Törvényszéki csarnok, 1867 (9. évfolyam, 1-100. szám)

1867 / 23. szám

90 nok kineveztetését, valamint az asszonynak számadásra szorittatását. Az eziránt folyamatban volt intézkedések alatt közbejövén az imént emiitett egyesség, mely véget szakítandó volt az egész viszálynak, s fölöslegessé teendette a végrendelet végrehajtójának minden további működését; ez utóbbi ujjabb panaszszal járul Ő Felségéhez előadván, miként az eddigi sérelemek még az által is növekedtek, hogy Wenczelné és leánya egyességre léptek. A végrehajtó érvénytelennek nyilvánítván az egyességet, annál sürgetősebben kérte a vagyon elvételét, és az anyának számadásra szorittatását legfelső helyről megparancsoltatni, minthogy ő — a végrehajtó — nem járul azon egyességhez, sőt ellene óvást tészen. A Cancellária 1840. évi 5625. sz. a. kelt leiratával megvizsgálás és nyilatkozás végettbeküldötte a panaszt Arad városához, mely utóbbi (A. A. alatt) nyilatkozatában kijelentette, miszerint „Pozsonyi Ferenczné és édes anyja között az öszves „hagyatéki ügyet illetőleg egyesség köttetvén, s ezen egyesség a leánynak férhezmenetele után ujolag megerősíttetvén: Langó Ferencz végrendeleti végrehajtónak panasszá annál inkább alaptalan, minthogy a teljes erejű és érvényű egyességet megerőtleniteni nem lehetne." Az ügy természete hozván egyébiránt magával, miszerint a kérdéses iratok és egyességi okmányok 0 Felségéhez eredetben felküldettek. A vizsgálat és a fentebbi felvilágitás következtében, valamint a felterjesztett iratok természetének megbirálása folytán a Cancelláriának 1840.april hó 23-ik napján s-ffj sz. a. kibocsátott (A. alatti) következő kegyes intézménye keletkezett: „Secundum Relationem Civ. rnagistratus Aradiensis omni negotio divisionis et succesionis intuitu substantiae Wenzelianae matrem inter et filiam, nuptui traditam, amicis pactis composito, meritum praesentis recursus cessare. E. Consilio Cancell. R. Hung.: aulicae Wiennae die 23-a április 1840. celebrato Josephus Remekházy m. p. secretarius aulicus," Ezzel a Cancellária Ó Felségének mint a legmagasabb gyám és gondnok nevében, érvényt és hatályt tulajdonítván az egyességnek: Sz. K. Aradvárosa E. alatti 1840. 1130. sz. a. kelt határozatával szinte megerősítette az egyességet, s különösen az árvaszék véleményét jóváhagyván, a tömeg biztosítására szolgáló kezesleveleknek az anya mint volt gondnok részérei visszaadatását elrendelte. Ily eló'zmények és fontos mozzanatok után most már végkép befejezettnek volt tekinthető a hagyatéki ügy, ha ez két körülmény által nem tartatott volna továbbra is a vita színvonalán. 1. A végrend, végrehajtó elüttetvén a hagyatéki vagyon lefoglaltatását tárgyazó kérelmétől, sőt a felek között létrejött egyesség által a Cancellária is befejezettnek nyilvánítván az örökösödési és osztály ügyet: 1844-dik jul. 9- beadott folytatólagos keresetlevelével, a hagyományosok jogai megóvásának czime vagy színe alatt, eddigi védenczét Pozsonyi Ferencznét, a végrendelet értelmében az egész Wenczelféle hagyatéknak egyedüli örökösét bevonta a folyamatban levő végrendelet teljesítési perbe. 2. A másik körülmény az emiitett és helybenhagyott Aradvárosa mint gondnoki hatóság által megerősített, valamint a Cancellária által is érvényesnek elismert egyességnek Pozsonyi Ferenczné által 1840. jun. 1-ső napján a csanádi káptalan előtt eszközlött visszavonása volt. Mindkét nehézség törvényesen elhárittatott az által, hogy Pozsonyi Ferenczné 1846-évi husvétutání törvényszakon, a többször emiitett végrendelet foganatosítása iránti pertől, melybe másodrendű alperesi minőségben bevonva lett — beigtatott perbeszéde szerint — elállott; miáltal azt fejezte ki, hogy ő a végrendelet foganatosításáról lemondott. De ezenfelül férje mint meghatalmazottja által kiegyezvén a végrendelet végrehajtójával, 1846. május hó 24. 