Törvényszéki csarnok, 1867 (9. évfolyam, 1-100. szám)

1867 / 99. szám

409 szavatosság, mint igen természetes, nevezett város javára néh. Kunszt József hagyatéka e. meg is állapit tátott, mind a mellett szavatoltató 1-ső r. alp. elleni keresetét leszállítani, s őt ez alól felmenteni törvényesen nem lehetett, hanem a szavatosság megállapítása mellett a városnak felperes irányábani kötelezettsége is fen tartandó lett volna; továbbá azért, mert a perköltségek kölcsönösen megszüntettettek, holott itt nem úrbéri, hanem világos kártérítési perről lévén szó, az 1840: 15. t. cz. II. R. 128. §-a értelmében a vesztes fél elmarasztalandó lett volna. Erre 2-od r. szavatos alperesek ellenészrevételeikben megjegyeztetik, hogy a mennyiben a lefolyt tárgyalások nyomán 1-ső r. a 1 p. k ö z s é g e t felmenteni, azouban az általa szavatosságra felhívott 2-od r. alperest mégis elmarasztalni nem lehetett, — ennyiben a felperesi felebbezési indok helyes. A perköltségek tekintetében megjegyeztetik, hogy miután az ítélet megállapította azt, hogy mennyinek kellett volna lenni a maradvány föld mennyiségnek, s ez alapon a váltsági összegnek, ez által oly tárgy felett itélt, mely az 1853. mart. 2. nyilt parancs szerint az úrbéri bíróság elé tartozik, ennélfogva úrbéri bíráskodást gyakorolván, a tárgyat magát úrbérinek elismerte, s igy perköltséget meg sem Ítélhetett. — Hogy pedig jelen per nem világos kártérítési per, azt azon körülmény is tanúsítja; hogy a váltsági pótilletmény kiszabásánál alapul szolgálható maradvány földi mennyiségét kellett megállapítani, holott világos kártérítési esetnél csak már tudva levő határozott összegről lehet szó. Különben 2-od r. alperesek semmiségi panasszal egybekötött felebbezésükben előadják: 1 -ör a törvényszék lényeges formasértést követett el akkor, midőn Kunszt József érsek tömegét oly fél részére marasztalta el, kivel a tömeg illetőleg annak képviselői perben nem állottak. 2-or. Mert a törvényszék jelen perben a remanentialis földekért járó megváltási összegnek az illetékes bíróság meghatározása és számszerinti megállapítása előtt, — tehát ez idő szerint birói illetőséggel nem birt. Az első pontot illetőleg tagadhatlan, hogy felperes ezen alperesek ellen keresetet nem indított, hanem indította azt a község ellen, tény továbbá az is, hogy a község idézte perbe 2-od r. alpereseket szavatossági keresetével. — Mivel pedig a szavatosságra idézett fél csak azon esetben marasztathatik el, ha az őt szavatosságra felhívó felet a főügyben megvédeni nem birván, ugyanaz pervesztessé lesz, és ekkor sem lehet más részére marasztalni, mint csak annak részére, ki őt ily szavatosság végett megidéztette, — önkint következik, hogy az eljáró tszék, midőn a szavatosságra idézett alperesekből a felperes részére alpereseket képezett, igen lényeges formasértést követett el, minek azon absurdum juridicum lett következése, hogy a szavatosságot követelő község a pert megnyerte, szavatosságra idézett alperesek pedig elmarasztaltattak, holott a szavatosságbani elmarasztalásnak fő feltétele az, hogy a szavatosságát követelő fél a fókérdésre nézve pervesztessé legyen. A 2-od pontra vonatkozólag: Igaz ugyan, hogy a birói illetőség elleni kifogásnak csak az első tárgyalás alkalmával van helye, azonban az ebbeli mulasztás nem jogosíthatta fel a tszéket arra, hogy különös privilegialt ügy útra tartozó ügyben magát illetékesnek tekintse, mert a) az itélő bíróság az 1840: 15. t. cz. II. R. 