Törvényszéki csarnok, 1867 (9. évfolyam, 1-100. szám)

1867 / 24. szám

94 peres ügy viszonylatát tekintve, peremtorius ellenvetést képez, mely egy magában kihelyezi sarkpontjából felperesnő keresetét. A Hétszemélyes tábla az anyaperbeu hivatkozva az 1655. 24. t. cz. 2.§-ára semmisnek Ítélte az egyességet, mert ez mint az ítélet indokolja, a kiskorú gyámoltsgyámja között,,hatóság közbejötte nélkül köttetett." Tehát k i sko r uság, gy áni mi nösóg és hatósági közbejövetel hiánya képezik a megállapítás elemeit; e három elemtől van fentartva, és áthatva a megállapítás: ha ezen három elem egyike, vagy ha mind a három megbukik, ezzel megbukott a semmiség! Taglaljuk az elemeket. Bebizonyított tény, mikép 1-ször. Az egyesség létesülésénél í'elperesnő nem volt kiskorú. A H. K. I. r. 112. czime szerint a leányok kiskorusága — mellőzve a törvényes és nem törvényes kor közötti különbséget — azok férjhezmeneteléig tart. A férjhezmenetel perczében, és ezen ténnyel a leány nagykorúvá, vagy is mi ugyanazt teszi: önjoguvá válik. Vonatkozásba hozva az 1655: 24. t. czikket az I. r. 112 czimének 1-ső §-ával: törvényeink megváltozhatlan követelményényei kifolyása gyanánt kell felállítanunk, miszerint a kérdéses egyesség csak ugy tekiuthető kiskorúságban kötöttnek, ha felperesnő annak létrejötte alkalmával még nem ment férjhez. Innen következik, miszerint ha akkor már férjnél volt: az egyesség többé nem lesz a kiskorúnak factuma. Ezt tartva szem előtt csak az imént felhozott törvények szigorú alkalmazása volt, hogy miután az anyaperben 5/. alatt mellékelt úgynevezett „házassági szerződés" a későbbi cselekmények elhallgatásával mutattatott fel egymagában, és ezen okmány 1839. jun. 4-ik napjáról kelvén, midőn felperesuő még leány volt: csak is a törvény alkalmazása volt, hogy a Hétszemélyes tábla az ügyletet felperesnő kiskorúságában kötöttnek nyilvánitá. De a helyzet most lényegesen megváltozott minőségben tűnik elő. Az anyaper és az ujitott per e tekintetben lényeges különbséget, sőt világos ellentétet mutatnak. Nem az 5|. a. okirat áll most már elő, hanem a C. a. okmány, mindazon folyományokkal, melyek ezt követték. A C. a. okmány követel most megfigyelést, lótelének számi avételét, valamint minősége és természete szerinti törvényszerű megbirálást. Ezen okmány nem 1839-ik évi jun. 4-én hanem 1839-i k é v i j u 1 i us 9-én kelt. Nagy és fontos azon különbség, mely e két dí.tum közötti különbségből folyik. A kiskorúság vagy nagykorúság, a semmiség vagy érvényesség e két nap között fekszik. A mi jun. 4-én kelt, az semmis, mert leány és anya, gyámolt és gyám állottak egymással szemközt: De a mi jul. 9-én történt, az habár ugyanazon személyekre vezethető vissza, már nem semmis: mert ekkor a személyek nem csupán egyének, hanem egyszersmind — és ez itt elhatározó — jogképességü egyének, vagy is jogalanyok voltak. Teljes jogképességü alany. Ez a fordulópont a két helyzetben. Ez a souverain tekintet, mely a tények és jogok tekintetében érvényesül. Felperesnő 1839-ik évi jun. hó 4-ik napján férjhez ment. Ezt igazolja a T. a. egyházkönyv kivonat. Ezen nap reá nézve az, mint az astronomiai nap azon férfira, ki az napon életének 24-:k évét elérte. A jogcselekményre képtelen, törvényes tekintetben akarat nélküli, vagyonát le nem kötelezhető egyén helyébe