702. sz. a. szab. kir. Aradvárosa főbírójához beadott kérvényével egy tanácsnok kiküldetéseért folyamodott, ki az akkor betegen fekvő Langó Ferencz nyilatkozatát a 10 éven át folyamatban volt pert illetőleg kivegye, s azt hiteles alakban a városi törvényszék elé terjeszsze. Ez megtörténvén: Langó Ferencz — mint a kiküldött tanácsnok hivatalosan jelentette — a maga részéről is végkép elállott a pertől, azt letettnek és megszűntnek nyilvánitá. Ennek következtében meghozatott végre a városi törvényszék 184G jun. 16. 1250.SZ. a. kelt azon ítélete, melyben a kérdéses per megszüntuek nyilváníttatott. A per megszüntetése után Pozsonyi Feiencz mint nejének meghatalmazottja most már tettleg átvette, a megerősített és elismert egyesség szerint nejét illető, de mindeddig bírói tilalom következtében Wenczel Gottfried özvegye birtokában maradt „három király" czimü házat, vagy is az utolsó részletet, mely az egyesség szerint néhai Wenczel Gottfried hagyatékából nejére hárult. Ezzel most ujolag, és pedig 6 évvel a visszavonás után, nemcsak elismerte, hanem hatályositotta, és saját hozzájárulásával ismételve érvényesítette a különben is jogerejü egyességet. Egy körülmény merült fel, melynek következménye lett,hogy a Wenczelféle örökösödési kérdéstől eddigmerőben idegen,később újitóalperesre(Scharfenéderre) háromlott az ügy terhének egészsulya.WenczelG-ottfried özvegyének második férje Jankovics Lázár meghalt, s az ismételten özv: lett nő Scharfenéder Ferenczhez Arad városa akkori polgár mesteréhez ment nőül. Mind a nő, mind pedig férje azon véleményben valának, miként a vagyon iránt kötött egyesség s az ezt követő megerősítések, az özvegy tulajdoni jogát minden megtámadáson túl helyezték ; s igy jó hiszemüleg cselekedett a nő, midőn az osztály szerint tulajdonává vált ingatlanságait perennalis fassió által, ingóságait pedig a házassági szerzó'dés és átadás által férjére ruházta: valamint a jó hiszemüség minden kellékei találkoznak uj férje eljárásában is, ki Pozsonyi Ferenczné nagykorúságában kelt ünnepélyes nyilatkozatának hitelére, továbbá Aradvárosa és a Cancellária intézkedéseinek és határozatának sanctiojaiba helyezett bizalmában, a nője tulajdonává felismert vagyont, törvényes szerzési czimmel megszerezte. Ekként jutott férjére Scharfenéderrea kérdéses osztályrész, így állott a dolog, midőn az 1852 nov. 29-i ny. parancs az előbbi időkből származott örökösödési keresetek megindítására zárhatáridőt tűzött ki, mely idő alatt, Pozsonyi Ferenczné is megindította Scharfenéder ellen 1842ben kezdett már lejárt és ítélettel ellátott per mellőzésével ugy nevezett örökösödési keresetét. Keresetlevelében felmutatván felperesnő az atyai végrendeletet, s igazolván hajadon testvérének végrendelet és örökös nélküli meghalálozását: a körülirt vagyont mint tulajdonát kérte magának odaitéltetni, és Schárfenédertevagyonoknak azőbirtokába való kiadásában elmarasztatni. Az erre beadott „Elleniratban" kifogás tétetett a végrendelet ellen, ennek külső és belső kellékei tekintetében. Felemlittetett továbbá az elhunyt nő mint közszerzőnek e czimen önálló joga, valamint az őt illető örökrész, a hitbér stb. A contestatio alapjai között mind-