Törvényszéki csarnok, 1867 (9. évfolyam, 1-100. szám)

1867 / 100. szám

412 melyet népszerűség hajhászásból oly sokszor kigúnyol- | tak s pelengéne állítottak; elfogadnak oly perretidet, mely még mindig az Írásbeliségre van fektetve. A most mindenható alsóházi majoritással még ez is kivihető; majd csak a külföld ily elavult irány feletti kárhoztató ítélete maradván fenn. Azonban az Írásbeliségre fektetett perrend mellett sem helyeselhető azon eljárás, mely a bírósági reformot mellőzi. Mert ekkor is sértve s mellőzve lesznek azon fontos tekintetek, melyek mint czikksorozatunk kezdetén részletesen elősoroltuk, minden állam thozását arra bírtak, hogy az átalakulásokkor, a reformkor kezdetén mindenekfelett a bíróságok reformjához fogjanak. És ez epen hazai visszonyainkban a legfőbb szükséget képezné, miután elismert tény, mikép igazságszolgáltatási calamitásaink legfőbb, leglényegesb forrását épen magok a bírósagok képezik. Ezeket érintetlenül hagyni, nem kevesebb mint a legtöbb s legfőbb tkezési bajok s visszaélések forrását fentartani — mi mellett még egy tökéletesb perrend hasznai is teljesen füstbe mennének. Jogeset. Gr. Nádasdy Lipótnak mint néhai gr. Nádasdy Ferencz kalocsai érsek örökösének Kalocsa város községe mint alperes s néhai Kunszt József volt kalocsai érsek végrendelete végrehajtói mint szavatosok ellen. Közli :Jakabfalvay Gyula k. táblai fogalmazó úr. (Vége.) A 2-od r. alperesek ellenészrevételeiket tovább igy folytatják : A perben határozottan tagadtatott az I. és K. alatt csatolt kimutatás helyessége , valamint az is , hogy abból a maradványföldek mennyisége megállapítható lenne , — miután pedig ezen mennyiség, s az azokért járó összeg , — mint felébb kimutattatott , az úrbéri bíróság által állapíttathatok meg s igy jelen ügy igazságos eldöntésére szükséges jogalap mindeddig hiányzik , — miután továbbá azzal , hogy a kereseti petitum a kamatok megítélésére van irányozva, ezen szükséges alap nélkülözhetővé nem tétetett, a menynyiben a kamat me^itélhetése a tőke mennyiségének megállapítását mulhatlanul föltételezi, miután mindezek daczára az eljáró tszék a remanentialis földek mennyiségét s a megváltási összeéget megállapította, ezen cselekvénye mint illetéktelen s a fenálló törvényekkel ellenkezésben levó, semmisnek tekintendő, s a mennyiben a marasztalás ezen semmis cselekvényre fektettetett, az Ítéletnek is semmisnek kell lenni. — De semmis az Ítélet már azért is, mert a megyei bíróságok az 171 >: 28. t. cz. szerint csak „secundum contractum" s nem ,,de contractu," jogositvák ítélni, — jelen esetben pedig a tszék egyenesen „de con t ractu" itélt. Az ügy érdemét illetőleg: A jelen per sajátszerű természeténél fogva peres felek személyes minősége, egymás irányábani viszonya, a kár és szavatosság fogalma, valamint az ezekből folyó jogok és kötelezettségek fel deritendők levén , 2-od r. alperesek a következő tételeket állítják fel: I. Az egyházi vagyonokbani intézkedés csak az egyházi férfiakat illetvén, az azokra vonatkozó keresetek csak is azok által intéztethetnek, tehát valamint a perben tagadtatott, ugy jelenleg is tagadtatik felperesnek kereshetési joga általában, különösen pedig szavatos alperesek ellen. II. Ha felperesnek kereshetési joga lenn ' | is, azt Cíak a valódi alperesként megidézett, s a remai tialis földeket birtokló község ellen érvényesithe,tné. — III. Kunszt