merít, a melyről elhiszem, hogy a belgrádi tiszti ügyész is azt mondhatta, hogy „a magyar tiszti ügyész gyanuokaival oly messze ment, a meddig én nem mentem.11 Felemlíti még a tiszti ügyész a hgnek Küpriszli basához irott levelét mint gyanuokot, melyből szerinte az látszik, hogy Kar. pártot akart szerezni, s befolyást a töröknél a szerb trón felforgatására. Küpriszlihez irott levelében S. hg arra kérte a nagyvezért, hogy a törvénytelenül Szerbiából elűzött hivatalnokokért a szultánnál szót tegyen, s ezeknek eszközölje ki a hazatérést. Azt kérdem, melyik érzelme az emberi kebelnek lázad fel e tett ellen? nem azt kell-e elismerni, hogy a midőn szerencsétlen napjaiban is ily szép tettel gazdagítja múltját, méltó, hogy a történet őrizze meg emlékét? Felemlítette a tiszti ügyész Kuzmanovics és Marics vallomásait. Kuzmanovics olyan ember, a kire Szerbiában bizonyosan nem hallgatnak. Kuzm. vallomása szinte arra vonatkozik, hogy a hg. által röpiratok adattak ki, Szerbia fellázitására. Ily agitatiók nem czélzatosak ; a mit pedig Kuzm. a hgről általában mondott, az hitelt nem érdemel, mert Kuzmanovics azon Vuiczának unokája, a ki Kara György meggyilkolásával összeköttetésben ál!. Feleinlittetett, hogy Spirtánál 20,000 darab ar. volt letéve Szerbiában való izgatásokra. A hg. szintén nyilatkozott ezen pénz iráut, s azt mondotta, hogy uralkodása alatt Spirtának 20,000 db aranyat kölcsönzött, melyből az 15,000 db. aranyat vissza is fizetett, 5000 aranynyal azonban mai napig is adós, mert az ifjabb Spirta atyja megbukása következtében kifizetni nem tudta. Ez oly tiszta, igaz előadása az ügynek, hogy ebből gyanuokot meritni lehetlen, s még kevésbé azt kihozni, hogy ez összeg csak forradalom szitásra volt szánva. Gyanuokot merített még a tiszti ügyész Nenad. Simon azon vallomásából, hogy Persida hgné Stank.-nak 2000 db aranyat adott. Megvallom, ha valaki csak ily pusztán adja elő e körülményt, talán magam is gyanakodnám; de midőn előttem elmondotta a hg., hogy mi okból adatott-e kölcsön, azt hiszem, meg kell tagadnom minden jobb érzelmet attól, ki ebből gyanú okot akar meríteni. — Mi okból történt e kölcsönzés? Kar. hgné, midőn férje trónját vesztette, Belgrádból menekült. A lázongó tömeg ellepve az utczákat, kocsiját dühösen rohanta meg s gyermekeivel együtt bizonyosan boszujok áldozata lesz, de Stank. Fülöp, ki különben a hgnek ellensége volt, emberbaráti szeretet s az ártatlanok iránti érzülettől megszállva, az izgatott tömeget, mely felett hatalma volt, boszus szándokáról lebeszélte, azt a hgnő kocsija mellől eltávolította s magc kisérte a Száváig, hol azután a hgnő hajóra szállt. Azt kérdem, ha Persida hgné minden jótettet elfelejtett volna, a melyet irányában valaki tett, — elfelejthette-e ezt? Midőn trónjától megfosztják, s midőn ót s gyermekeit bőszült ellenségei körülverzik, hogy felmarczangolják, s ép akkor ellenségei közül áll elő egy ember, a ki megszabadítja őt és gyermekeit Azt hiszem, ha minden jótettet elfeledett is e nő, e tettre emlékezni fog, és kell, hogy emlékezzék utolsó órájáig. S ime a tiszti ügyészség neki megy, s a kölcsönt, mely e nagylelkűség s az anyai szeretetnek jele, e kölosönt jogszerű gyánuoknak állitja arra nézve, hogyahget gyilkossági bűntény miatt perbe fogja. (Folytatása köv.) Alin. rendelet a vasutak s csatornák összpontosított (elek könyveze'séröl hozott 1868. 1.1, cz. végrehajtása iránt. A magyar korona országaiban lévő vasutak és csatornák külön összpontosított telekkönyvezéséről alkotott 1868 : I. t. cz. 48.