64. § a szerint birói illetékességét hivatalból is tartozik megvizsgálni, b) A különös ügyi bíróságok mint privilegtáltak épen azért állitattak fel, hogy az ezekhez utasított perek nem más, mint az ily különös ügyi bíróságok előtt tétessenek folyamatba. Ily privilegialt bíróságok, az egyházi, katonai, bánya, váltó s úrbéri bíróságok. Ezen ügy ha felperes magát az úrbéri egyesség által jogaiban sértve érezné, csak is az úrbéri, tehát az alispáni bírósághoz tartozik, s felperes köteles lett volna a remanentialis földek mennyiségét, s az érettük járó összeget úrbéri uton előbb megállapittatni és csak ennek eldöntése után jelen perrel fellépni. — Felperes keresetében önmaga állítván azt, hogy az A. alatti úrbéri egyességben az 1853. mart. 2. cs. nyiltparancs 6. §-a értelmében a maradvány földek mennyisége ki nem tétetett, s a telkesittetni kellendett holdak mennyisége ki nem számíttatott, tehát az úrbéri rendbeszedési perben a határban levő külön minőségű földek itéletileg meg nem határoztattak s a megváltható földek megváltására szükséges alap az illetékes bíróság előtt megállapítva nem lett; — ezen állításnak természetes következménye csak is az lehet, hogy azon esetben, ha felperes az úrbéri egyosségben a maradvány földekért meghatározott kárpótlási összeg mennyisége által magát megrövidítve érzi, jogában állhat azok mennyiségét az illető bíróság előtt megállapittatni. Már pedig az 1836: X. t. cz. 6. és 7. § a szerint a maradványföldek mennyisége az úrbéri rendbeszedési perben az érettök járó kárpótlás pedig az 1853. mart. 2. pátens 10 ik §-a szerint az úrbéri tszékek által levén megállapítandó (melynek jogköre az id. t. szab. I. 40. §-a szerint az alispáni bíróságot illeti) világos, hogy a tszék a maradványföldek, és az érettük járó váltsági összegeknek megállapításába még az 1862. sept. 15. Resolutio nyomán sem bocsátkozhatott, — ezt pedig Ítéletében mintegy számfejtési modorban meg is állapítván, hivatalból is felismerni kellett illetéktelenség terére lépett. — De azért sem lehetett a törvényszék illetékes mert ahoz mind a dolog természete mind a törvények szerint megkívántatik, hogy a volt úrbéresek kezén levő földek, — a maguk saját — és különböző elbánás alá eső, — minőségük szerint külön külön mennyiségileg megállapítva legyenek, hogy tehát: a) A tulajdonképeni telki állomány az 1836: V. t. cz. b) a haszonvehetlenek az 1836. X. t. cz. 6. §. g) pontja, c) a valódi maradványföldek az 1853. mart. 2-án 38. sz. pátens 8. s a 39 sz. 10. és 14. §|-ai, — d) az irtások ugyanazon 38. sz. pátens 9. s a 39. számúnak 11. és 13. §§-ai, s végre e) a szolgalmi földek az 1836. X. t. cz. 6. §. h) pontja szerint nyomoztassanak ki és állapíttassanak meg; — mivel pedig az a) b) d) ej pont alattiak kinyomozása nélkül a c) alattit tudni nem lehet, ezek kinyomozására pedig csak az úrbéri, illetőleg az alispáni bíróság van hivatva; önként következik, hogy az eljáró tszék eme mennyiségek megállapításába illetéktelenül bocsátkozott. (Foyt. köv.) Jogirodalmi szemle. Magyar igazságügyi törvényhozás. Irta D i e t r i c h I g n á c z jogtudor kőz- s váltóügyvéd I. Füzet. Pécs 1867. — 63. lap. — (Árát nem tudjuk.) Ueber den Ministerial-Entwurf einer neuen Civilpron ces-Ordnung für Ungarn, von Anton Dauscher Advocat in Pressburg 1867. — 36. lap. (Vége.) Szembetűnő hiányosságot s elbaraarkodást tüntett elő a 2-ik mii szerzője az okiratok, tanuk, szemle, eskütétel iránti szabályok-