József érsek földesúri minőségében felperes képzelt jogaira akként, hogy a remanentialis földek minden talpalatnyi részeért megváltást kössön ki, felügyelni, s erről vele értekezni, vagy az úrbéri perről őt értesíteni köteles nem volt. IV Szavatosként beidézett alperesek, alperes községnek szavatossággal nem tartoznak. — V. Kunszt József érsek az úrbéri egyesség kötése által felperes ellenében jogellenescselekvényt el nem követett, s igy kártérítési felelősségre nem is vonatliatik. Az Ítélet indokok czáfolatára pedig felhozzák: Téves azon ítéleti állitás, mintha a kir. jóváhagyás csak is az egyházi vagyon állagára vonatkozik, mert az A. alatti egyesség egész tarta'mában és szövegében hagyatott helyben , de maga az egyességnek a 2. szám alatt fejedelmi jóváhagyást tartalmazó okiratbani elnevezése „A b o 1 i t i o n s-V e r t r a g': — kétségen kívül bizonyítja, hogy határozottan a megváltásra vonatkozó egész cselekvény az állag és járulék megkülönböztetése nélkül kir. jóváhagyást nyert. — A felebbezett ítéletben fülhitt H. t. Ic. I. 74. Mátyás 6. Ulászló 1. 38. t. czikkeiyek korántsem ugy szólnak, mint a hogy azt a tszék az Ítéletbe foglalta, mert akként csak Ke lemen tom. IV. pag. 52. 53. §. 32. szól; tagadtatik azonban, hogy Kelemen kézikönyve oly törvény tekintélyével bírna, melyre bírói Ítélet, mint citátumra állapíttathatnék. — Az ítéletben felhitt H. T. K. 1. R. 74. cz. „de evictione b o n orum etjurium possessionarioru m" — a Mátyás VI. 17. czikkben a „trinae forenses aboleantur." —Ulászlói. 38. t. cz. hasonlókép a .trinae in primis octavis judicantur' — foglaltatnak, melyek az Ítéletben felhitt citátumtól teljesen különböznek. — A szavatosság az ítéletben is felhitt Kelemen tankönyvének IV. kötetének a 32. §. 2 ik pont III. alrészlete a) betű alatti kitétele szerint terhes szerződésekből ered, s igy a terhes szerződés, és ennek kifolyását képező szavatosság jog fogalma, csak is a következő lehet: „Terhes szerződés keletkezik, midőn két szerződő fél bizonyos meghatározott cselekvények kölcsönös teljesítésére köteleztetik, s a szerződés akkor tekintetik tisztán egyenlőn terhesnek, ha a kölcsönös teljesités egyenlő, — a peres szerződés e fogalmánál fogva a szavatosság esete csak akkor áll be, ha a két egyenlő rész közül valamelyik szerződő fél része megtámadtatnék s megrontatnék, a nem tiszta terhes szerződésnél azon rész, mely a két egyenlő részen fölül valamelyiknek ingyen teljesíttetett ajándékot képez, s ez mint viszteher nélküli rész szavatosságot nem igényelhet.'' — Ezen difinitiot, mely ellen ellenvetést tenni nem lehet, az alperes község szavatossági kérelmére alkalmazva, — az A. alatti egyesség csak azon részben tartathatik egyenlő alapú szerződésnek, melyben a kikötött váltsági összeg és a remanentialis földekért törvényileg meghatározott váltsági összegnek megfelelő földmennyiség egyenértékileg megegyeznek, a remanentialis földek azon része mindazáltal, mely ezt meghaladja, alperes községnek már viszteher nélkül jutván birtokába, azért 2-od r. alperes tömeg szavatolni nem is köteles, és arra nincs is törvény. Ezen definitiot megerősíti a Mária Theresiai döntvénytár 26-ik lapján — a szavatosságróli 7-ik döntvényben foglalt elv : ,quod talia, quae sive relaxantur, sive donantur, Evictio locum non habét, cum nerno liberalita' etis suae poenam sentire debeat.'