az önjogu, akarata és vagyon i felett korlátlan szabadsággal rendelkezhető önálló jogalany lépett, oly alany , ki a törvény értelmében „sui juris, qui in nullius potestate c o n s i s t i t." A mint a törvény a leány féijhezmeneteléig szabályozza ennek kiskorúságát, ugy a férjhezmenetel meg is szünteti azt. Egy órával nem szabad a törvény általi korlátokat tágítani, egy órával nem szabad a törvény által adott szabadságot elvonni. Innen származik törvényeinknek azon — más országok törvényeitől eltérő sajátsága, miszerint: a törvényes anya nem lehet soha kiskorú, mig az atyáról nem áll ezen szabály. A második mozzanat, mely az egyességnek semmissé nyilvánítását vonta maga után, abban találtatott ; mert azagyára és gyámolt közötti ügyletet képezett. Már pedig 2- or. A kérdéses egyesség akkor jött létre, midőn felperesnő nem volt többé gyámság alatt. Ezen pont lényegilegs mindenben összevág az elóbbenivel, ennek igazolása tehát már a fentebbi pont igazolásában van foglaltatva. A. leány nagykorúvá váltával „sui juris" lesz, vagy is a törvény szavával élve — saját vagyona tekintetében — „in nulliuspotestate consistit." A gyámság rendszerint megszűnik a nagykorúság bekövetkezésével, a nagykorúság ipso facto elenyészteti a gyámságot. Minthogy nálunk •— ellenkezőleg a római törvénynyel — minden kiskorúnak gondnoka van, tehát a gyámság és gondnokság kérdése de regula összeolvad a kiskorúság kérdésével: ennek következtében elég bebizonyítani, miként valaki ez vagy az napon nagykorú volt, hogy ezzel bebizonyítva legyen, miként ő azon napon gyámság vagy gondnokság alatt nem volt. A kivételek mint őrültség stb. nem tartoznak ide, ezek tehát szóba sem jöhetnek. Az ügylet, mely felperesnő férjhezmenetele után ennek édes anyjával köttetett, eszerint akkor jött létre, midőn felperesnő nem volt anyja gyámsága alatt; midőn tehát ő nem volt anyja gyámoltja, s az nem volt leányának gyámja. A hajadonság következménye volt a gyámság: a hajadonsággal megszűnt a gyámság is. „Ubi personaeConditiolocum facit beneficio, ibideficiente ea beneficium quoque deficit." 3- or. A m el 1 é k e 11 egy ess ég nem nélkülözi a hatóság jóváhagyását. E tekintetben bár előre lehet bocsátani, miszerint a C. a. egyesség önjogu alanyok között létrejött kötés lévén, melynek teljes érvényére és vitatlan kötelező erejére a hatóság hozzájárulása nem is szükséges: mindazonáltal ez irányban is felette kedvezőleg nyilvánul alperes helyzete. A tények elősorolása alkalmával kimutattatott, miként az aradi árvaszék kétszer hagyta helyben az egyességet s mindkétszer a férjhezmenetel tényére mint a jogszerű kötés kellékére fektetvén a fősúlyt, ezen alapon nyilvánitá azt kötelezőnek és érvényesnek. — Ehhez jön Aradvárosának 1840-ik évi 308. sz. a. felterjesztése Ő Felségéhez, melyben nyíltan kimondatik, miként az egyesség azért érvényes, mert az a férjhez menetel után köttetett, illetőleg raegujittatott: „Q uo d t u te 1 a t a perinitum ma t r i m o ni u m s u i juris factasit, acproinde tractatuscummatresuainitus pro valido haberi deb eat;"--ésE. a. határozata, melyben a 308. sz. a. végzéshez képest az egyességet törvényszerűnek és foganatositandónak rendeli. — Végre Ő Felségének legf. elhatározása is, melynek világos és kétségtelen értelme szerint az anya és férjhez adott leánya